Kiegészítő szerelvények

Mivel a szekrény és zárt polcos korpuszok némelyike a falra függesztve kerül majd elhelyezésre, ezeket esztétikus, a korpuszok belsejébe erősített függesztő vasalatokkal célszerű ellátni. Ezek felcsavarozható (1) és bepréselhető kivitelben készülnek. A műanyag ház furatain áthajtott csavarokkal, illetve csapfészekbe préselhető bordás csapjaival rögzíthetők az oldallapok belső oldalára, természetesen a korpuszok belső, felül levő sarkaiba (2). Teherbírásuk páronként 130 kg. Lefelé 7 mm, felfelé 11 mm, hátra 3,5 mm, előre pedig 12,5 mm-nyire állítható valamennyi. A hátlapon túlnyúló akasztó horog számára megfelelő méretű nyílást kell vágni, amelyet azonban a műanyagház teljesen eltakar (3). Tartóelemként alkalmazhatunk dübelbe hajtott akasztóhorgot, de a csavarral falra erősíthető akasztósíneket előnyösebben, és főleg tágabb határok között használhatjuk (4). A megfelelő szintbeállítást a függesztő vasalat állítócsavarjai segítségével végezhetjük el.
A másik fontos szerelvény, a polclapok tartását és rögzítését biztosítja. A polctartók igen sokfélék, az egyszerű műanyag saroktámasztól a speciálisan kialakított üvegpolcokhoz valóig különféle funkcióra és alakúra gyártottak között válogathatunk (3). Az egyszerű polctartók mellett azonban van néhány kettős funkcióra készült polcösszekötő vasalat, amely a polclapot nemcsak a korpuszoldalak közé illesztve támasztja alá, hanem szilárd, összehúzó feladatot is ellát. Az egyszerűbb kivitelű műanyag perselyből és cinkezett acélcsavarból áll (4). A csészék számára 28 mm-es, az illesztett él felé kinyitott fészkeket kell marnunk, és a csészéket bepréselve kell a helyükre nyomni. A csésze beállítását a polclap éle mellé szorított léccel könnyű biztosítani.
A felfogócsavarokat az oldallapba készített 5 mm-es furatba kell behajtani, a szabad szárhossz 3 mm legyen. A polclap beillesztése és a csavarokra húzása után a csészébe nyúlva húzzuk szorosra. Ehhez alig egy negyed fordulatra van csak szükség. A csésze nyílását ezt követően egy kis műanyag takarólap bepattintásával lehet eltüntetni. Korpuszok közé helyezett összekötő polclapok esetén is jól használhatók.
A másik összekötő vasalat a sarokkötő elemeknél már bemutatott műanyagházba szerelt excenteres összehúzó elem (5), melyet két szekrénykorpusz közé helyezett polclapoknál is célszerű alkalmaznunk. A kávaoldalak közé illesztett egyszerű polctartók között is van néhány olyan, amely a polclapot nemcsak megtartja, de egyben rögzíti is. Bizonyos mértékig ezek is ellátnak összekötő funkciót, ám ezek inkább a rakodólapok elmozdulását akadályozzák meg, összehúzó szerepre azonban nem alkalmasak. A csavaros felerősítésű műanyag konzolok (6) pl. jól terhelhetők, és a felfogócsavarokat utólag bepattintható műanyag lapocska takarja el (7) . Függőleges raszter-lyuksoros, és e nélküli oldallapoknál is jól használhatók. Hátrányuk, hogy túl észrevehetők. A kétcsapos és felfogócsavaros fémkonzol már alig észrevehető, míg az egycsapos fémkonzolt akár a polclap oldalába süllyesztetten kialakított fészek teljesen el is takarhatja. Ezeket, és az összes csapos polctámaszt raszter-lyuksoros oldallapoknál célszerű használni, de csapméretre fúrt lyukakba is gond nélkül beüthetők.
Végezetül a kész bútorkorpuszok egymáshoz erősítéséhez használható speciális csavarok között is ajánlatos tájékozódnunk. Ezek általában M4-5-ös menetű szárból és 5,8 mm nyakátmérőjű, lencsefejjel ellátott csavarokból, illetve azonos fejkialakítású zártanyákból állnak (8). A csavarok hosszát mindig az összefogandó anyagvastagságok alapján kell megválasztani, az átmenő furatot pedig mindig a nyakátmérőhöz igazodva kell kifúrni.
Egyes összehúzó-csavarok nyaka rovátkolt, hogy a lyukba szorulva megkönnyítse a zártanya behajtását. A szükséges lyukakat közös sík lapra állított és csavaros szorítókkal összefogott korpuszokon célszerű kifúrni. A fúró kilépésekor esetleg bekövetkező laminátum-kitöredezést az anyagra fogott alátétfával akadályozhatjuk meg. Az összefogandó bútordarabok helyükre állítása után a csavarok lyukait acélcsappal tegyük egytengelyűvé, majd így állítsuk vízszintbe, hogy a csavarokat akadálytalanul be tudjuk kapatni az anya menetébe. A csavarok befeszülését kerüljük. A csavarok meghúzását marokcsavarhúzóval ellen tartva könnyű elvégezni, de rovátkolt nyakú csavaroknál erre nincs szükség.
A bemutatott bútorvasalatok közül a céljainknak megfelelők helyét és a felszerelésükhöz szükséges fészkek helyét is tartalmazza a tervrajzunk, és ha ezeket a lapszabászattal szeretnénk elvégeztetni, akkor a pontos helyüket is feltétlenül adjuk meg. A fészkek méretét illetően az ismertetőnkben megadottak csak akkor igazak, ha a szerelvények Schachermayer, illetve Blum gyártmányúak. Egyébként a beszerzett vasalatok méreteihez kell igazodnunk. A nekünk megfelelő vasalatok alkalmazásával viszont a saját kezűleg összeállított bútordarabjaink is nagyon hasonlóak lesznek a gyárilag készítettekhez.