Otthoni munkahely a szekrényben

Az eredeti darab egy georgiai barkácsoló keze munkáját dicséri, terveit némi módosítással adjuk közre. A szükséges szerszámok közül talán csak a lamelló maró, ami nálunk még nem elterjedt a barkácsolók körében, ám az ilyen kötések köldökcsapokkal is helyettesíthetők. Az alapanyag 20 mm vastag ún. építőlap, amelyet darabokból gyárilag ragasztanak össze. A barkácsáruházakban a már megszokott fenyőn kívül most már valódi bükkfából készültek is beszerezhetők, tehát a kávaszerkezethez szükséges keményfa alapanyag megvásárlása már nem okozhat gondot, éppen úgy, mint a 8-10 mm vastag, bükk rétegeltlemez sem. Ha a táblákat pontos méretre leszabatva rendeljük meg, akkor ezzel jelentős munkától szabadulunk meg, és energiánkat a különféle keretszerkezetek precíz kialakítására fordíthatjuk. A munkához még szükségünk lesz egy jó felsőmarógépre, a hozzávaló horony-, valamint idomos marószárakra, és nem árt, ha van egy asztal alá is erősíthető körfűrészünk, mert a kisebb leszabásokat ez a szerszám nagyban megkönnyíti.
A szekrény két fő egységből áll, az alsó- és a felső szekrényrészből, amelyeket azonban elkészültük után szilárdan egymáshoz csapozva kell megragasztanunk. Szerkezetileg hasonlóak, csak méretük, továbbá belső "berendezésük" eltérő.
Az összeállítási munkát a méretre vágatott anyagok szétválogatásával és csoportosításával kezdjük el. A két szekrényrésznek előbb a korpuszát, majd az ajtóit alkotó léceket, és a hozzájuk való betéteket válogassuk össze. Ez már azért is fontos, mert az oldalak és az ajtók kereteihez azonos méretű csapokat és hornyokat kell a darabokba marnunk, így egy műveletet beállítva sorozatban tudjuk az összes hasonló alkatrészt kialakítani. Ez természetesen kissé unalmas munka, de fokozott figyelmet igénylő feladat, mert könnyű a darabok között "eltévedni".
Először a keretszerkezeteket alkotó darabok élébe marjuk ki a táblákat magukba fogadó hornyokat (1). Ezek mérete igazodjon a rétegeltlemez táblák vastagságához, tehát 8-10 mm szélesek és 12 mm mélyek legyenek. Vigyázzunk, mert az alsó szekrény oldalainak függőleges keretléceinél a hornyok nem a teljes hosszukban futnak végig. A táblahornyok kimarása után a hevederlécek mélyített csapfészkeit is marjuk ki, és ha nem akarjuk a lécek végén levő csapok élét lekerekíteni, akkor a mart csapfészkek végét kell egyenesre igazítanunk vésővel (2). A hevederlécek csapjait fűrészgéppel (3) vágjuk be, majd felsőmaróval, esetleg vésővel forgácsoljuk le a felesleges anyagot. A sarokillesztések szorosak legyenek. A lécek pontos kialakítása után, ragasztás nélkül állítsuk össze az oldallapokat és az ajtókat. Az egyik függőleges lécbe üssük be a hevederléceket, a hornyokba illesztve csúsztassuk közéjük a megfelelő méretű táblákat (4). Ha jól dolgoztunk, akkor nem túl szorosan ugyan, de ragasztó nélkül is szilárdak lesznek az ajtók és az oldallapok. A szélső lécekbe véssünk fészket a csuklóspántok szára számára. A bejelölt helyet előbb vésővel bemélyítve határoljuk körbe (5), majd fokozatosan, kis fogásokkal véssük ki a pántszárak helyét (6). Ezt az ajtókifordító léceken is végezzük el.
Következő lépésben az alsó szekrényrész lábazatát alkotó darabokat vegyük munkába. Kartonsablon segítségével jelöljük fel oldalukra az íves kontúrokat, majd felső élüket 30-45 fokban marjuk ferdére, és bütüjüket is marjuk 45 fokosra. Vigyázzunk, a két rövidebb darabnál csak az egyik bütüt kell ferdére munkálnunk. Kapcsoljuk össze a kihúzható írólapot tartó belső oldalmerevítőket a három hevederléccel, és az alsó fiók káváját alkotó két lapot is csapozzuk a bal oldallap belső oldalára. A fenéklap élére erősítsünk egy szegélylécet, majd jelöljük át a fiókkáva és az oldalerősítő lapok csapjainak a helyét. A fiókkávát előbb az egyik oldalmerevítő lapjára csavarozzuk fel (7), majd a két oldallapot a hevederlécek felcsavarozásával fogjuk egységbe (8). A fenéklap két élére facsapokkal fogassuk fel az oldalkereteket, majd azokhoz csavarokkal rögzítsük a fiókos kávát, továbbá a kihúzható asztallapot tartó, erősítő oldalakat (9).
A lábazatok gérbevágott éleit két-két csappal kapcsoljuk össze (10), ez lehet idegen-, vagy köldökcsap is. A lábazati elemeket hátulról behajtott csavarokkal fogjuk a fenéklapon túlnyúló szegélylécre, illetve az oldalak függőleges keretléceire. Az oldalak merőlegesbe állítása után csavarozzuk fel a hátlapot a fiókos rész hátsó élére. Az alsó szekrény kávájáról már csak a fedőlap hiányzik, amelynek elülső és oldalsó éleire ragasszunk gérbevágott éltakaró lécet (11).
A szegélylécek élét idommaróval alakítsuk fazonosra, majd az oldalak felől csiszoljuk mindegyiket síkba. A három éle felől szegélyezett fedőlapot négy-négy facsavarral fogassuk az oldallapok felső élére (12), mégpedig úgy, hogy csak a szegélylécek álljanak ki az oldallapok síkjából.
A felső szekrénykávát ugyanígy készítsük el, állítsuk össze az oldalkereteket, üssük helyükre a rétegeltlemez táblákat, majd a fedőlapot is csapozzuk a helyére. Állítsuk össze a középső polcos rakodórészt, és ezt is csavarozzuk a két oldallapra. A felső szekrénykávát ugyancsak köldökcsapokkal kapcsoljuk az alsó szekrény tetejére, ám arra ügyeljünk, hogy az oldallapok egy vonalba kerüljenek. Így azt a látszatot keltik, mintha az oldallapok egy darabból készültek volna.
A szekrénykávát felül egy homorú párkányzat, és annak a tetejére erősített tetőlap zárja le. A párkányléc homorú részét könnyen kialakíthatjuk, ha a lécdarabot körfűrész tárcsája segítségével forgácsoljuk ki. Ha a lécet ferdén, két lerögzített léc között megvezetve, nagyon lassan toljuk a keményfém-betétes fűrésztárcsára, akkor a viszonylag nagy sugarú, homorú részt könnyen kialakíthatjuk (13). A kifűrészelt homorú rész 10 mm mély legyen. Ezt 150 mm átmérőjű fűrésztárcsával kell kialakítanunk. Az így kiforgácsolt homorú rész felülete természetesen durva, amit előbb domborúra gyalult fadarabra feszített csiszolópapírral, majd megközelítően pontos sugárban leköszörült, 1,5 mm vastag acéllap megfent élével koptathatunk simára (14). A párkányléc felerősítéséhez előbb a tetőlapra kell egy másik, alul idomosra mart léckeretet erősítenünk. A keret a tetőlap éleitől 62 mm-re legyen, sarkai pedig gérbevágottan illeszkedjenek. A párkánylécek végeit is gérbevágva kell majd egymáshoz kapcsolnunk, ezért az alapanyagot lehetőleg gérvágó készülékbe fogva vágjuk méretre, majd az illesztendő felületeket csiszoljuk össze. Előbb az első homorú lécet csavarozzuk fel a keretre, majd a tetőlap felől is néhány csavarral rögzítsük a helyére. Az oldalak felőli darabokat is csavarozzuk a helyükre, végül az egész tetőlapot a káva belseje felől behajtott csavarokkal, a fedőlaptól 32 mm távolságba emelve, rögzítsük. E művelet megkönnyítéséhez ajánlatos a fedőlapra szintemelő fatömböket ragasztanunk.
Miután a szekrény káváját már elkészítettük, az ajtók összeállításával folytassuk a munkánkat. Az aljazott keretléceket és táblákat az oldalakhoz hasonlóan üssük össze, majd a 270 fokban kifordítható ajtókhoz szükséges közbetéteket és pántokat is szereljük a kivésett fészkekbe. Mindegyik ajtót - a közbetétekkel együtt - csavarozzuk az oldallapok belső oldalára, és próbáljuk ki, pontosan záródnak-e. Az esetlegesen szükséges igazítások elvégzése után a még hiányzó asztallapot és a fióktestet állítsuk össze. Az asztallap két oldalélére csavarozzunk görgős fiókvezetőket (15), amelyeknek ellendarabjait gondos szintezés után csavarozzuk az alsó szekrényrész belső oldalára. Az iratrendező fióktestét 10 mm vastag rétegeltlemezből, él-lap kötésben ragasszuk össze, és oldalanként néhány facsavarral is erősítsük meg. Csavarozzuk helyére az előlapot, amelybe már előzőleg bemartuk a süllyesztett fiókhúzó fészkét (16). A kész fiókot is görgős fiókvezetékkel erősítsük a helyére, majd próbáljuk ki, nem szorul-e valahol.
Ezután már csak a fa felületkikészítése marad hátra, amelyhez szórható bútoripari lakkot, keményviaszt, vagy labdázással felhordható más bevonószert használhatunk. A szekrényt e műveletsorhoz teljesen szét kell szednünk, és az alkotó darabokat - a csapok és egymáshoz illeszkedő felületek kivételével - egymás után, jól átgondolt sorrendben felületkezeljük. A bevonat minden darabon egyenletes vastagságú legyen. A megfelelő minőségű bevonat elkészülte és megszáradása után újból állítsuk össze a szekrényt, de az alkatrészeit most már ragasztóval is kössük egymáshoz. A kitüremkedő ragasztót azonnal, nedves ronggyal töröljük le, majd a helyét töröljük szárazra. Minden merőlegesen álló darabot gondosan állítsunk be, majd puhafa alátétek közbeiktatásával, csavaros szorítókkal préseljük össze az illesztett részeket. Miután az összes alkatrész a helyére került, az elkészült szekrényt állítsuk a helyére (17), s a "beköltözést" követően akár azonnal használatba is vehetjük.