NONOX sodronyszerelvények

Legyen bár korlát, merevítő szerkezet vagy egy más funkciót betölteni nem szándékozó díszítő elem, a sodronykötelek elterjedtségében szerepet játszanak a kiegészítő szerelvények, hiszen a sodronyokat rögzíteni, feszíteni, helyenként toldani, elágaztatni szükséges.
A rögzítés legegyszerűbb, de talán nem a legtetszetősebb módja, ha a sodrony végeit egy-egy ún. kötélszívre illesztve visszahajtjuk, így hurkot képezve önmagából. Célszerű a sodratokat közvetlenül a hurok tövénél, és legalább még egy ponton szorosan összefogni, akárcsak a nyakkendőcsomót az ingnyaknál, majd a hátsó szárat lejjebb, a bújtatónál rögzíteni. A legalkalmasabb rögzítő elem e célra a kötélbilincs. Hajlékony sodronyok esetében, ugyanezt a funkciót valamivel esztétikusabban látja el a szimplex, vagy a duplex sodronybilincs.
Ha rendelkezésre áll egy megfelelő célszerszám, bilincsek helyett alkalmazhatunk roppantó gyűrűket, ún. nipliket is. A niplifogó a niplit megfelelő erővel roppantja rá a párhuzamos sodronyvégekre, úgy, hogy azok többé mozdulni se tudnak.
Annak érdekében, hogy a sodronyvégek ne szálkásodjanak ki, a legcélszerűbb vágás előtt szigetelőszalaggal körbetekerni egy 2-3 cm-es részt, majd a leragasztott szakasz közepén egy sodronyvágóval elmetszeni a szálakat. A sodronyvágó élei nem egyenesek, mint egy csapszegvágóé, bár maga az olló hasonlít, hanem egymást ívesen keresztező pengék, tehát a nyíró erő a sodrat középpontja felé hat. Az átmérő így nem deformálódik el, és az elvágott szálak sem kandikálnak elő.
A fentiek szerint előkészített kötélszíves, hurkos sodronyvégeket aztán könnyedén rögzíteni lehet a végpontokon. A rögzítésre legalkalmasabbak az egyszerű kampók, vagy szemek, hiszen a nyitott kötélszív megengedi, hogy annak nyílásán előre átfűzzük a csavarszemet. Fához famenetű kampó, vagy szemes facsavar dukál, acélszerkezetekhez pedig, szóba jöhet valamelyik metrikus menetű, zártszemű változat. Az, hogy szem, vagy kampó, leginkább attól függ, hogy utólag könnyen szétszedhetőre tervezzük-e a szerelvényt, vagy sem. Ha ezt a fontos kérdést nem tudjuk előre eldönteni, akkor is marad megoldás, mégpedig a villás terminál alkalmazása. A villában található csapszeg a biztosítógyűrű eltávolítását követően kihúzható, és a sodronyszerelvény lebontható, illetve bármikor újra összeszerelhető.
A villás sodronyterminál alkalmazása egyben megoldást jelenthet a következő problémára is, ami nem más, mint a sodrony megfeszítése. Mivel a villás terminálok jobb és balmenetes kivitelben egyaránt beszerezhetők, a sodronyunk két végén elhelyezett jobb- és balmenetes anyák meghúzásával a sodrony csavarodás-mentesen megfeszíthető. Ha a fogadó egység fémszerkezet, ahol átmenő furatokon keresztüldugva az anyák segítségével egyszerűen megfeszíthetjük a metrikus csavarokat. De mi a helyzet, ha fagerendák közé kell sodronyt kifeszítenünk villás terminálokkal? Ez is megoldható! A fagerendákba ez esetben egy-egy jobbos, illetve balos mosdócsavart kell becsavarni, majd jöhet egy-egy jobbos, illetve balos, belsőmenetes villás terminál, amit hasonlóan feszíthetünk meg, a terhelhetősége azonban jóval kisebb, mint a fémszerkezethez erősített külső menetes változaté. Mindezek mellett ügyelnünk kell még egy fontos dologra: ezzel a módszerrel maximum 2-3 cm-t spannolhatunk a sodronyunkon!
Jelentősen javul a hatásfok, ha a feszítést sodronyfeszítővel végezzük. A sodronyfeszítő 3 részből áll, egy testből, amely magában foglal két, egymással szemben elhelyezett, jobb- illetve balmenetes anyát, valamint 1-1 db, ezekhez illeszkedő szemes, kampós vagy villás csavart. A feszítőt a sodrony tetszőleges szakaszán be lehet iktatni. A feszítő működési elve: ha a feszítőtest egyik irányba történő forgatása hatására az egyik, a sodronyba beépített szemescsavar befelé húzódik a feszítőtestbe, akkor a vele szemközti, ellentétes menetű szemescsavar is befelé halad, így a sodrony megfeszül, ellenkező csavarás hatására pedig meglazul.
Roppantott sodronyvégződések alkalmazásával nem kell kötélszív, nincs szükség kötélbilincsre, kiálló csavarvégekkel, emellett a roppantott sodronyvégződések (más néven sodronyterminálok) csinosabbak, és a biztonsági elvárásoknak is kiválóan megfelelnek. Amikor a terminálnak a sodronyt magába fogadó hüvelyét prés alatt megnyomják, a belső átmérő annyira rászorul a sodronyra, hogy az többé meg se tud moccanni a helyén. A terminálok kiválasztásánál figyelembe kell venni a sodrony rögzítésének és feszítésének megkívánt módját. Ha a sodrony két végén egy-egy jobb-, illetve balmenetes terminált helyezünk el, a feszítés egyszerűen megoldható anyákkal, külön sodronyfeszítő közbeiktatására nincs szükség, csak, ha nagyobb játékot szeretnénk biztosítani a hosszméret pontos beállításához. Külső és belsőmenetes sodronyvégződések egyaránt kaphatók jobb- és balmenettel, csak azt kell eldöntenünk, hogy az acélszerkezeten egy-egy nyitott, vagy zárt anyával, esetleg belsőmenetes gömbbel, vagy csavarokkal (pl. hengeres, vagy "D" fejű belső kulcsnyílású csavar) kívánjuk-e megoldani a rögzítést és a feszítést.
Az se okoz problémát, ha csak az egyik oldalról van mód feszítésre. Rendelkezésre állnak menet nélküli záróterminálok kis- és normál fejmérettel, melyek minden esztétikai elvárásnak megfelelnek. A másik végéről a sodrony továbbra is megfeszíthető anyával, gömbbel, csavarral, illetve megoldható egy sodronyfeszítő közbeiktatása is, ez esetben akár mindkét vég menetmentesen zárható. Természetesen a sodronyfeszítőnél is alkalmazhatók külsőmenetes, jobbos és balos, roppantott terminálok, és a sodronytest elforgatásával a feszítés könnyűszerrel elvégezhető.
A fentiekben csak egy szűk áttekintést adtunk a sodronyszerelvények választékáról és felhasználási lehetőségeiről, de nem törekedtünk a teljességre. Bővebb információt a NONOX termékértékesítők nyújtanak konkrét érdeklődés alapján, illetve NONOX katalógus 6.1 változata térítésmentesen megrendelhető addig is, amíg új 7.0 katalógus el nem készül.

Szöllősy András

www.nonox.hu