Novemberi tennivalók

Ásás és mások

Az ásás az egyik legnehezebb kerti munka egyrészt monotonitásából adódóan, másrészt, mert jó sok kilogramm földet forgatunk meg elvégzése során. Többféle nézet, irányzat van; kezdve attól, hogy egyáltalán nem szükséges ásni, és a földet forgatni, egészen a mély ásás híveiig. Előbbi azzal érvel, hogy az erdőben sem ás senki, mégis dús a növényzet – ami igaz is... A kert azonban nem egy természetes, hanem mesterségesen fenntartott ökoszisztéma, így nekünk kell gondoskodni a benne élő élőlények egyensúlyáról, azaz visszaszorítani a kártevőket, kórokozókat, ha szükséges. Erre is jó az ásás. Hátránya, hogy a felső, tápanyagban leggazdagabb réteg ilyenkor kicsit lejjebb kerül, de ezt muszáj így csinálni, mert a földben telelni készülő kártevők meg feljebb kerülnek a rög forgatása során, így a fagy megtizedelheti őket.

Az ásással egy menetben a tápanyag utánpótlást is megoldhatjuk: előbb szórjuk ki a komposztot vagy szerves trágyát, és az ásással forgassuk be. Sokan nem veszik komolyan, de ha nem érett trágyát vagy komposztot helyezünk ki, hanem még olyat, mely javában a lebomlás folyamatában van, azzal több kárt okozunk, mint hasznot, mert pentozán hatás alakul ki. Ha nem teljesen érett trágyát használunk tápanyag utánpótlásra, akkor a szerves anyag bomlása közben nitrogént von el környezetétől, és eközben a növények tápanyag hiányosak lesznek. Így éppen az ellenkező hatást érjünk el a trágyázással, mert tavasszal egy ideig tápanyag hiányosabb lesz a talajunk, mint trágyázás előtt, a mikoorganizmusok működése miatt. Ez csak ideiglenes állapot, de ha pont a palánták kiültetésekor következik be, akkor azok nem tudnak majd fejlődni. Ha nem megoldható teljesen érett szerves trágya használata, adjunk nitrogén műtrágyát a szerves trágyához, vagy forgassuk be vele a talajba, így a mikoorganizmusok képesek lesznek azt a nitrogént felhasználni a lebontási köztes-ciklusukban, nem a környezetüktől vonják el.

Laza, homokos talajon ásóval ássunk, kötöttebb talajon jobb az ásóvilla használata. Az ásás egyik célja az, hogy a talajt fellazítsuk, és ezzel alkalmassá tegyük az őszi, téli csapadék felvételére. A felásott talajban tárolt víz biztosítja a növények tavaszi és nyár eleji egyenletes, erőteljes növekedését. Az ásás másik célja a porhanyós, aprómorzsás talajszerkezet kialakítása. Az ásáskor kiemelt talajszeleteket a levegő átjárja, a rögöket a téli fagy felbontja, így a növények számára a legkedvezőbb talajösszetétel alakul ki. Télen a rögökben megfagy a víz, ami fagyáskor tágul, ez repeszti kisebb darabokra a rögöket, és lesz tavaszra ideális, magágynak való a szerkezete. Ásáskor a talaj felszínén és felső rétegében levő szerves anyagokat leforgatjuk és a talajra kiszórt trágyát, komposztot abba a mélységbe juttatjuk, ahol a növények gyökerei helyezkednek el. Ősszel minél mélyebben, hantosan ássunk. A rögöket – ellentétben a tavaszi ásással – nem szabad elegyengetni, azt majd a fagy megoldja.

A zöldséges kertrész mellett érdemes ekkor a nagyobb gyümölcsfák körüli részt, a tányért is felásni annak érdekében, hogy a laza talaj jobban befogadja a téli csapadékot. Ilyenkor szerves trágyát, komposztot is forgathatunk a tányérba, hiszen az azokból kioldódó anyagok mélyebbre szivárognak majd, és elérve a fa gyökérzónáját tavasztól táplálják azt.

Különösen az agyagos talajok esetében, ha nedves, ragacsos talajon dolgozunk, az ásás inkább árt, mint használ, és ráadásul még nehezebb is. Ilyen időben a rögök ásóról leváló oldala sima, zsíros jellegű. Ezzel az a baj, hogy a vizes talaj ilyenkor összetapad, és úgy fog megkeményedni. Megszárad, és jó darabig nem esik szét.

Az őszi ásás termőréteg mélyítésére is alkalmas. Ilyenkor a lehető legmélyebben ássunk, ám alulra mindenképp tegyünk valamilyen szerves trágyát vagy komposztot, hiszen így lesz mélyebb a termőréteg. A mély ásás lazítja az alsóbb részt is, és tápanyagot is juttatunk oda, így ha eddig csak sekélyebb talajréteg volt alkalmas a növény gyökereinek az optimális fejlődésére, mostantól mélyebb lesz ez a rész.

Az őszi ásás azért hatékonyabb a tavaszinál, mert a fagy elvégzi a porhanyítást, és a kártevők gyérítését, valamint tavasszal kisebb erőkifejtéssel tudjuk simára gereblyézni. Ha tavasszal ásunk, a fagy kevésbé tudja elvégezni e feladatokat, ezért tavaszi ásás után egyből kell rögaprítást végezni; kapával, gereblyével talajt egyengetni.

Egyéb kerti tennivalók

A káposztaféléket, sütőtököt, póréhagymát még novemberben is szedhetjük, a sütőtöknek az első fagyos napok jót is tesznek: általában édesebb, jobb ízű az a sütőtök, amit dércsípte után szedünk. A sárgarépát ebben az időszakban kell elraktározni, tehetjük őket tőzegbe, homokba, vagy hagyományos verembe. Kedvező időjárás esetén, még elültethetjük az áttelelő dughagymákat. Az ősszel ültetettek hamarabb lesznek betakaríthatók, mivel a telet földben töltve tavasszal már egyből, amikor megfelelőek számukra az időjárási körülmények, fejlődésnek indulnak. A tavasszal ültetett dughagymák ellenben azért lesznek későbbiek, mert nem biztos, hogy olyan korán ki tudjuk ülteti őket az esetlegesen túl nedves talajállapot miatt.

Télire a komposztládákat fedjük be, mert különben a túl sok olvadó hó, és az őszi-tavaszi esőzések kimossák a tápanyagot, és takarással a bomláskor a keletkező hő is bent marad.

Itt az ideje elültetni a fokhagymát. A hideg tulajdonképpen jót tesz nekik, elősegíti a későbbi növekedésüket. A fokhagyma nem szereti a nedvességet, ezért, ha a talaj tömött és tartja a vizet, fúrjunk egy ásónyéllel lyukat a földbe. A lyuk aljára tegyünk 2 cm-nyi vastag homokréteget, majd helyezzük a fokhagymagerezdet a homokrétegre, és fedjük be komposzttal. Ezzel levezetjük a fölösleges vizet, és megelőzzük a rothadást.

Ellenőrizzük a fiatal fákat, hogy megfelelően legyenek támasztva, vagy karózva. A karók meglazulhatnak, ami azt jelenti, hogy erős szél esetén a fa gyökerei szintén meglazulhatnak, emiatt eltávolodnak a közvetlen mellettük levő talajrészecskéktől, közvetlen kontakt híján pedig tavasszal nem tudnak vizet felvenni, és e relatív vízhiány miatt kiszáradhatnak. A gyümölcsfáknak lemosó permetezést kénes és rezes szerekkel már ősszel, illetve télen fagymentes időszakban is adhatunk, nem kell ezzel tavaszig várni.