Teendők fűtésindításkor

A hűvös szeptember után sokan talán már túl vannak az első begyújtáson, a többség pedig október folyamán esik át a fűtőberendezés beindításán. Bár a korszerű fűtőrendszerek mellett sokszor ez csak egy gombnyomásból áll, mégis ha szakszerűen és a biztonsági szempontok betartásával akarunk eljárni, akkor jó néhány ellenőrzési műveletet is végre kell hajtanunk. Vegyük sorra, hogy melyek ezek.

Függetlenül attól, hogy kazánunk milyen energiaforrással táplálkozik, figyelmet kell fordítanunk a füstgázok elvezetésére, a kéményre. A hosszú nyári szünet közben számtalan okból keletkezhet dugulás a kéményben; eltömődhet a szomszéd építkezése folytán, beleeshet pala, cserép, elpusztult madár. Bármelyik miatt a füstgáz elvezetése elégtelenné válhat, színtelen és szagtalan szénmonoxid áramolhat vissza a kéményen keresztül, ami halálos mérgezést okozhat. Még a legkorszerűbb, mindenféle ellenőrző automatával ellátott kazánok közül is csak kevés érzékeli a huzat hiányát, a többség sajnos nem reagál az elégtelen égésre. Ne mulasszuk el tehát - sőt menjünk elébe, és követeljük ki - a kémény (szakember által történő) kötelező ellenőrzését minden fűtési idény kezdetén, akár gázzal, olajjal vagy szilárd tüzelőanyaggal fűtünk (kéményes gázkonvektornál is). A kémény kapcsán gondoljunk még a kondenzvíz elvezetésére szolgáló csőcsonk ellenőrzésére. A savas, agresszív folyadék lecsapolására szolgáló csövet a kémény bekötőcsonkjánál vagy a tisztítónyílás alatt találjuk. Elzáró szerelvény nem lehet rajta, de mindenképpen érdemes egy gumicsövet húzni rá, és a folyadékot egy műanyag vödörbe, vagy közvetlenül az elfolyóba vezetni.
1 A kazán beindítását a tüzelőanyag elvezetés rákapcsolása előzi meg. A központi gázcsap kinyitása után elsősorban a gázszagra figyeljünk, ez a hibás tömítés legbiztosabb jele. Olajos rendszernél az olajvezeték útját kövessük végig egészen a kazánig, és az esetleges olajfolyásokra figyeljünk. Ez után ellenőrizzük, hogy a fűtőrendszer fel van-e töltve folyadékkal, ún. hőhordozóval. Itt megjegyezzük, hogy bár a normál csapvízhez képest el lehetne képzelni alkalmasabb hőhordozót is, gyakorlati okoknál fogva a lakás méretű központi fűtés rendszerekbe szinte kizárólag víz szolgál a fűtési energia szállítására. A családi házak régebbi fűtőkörébe rendszerint nyitott tágulási tartályt építettek, valahol a padlástérbe, a víz utánpótlására pedig a kazán közelében van elhelyezve töltő-ürítő csonk. Az erre húzott gumitömlő segítségével tölthetjük fel a rendszert addig, amíg a tágulási tartály tetején, vagy az onnan levezető csővezeték végén folyni nem kezd a víz. Ekkor a fűtőrendszer fel van töltve, feleslegesen ne töltsünk rá, ne cseréljük a benne lévő - a fűtés hatására már kellőképpen lelágyult - vizet agresszív, kemény, friss vízzel. 
A zárt tágulási tartályon (1) nyomásmérő jelzi, hogy a rendszer feltöltése megfelelő-e. A fűtési rendszerben minimálisan 1 bar nyomás legyen, de a normális érték 2-3 bar. A feltöltés most is a töltő-ürítő csonkon keresztül (2) gumicsővel, vagy flexibilis, nem nagynyomású bekötőcsővel történik. A hálózati víznyomás ugyanis nagyobb is lehet, mint amennyit a fűtőrendszer el tud viselni, és túlnyomás esetén minimálisan kiold a lefújó-szelep, de roszszabb esetben átszakadhat a tágulási tartály membránja, sőt egy gyengébb radiátor is szétnyílhat.
4 Ha a rendszer fel van töltve vízzel, beindíthatjuk a kazánt. A korszerű gázkazánok számtalan védelmi berendezéssel vannak ellátva, és bármiféle rendellenesség észlelésekor azonnal letiltanak. Ellenőriznünk viszont azt is kell, hogy ezek az automatizmusok működnek-e. Az első beindítás közben tehát azt figyeljük, hogy a láng normálisan indul-e, nem robbanásszerű a gyulladás. Az égés során figyeljük a vízhőfok mérőt, és ellenőrizzük, hogy a megfelelő hőfokon lekapcsol-e az égő. Ha ez 90 °C fölött sem következik be, akkor valami hiba van, állítsuk le a kazánt, mielőtt felforralná a vizet. Természetesen a hiba elhárításához ne kezdjünk, ez már a szerelő dolga. A beinduláskor viszont magunk is ellenőrizhetjük a keringető-szivattyú (3) működését; kezünket rátéve enyhe rezgésként éreznünk kell a normális üzemelését, és pár másodperc múlva a fűtővíz melegét is észlelnünk kell rajta. Ha a jelek - az előbbi tünetek nem mutatkoznak, és a kazán másodperceken belül lekapcsol - arra utalnak, hogy a szivattyú a nyári ácsorgásban megszorult, akkor a tengelyoldalán lévő csavart hajtsuk ki, és egy csavarhúzóval forgassuk meg a tengely bordás részét. Remélhetőleg ettől beindul a szivattyú.
Ha a kazán körül mindent rendben találunk, akkor a fűtőkör ún. termikus légtelenítése a következő lépés. Erre az idény elején valószínűleg még akkor is szükség van, ha a rendszer nem volt leürítve. A csövekben áramló folyadék fortyanásai, sustorgása arra utal, hogy a vízzel oxigén és más gázok is áramlanak. A légtelenítés helyes sorrendje a következő.
5 Először felfűtjük a rendszert a maximális hőfokra, mert a hideg víz nagy mennyiségű gázt képes elnyelni, hidegen tehát nem fognak a gázok kiválni. A felfűtés után kb. fél órára kapcsoljuk le a kazánt (és ezzel a szivattyút), mert a gázkiválás csak akkor fog bekövetkezni, ha a folyadék közben nem áramlik. Fél óra elteltével a fűtőkör legmagasabb pontjain - ahol a légtelenítő szelepeknek is lenniük kell (4) - összegyűlnek a felesleges gázok. Az automata légtelenítő szelepeknél (5) nincs dolgunk; a szerkezet belsejében lévő úszó folyadék hiányában lesüllyed, a szelepet kinyitja, és a felesleges gázok távoznak, majd a tágulási tartályból helyére áramló folyadék a szelepet visszazárja. A kézi légtelenítő szelepeknél ugyanezt egy csavarhúzó segítségével magunknak kell elvégezni. A légtelenítő szelep csavarját kissé hajtsuk ki, de előtte a biztonság kedvéért tegyünk a szelep alá egy edényt. A szelep addig maradjon nyitva, amíg levegő jön rajta, és amint megjelenik a folyadék, a csavart hajtsuk vissza. Ilyen légtelenítő szelepet találhatunk a fűtésrendszer legmagasabban lévő hurkainak tetején (ha több ilyen hurok van, akkor mindegyiknél), de egy alulról betáplált vízszintes fűtőkörnél a szelepek lehetnek a radiátorok végén is (6). Egyes radiátorok légtelenítésére a végükön lévő záróanya (7) szolgál. A légtelenítés után valószínűleg újabb feltöltés is szükséges majd, de egy átlagos idényindítás után a légtelenítést egy lépésben el lehet intézni.
Ha azonban a rendszer valamiért le volt ürítve, és friss vízzel kellett újra feltöltenünk, akkor a légtelenítési folyamatot legalább háromszor meg kell ismételnünk, mert a második és harmadik felfűtés után is még gázkiválás következik be. A friss vízzel más anyagok- mészkő, karbonátok - is a csőrendszerbe kerülnek, amelyek a fűtés hatására fokozatosan a csőfalakra rakódnak ki. Kisebb mennyiségben ez nem okoz gondot, sőt bizonyos mértékű korróziógátló hatása is van, ha azonban feleslegesen cserélgetjük a hőhordozót (vizet) a csőrendszerben, akkor a lerakódások leszűkítik a cső keresztmetszetét, a vízkövesedés, uszadék, iszap, stb. pedig gátolja a szerelvények működését tönkreteszi a kazánszabályozókat és a szivattyút. És persze a friss víz magas oxigéntartalma gyorsítja a korróziós folyamatokat.
8 Amikor a fűtés hatékonyan és csendesen működik, akkor már csak a radiátorokat, és a radiátorszelepeket kell ellenőriznünk. A hagyományos szelepeket többszöri ki- és becsavarással járassuk meg, és ezzel a szeleptestek vízkövesedését gátoljuk meg. Ha a szelepet nem tudjuk elforgatni, akkor az már nagyon elvízkövesedett, és valószínűleg cserélnünk kell. A termosztatikus szelepeket megforgatással nem tudjuk ellenőrizni, mert ezzel csak a szabályozó kereket forgatjuk, attól még maga a szelep besülve maradhat. Ha a jelek - a szelep nem nyit vagy nem zár - arra utalnak, hogy a nyár folyamán a szelep besült, akkor a szabályozó termosztát kerekét húzzuk le a szelepről, és egy hegyes csőrű fogóval a szelepszárat megfogva mozgassuk meg azt (8). Megjegyezzük még, hogy a termosztatikus szelep besülését rendszerint az okozza, hogy a fűtési idény végén teljesen elzárva felejtjük. A nyári melegben a termosztát ugyanis működik, és a 25-30 fokban a szelepet hatalmas erővel próbálja "elzárni", benyomni. Ez a nyomás ráadásul hosszú ideig, folyamatosan tart, és ettől a szelep beragad.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!


Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Értékteremtő fűtéstechnikai megoldások a Bosch-tól

A mai technikai és gazdasági környezet felelősségteljes döntést kíván tőlünk, mivel az emelkedő energiaárak ellen csak tudatos döntésekkel védekezhetünk, ezzel növelve otthonunk értékét. Néhány...


Elektromos fűtőpanelek

Fűtéskiépítés saját kezűleg, azaz hogyan takaríthatunk meg több százezret a fűtésszerelésen? Ha fűtéskorszerűsítésen gondolkodik, akkor érdemes megismernie!