Kertmegújítás tavasszal

Az évelő lágyszárúak

A lágyszárú évelő növényeket 4-6 évig célszerű egy helyen tartani. Ezután a tő elöregszik, és egyre kevésbé hasonlít már fiatalabb-kori önmagára. Az esetek többségében egy elöregedett évelő növényt két tulajdonsága alapján tudunk felismerni. Egyik, hogy az időközben már terebélyessé növekedett növény tövének a közepe kiritkul, másik, hogy a tő kiemelkedik a talajból, azaz a gyökérzet felső része is láthatóvá válik. Az elöregedett tövek lassabban fejlődnek, tavasszal később indulnak növekedésnek, gyérebb a virágzásuk.
Az említett kiemelkedő gyökérzet egyébként nem csak az elöregedés jele lehet, ez a tünet fiatalabb töveken is jelentkezhet felfagyás miatt. A probléma orvoslása azonban megegyezik, mindegy hogy felfagyás vagy elöregedés miatt emelkedett ki a tő. A felfagyást tavasszal vehetjük észre, ennek oka, hogy a talajban többször megfagyó, majd felengedő víz halmazállapot-változásának periódusai miatt a talaj mozgásban van, és e folyamatok ismétlődése miatt kissé kiemeli a növényt.
A tőközép-ritkulást és a kiemelkedést is a növények átültetésével hozhatjuk helyre. Időlegesen megoldást jelent, ha a kiemelkedő tő köré egy kis földet teszünk, de ez csak tüneti kezelés. A kiásott növényeket tisztítsuk meg az elhalt részektől, és ültessük el, lehetőleg másik helyre, és kicsit mélyebbre, mint ahol eddig voltak. Ha nincs lehetőség másik helyre ültetni, akkor legalább friss földet tegyünk alá, és trágyázzuk meg a tő környékét. A tövek elöregedésének okai közül csak az egyik, hogy egyre idősebb részek lesznek majd a növényen, a tő állapotának leromlásáért nagyban felelős a tápanyaghiány is.
Míg egy egynyári növény, amit minden évben újra ültetünk, mindig friss, tápdús földhöz jut, addig egy évekig egy helyben élő évelő ugyanonnan és ugyanazokat a tápanyagokat használja fel évről-évre, így egyoldalúan "kifosztja" a talaj tápanyagkészletét. Ha többféle évelő növényt egyszerre ifjítunk meg, tőosztással és átültetéssel célszerű megcserélni a helyüket, hiszen minden növény más-más tápanyag-összetételt igényel, és így a cserének köszönhetően másik növény helyére kerülnek az újonnan elültetett példányok, amelyek más összetételben fogyasztottak a talaj tápanyagtartalmából. A csere jó módszer, de sokszor kevés, célszerű virágfölddel, szerves-, vagy műtrágyával gondoskodni arról, hogy a megújított évelőtövek jó tápanyagellátása megoldott legyen, így gyorsan fejlődésnek indulhassanak.

A gyep ifjítása

Az előbb említett évelőknél az elöregedés jelei az ültetéstől számítva 4-6 éven belül jelentkeznek, a gyepeknél, pázsitoknál ez az idő sokkal tágabb keretek között mozog: 2-8 év alatt jelennek meg a gyep elöregedésének a tünetei. A kettő év természetesen a rosszul telepített füvekre vonatkozik, melyek a kelést követően nem sűrűsödtek be eléggé, emiatt már a második-harmadik évben elkezdenek elgyomosodni. A folyamat egy ördögi kör, hiszen a gyomosodás tovább ritkítja a füvet azzal, hogy a gyomnövények elnyomják a fűféléket.
Hamar öregedhet a gyep akkor is, ha rendszeresen öntözzük, de nem műtrágyázzuk, hiszen ekkor a víz a tápanyagokat a mélyebb talajrétegekbe mossa, ami már nem biztos hogy elérhető a fű gyökerei számára. Szintén ritkul a fű, ha valami tartósan árnyékot vet rá, ha tartós vízborítás van rajta, vagy ha tél előtt nem lett levágva, hanem hosszúra hagyva maradt, a hó lenyomta és elkezdett bepállani. A ritkulást a gyep ifjításával, felújításával kell megállítani, mert ha ezt nem tesszük, akkor a gyomok elszaporodnak benne.
A félig elvadult gyepek bírják legtovább felújítás nélkül, hiszen ebben olyan növény-együttesek jelennek meg, amelyek az adott hely természetes növénytakarójának részei, ezért nagyon jól alkalmazkodtak a környezeti feltételekhez.
A gyep felújítása nem bonyolult feladat. Először jól gereblyézzük át a gyepet, hogy az elhalt részeket összegyűjthessük. Ezután menjünk át gyepszellőztető géppel vagy gyepszellőztető gereblyével rajta, ami a gyökereket vagdossa meg kissé, kihúzva a talajból az elhalt részeket. Ezután csináljunk egy felülvetést, azaz fűmaggal szórjuk be a problémás területet, de jóval kisebb mennyiséggel, mint amikor üres területre telepítünk füvet. Ezután jöhet a hengerezés, melynek során egyrészt a talajba nyomjuk a fűmagokat, másrészt a gyepszellőztetővel kifordult tövek is visszakerülnek a talajba. A hengerezést ne hagyjuk ki, mert a fű kiszáradhat, ha túlzottan megnyitottuk a talaj felső részét, és megbolygattuk a gyökérzetet. Öntözéssel tartsuk nedvesen a területet a fűmagok kikeléséig, és a következő vágást akkorra időzítsük, amikor a kis növények már elérték az 5-8 centiméteres magasságot.

Fák, cserjék ifjítása

Erre ritkábban kerül sor, amennyiben a rendszeres metszéseket szakszerűen elvégezzük, hiszen akkor nem kell a növény elöregedésével szembesülnünk. A cserjék elöregedésének a jele, ha a közepük kiritkul, vagy a vesszők felkopaszodnak, és csak az ez évi hajtásokon van a fajra jellemző mennyiségű levél. Csökken a virágzás, vastag, idős részeket találunk túlsúlyban, fiatal hajtásokat csak kis számban, azok is erőtlenek.
A megoldás: ne féljünk fűrésszel nekiesni az ilyen cserjéknek. Ha az ifjító metszésben valamit elrontunk, az is kisebb kárt okoz, mintha nem ifjítanánk az ilyen növényeket. A vastag, idős száradó részeket tőből távolítsuk el. Ne hagyjunk hosszú csonkot, mert akkor abból tör majd elő a fiatal hajtás, nekünk meg az a célunk, hogy gyökérről jöjjön, onnan ifjuljon a növény. A felkopaszodott ágakat vágjuk vissza fele, harmada hosszúságúra.
Minél vékonyabb egy ágrész, annál erősebben metsszük vissza. Minden metszés környékén hamarosan új hajtások törnek majd elő. Ezeket ősszel vagy jövő tavasszal érdemes átnézni és átválogatni, kissé újra ritkítani rajtuk, mert ha most túl sűrűn indul be a hajtásnövekedés, azok újra árnyékot vetnek majd egymásra, és a felkopaszodás, ritkulás újra elkezdődhet. A hajtásválogatás lényege, hogy egy olyan ágrendszert alakítsunk ki, amit a napfény minden irányból egyenletesen és jól ér, valamint a cserje ágrendszerének a belső részeire jut fény.

Fák ifjításakor a beteg részeket távolítsuk el, nagy metszési vagy vágási felületeknél használjunk faseb-kezelő anyagot. Mind a fáknál, mind a cserjéknél érdemes az ifjítással egy időben a talaj tápanyag utánpótlásáról is gondoskodnunk. Amit az évelő lágyszárúaknál átültetéssel és a tő körüli helyi talajcserével oldottunk meg, fáknál, cserjéknél ezt injektálásos trágyázással lehet. A törzs vagy a cserje töve körül 30-40 centiméter mélyen verjünk le karót 3-5 helyen, majd húzzuk ki, és az így képződött lyukba szórjunk szerves trágyát vagy műtrágyát. Utóbbinál ügyeljünk a mennyiségre, mert túl töményen károsíthatja a gyökereket. Ezzel az injektálásos módszerrel pont a megfelelő helyre, a növény gyökérzónájába juttatjuk a tápanyagokat.