Kerti fáink koronaformái

Miért ilyenkor metszünk?

A kora tavaszi metszés azért jobb az őszinél, mert ekkor látjuk az esetlegesen visszafagyott részeket, és ezeket is korrigálhatjuk. Azért lombosodás előtt végezzük e munkát, mert ilyenkor a fát - nem lévén még nedvkeringése - kisebb eséllyel fertőzzük meg a gombabetegségekkel, melyek szaporítószerveit a metszőollóval is átvihetjük egyik ágról a másikra, vagy egyik fáról a másikra. A keletkezett sebekben nem tudnak ilyenkor a hűvös időjárás és a nedvkeringés hiánya miatt terjedni a betegségek. Ennek ellenére metszés után érdemes a fákat kén, vagy réztartalmú lemosó szerekkel, nagy lé mennyiséggel lepermetezni. E szerekkel a sebzéseket, az ágakat és a törzset is mossuk át, sőt az sem árt, ha a fa körül is permetezünk, mert a lehullott moníliás gyümölcsmúmiák a talajról is visszafertőzhetnek. A kéreg átmosása a repedésekben telelő rovarkártevőket is gyéríti.

Miért is metszünk?

A fák természetes koronaformái – amit maguktól kinevelnek – csak a legritkább esetben felelnek meg a termelői igényeknek. Nagy területet foglalnak el, alulról gyorsan felkopaszodnak, nehezen kezelhetők: hiszen a magasra nőtt fa nehezen permetezhető, de nehezen szüretelhető is. Ezeket a kedvezőtlen tulajdonságokat változtatjuk meg a koronaforma mesterséges kialakításával.

Míg a gyümölcsfáknál lényeges, hogy a koron ne legyen túl sűrű, mert így a szél jobban átjárja az ágak közét, és csapadék után hamarabb megszáradnak a levelek, a gyümölcsök, aminek köszönhetően a baktériumos és gombás betegségek terjedése gátoltabb. Minden fafajra jellemző egy bizonyos természetes növekedés, formálódás, azaz koronaforma. Díszfák esetén a metszés fő alapelve, hogy főleg kisebb hely esetén ne legyen túl terebélyes a fa, metszésével kompaktabb formát érünk el. A magasságot is metszéssel tudjuk korlátozni. Az elhalt, felkopaszodó részeket vágjuk vissza, mert a metszés alatt alvórügyből több fiatal hajtás tör majd elő.

A gyümölcsfáknál minden fajnak van egy alap koronaformája, amit a növény kinevel, ezt kell némiképp korrigálni. Az őszibarackokat katlan koronán szokás tartani, kiszedve a felfelé törő vezérágat, így a fa 80-100 centiméteres magasságban elágaztatható. Mivel a barack viszonylag sok permetezést igényel, ez a szellős, ritka ágrendszerű koronaforma ideális neki. Az almáknak, körtéknek, kajsziknak meghagyjuk a vezérágát, de csak olyan magasságig engedjük, ahol az ápolás még megoldható. A meggy és cseresznyefák igénylik a legkevesebb metszést, de ha monília fertőzést látunk a meggyen ilyenkor (ahol az ágvégeken még mindig fenn vannak a tavalyi elszáradt levelek), akkor azokat 30-40 centiméter hosszban vágjuk le. Így a fertőzött vesszőktől megszabadulva csökkenthető a tovább fertőzés kockázata.

Általános koronaformák

Következzék néhány koronaforma, amihez nem árt, ha hasonlít a fa. A korona formáját meghatározza a fajta és az alany növekedési erélye, a vázágak száma és elhelyezkedése, a törzs magassága, valamint az egész fa magassága. Tehát ha most ültetjük a fát, akkor ennek szellemében érdemes majd az évek során kialakítani a koronát. Ha kertet vettünk, és adottak benne a fák, akkor az adott fajra jellemző forma visszaállása a cél.

A törzsmagasság – ha koronás oltványt veszünk – adott, hiszen már a korona kialakult a törzsön. Ha suhángot veszünk (amin még nincs oldalág) akkor mi határozzuk meg a suháng visszametszésével, hogy a korona milyen magasságból induljon. Amilyen magasságban elmetsszük a suhángot, onnan fog elágazni, és ez lesz majdan a korona alja.

Alacsonyan, 40-60 cm magasságban érdemes indítani az alma, körte (ha birs alanyon van) és az őszibarack koronáját. Középmagas: 80-100 cm magasságot célszerű hagyni a cseresznye, meggy, kajszi, szilva, ringló, körte (ha vad alanyon van) és törzses bokrok: köszméte, ribizli, josta esetén.

Magasról – 100-170 cm és felette – induljon a dió, gesztenye koronája, és minden olyan fáé, melyek árnyékában majd hűsölni szeretnénk. Ha alacsony a korona, akkor könnyebb a gondozás, ha magas, akkor a fa alatt el lehet majd férni, akár asztalt, kerti pihenőt alakíthatunk ki alatta. Pont ezért célszerű a magas korona a diónak, gesztenyének, hiszen azok termése lehullik, és a földről szedjük, tehát nem probléma, ha magas a fa. De egy 6-7 méterre felengedett alma, vagy cseresznye nehezen lesz betakarítható.

További megoldások

Már szó volt az őszibarack katlan koronájáról, mely oldalirányba szélesen szétterül. Szilvának váza koronát célszerű alakítani, ez hasonló a katlanhoz, csak keskenyebb és magasabb, de ennek sincs középen felfelé törő vezérága. Almáknál leggyakoribb a karcsú orsó, ennek már van felfelé törő vezérága, és arról oldal irányban ágazik le a többi ág. A kör alapterületű koronák azoknál a fáknál ajánlottak, amelyek inkább bokorfák, és a leginkább fényigényesek. Ezeknek a fáknak nincs tengely dominanciája, így a nyitott koronaformák kialakítása lehetséges. Ezek mellett többféle kombinált koronaforma is létezik, melyeknek nagyon jó szakirodalma van, és itt terjedelmi korlátok miatt sem tudjuk mind bemutatni. Ha megnézzük képen a kialakítandó koronaformát, akkor már nem olyan nagy ördöngösség valami hasonlót megformázni.

Alapelv, hogy sokkal jobb minden évben egy kicsit igazítani metszéssel a fákon, mint éveket kihagyni, és utána drasztikus beavatkozásokat végezni. Azért van ez így, mert tavaszra a fákon már kialakultak a termőrügyek, melyekből virág, majd termés lesz. Ha nagy átalakítást kell végezni egy fán, például mert alul felkopaszodott, akkor a felső részéből kell sokat visszavágni azért, hogy újra alulról bokrosodjon. Azért kopaszodott fel, mert alul fényhiányos volt a környezet, tehát felül alakította ki a termőrügyeinek nagy részét. Ezzel a beavatkozással elérjük, hogy újra alulról hajtson, de a termőrügyek nagy része elvész, az adott évben termésre nem számíthatunk, és a következőben is kevésre.

Metszésnél figyeljük, hogy a metszés alatti, tehát a vesszőn maradó legfelső rügy merre áll. Amerre áll, arra fog nőni a belőle kihajtó hajtás, később vessző, majd évek múltán ág. Ha kifelé áll, az szellősebbé teszi a koronát majd, de nagyobb lesz a korona helyigénye, mert terebélyesedik ettől. Ha befelé áll, akkor az abból képződő hajtás sűríti majd a koronát. Sövénygyümölcsösnél egész extrém koronaformák is kialakíthatók, de itt nem elég metszeni, hanem kötözéssel, súlyozással kell a veszőket a megfelelő irányban tartani mindaddig, míg annyira megfásodnak, hogy már e kényszerítő eszköz nélkül is a kívánt pozícióban maradnak.

Sokan nem mernek nekikezdeni a metszésnek, mondván mi van, ha elrontják. Amennyiben az itt leírt egyszerű alapelveket betartjuk, és meg tudjuk különböztetni a kisebb hajtásrügyeket a nagyobb vegyes rügyektől és termőrügyektől, akkor már nagy gond nem lehet. A fa koronája legyen szellős, és minél szimmetrikusabb (ez statikailag fontos, mert a féloldalas fát könnyebben kidönti a szél). Úgy ritkítsunk, hogy arányosan maradjanak a növényen hajtó (azaz leveles hajtást hozó), és termőrügyek is.

Ahogy a Nap látja a fát

A ritkítás elég látványos még egy évnyi növekmény esetén is

Kicsit ferde, de megfelelően szellőzött és fényjárta korona, alacsony, így könnyen kezelhető, szüretelhető

A sövénygyümölcsösök látványosak, de kialakításuk sok munkát igényel, mert e forma igen messze áll attól, amit a fa természetesen kinevelne

Alacsonyabb és rendszeresen metszett fákat nem kell alpintechnikával gondozni

Előtte utána példák: a forma marad, csak minden ritkább és rövidebb

A törpe fajták olyanok, mint a nagyok, csak kicsiben, így a díszkertben is helyük lehet