ÚJ DREMEL felsőmaró feltét

Az új felsőmaró feltéten már az első pillanatban látszik, hogy az elődjétől jelentősen eltérő konstrukció. Míg az csupán egykonzolos volt (1), az új változat kettős megvezetésű kialakításával megtévesztően hasonló az igényesebb barkács felsőmarók állványához (címkép). Az új tartozék azonban főként ütésálló, robosztus kialakítású, műanyagból készült darabokból áll. Két acélrúd vezeti meg a gép befogását szolgáló, süllyeszthető befogó tömböt, amely két jól megmarkolható fogantyúban végződik. Ez nemcsak kényelmesebb, de a gép jobb irányíthatósága szempontjából is előnyös.
Az állvány további szolgáltatásai is nagyon vonzóak. A két markolat közül az egyik elforgatásával rögzíthető és oldható a gép befogó mozgása és így a gép magassága is. Egy negyed fordulat, és a nyomórugók máris a munkadarab fölé emelik a gépet, ami különösen az ún. szabadkézi marásnál nagyon előnyös. S hogy melyik gombmarkolatot kell meglazítanunk e művelethez, arra a felületből kiemelkedő lakat piktogram mintázat figyelmeztet.
Korrekt, és egyben szellemesen megoldott a gép befogása is. A tömb közepén kialakított fészek fogadja be a kis fúrógép nyakát, amelyről ezt megelőzően le kell csavarni a domború peremgyűrűt. A gép menetes nyakára a kulisszában elforgatható szorítógyűrűt kell felhajtani, ezzel lehet szilárdan rögzíteni függőleges helyzetében. A szorítóanya végül lemezből préselt villáskulccsal megszorítva rögzíti szilárdan helyére az alapgépet (2). A gép tengelyét rögzítő retesz gombját azonban a fészek oldalán kialakított nyíláson át elérhető pozícióba kell előtte hozni, hogy a munka közben szükségessé váló szerszámcseréket a gép kiszerelése nélkül gyorsan el tudjuk végezni.
A gépbefogó tömb szélén helyezték el az ötletes mélység behatároló ütköző rudat. A menetes műanyag rúdon két ütközőanya is található - egy alul, egy pedig felül -, ami két fogásmélység beállítását is lehetővé teszi. A gyors átváltást egy oldógomb benyomása teszi lehetővé (3), ami egyben az ütköző rúd magasságának a beállítását is meggyorsítja. A mélységhatároló finom beállítását a rúd recézett végének elforgatásával, és a mérőléc segítségével végezhetjük el. Az inch és mm beosztású mérőléc a befogótömböt rögzítő markolat mellé került, így a befogótömb könnyen és gyorsan a beállított helyzetbe rögzíthető, majd utána következhet a behatároló rúd magasságának pontos beállítása. Ha két marási mélységet szeretnénk beállítani, akkor természetesen a második beállítás nagyon hasonló az elsőhöz, de most már az alsó anyát kell a megfelelő magasságba állítani. A befogótömb egyébként felső alaphelyzetétől lefelé legfeljebb 47 mm-nyire süllyeszthető.
A marófeltét talpa víztiszta, kopás- és ütésálló műanyagból öntött darab, amely átlátszóságával ugyancsak könnyebbé teszi a munkát, hiszen még a kopás miatt később opálossá váló felületén keresztül, s az alaktartóságot biztosító bordák ellenére is elég jól kivehetők a munkafelületen előrajzolt jelölések, kontúr vonalak (4). Magasított hüvelyek rögzítik a két függőleges és masszív acél vezetőoszlopot. Peremükre támaszkodnak a gépbefogó tömbjét felső ütközésig nyomó acélrugók. Az állványtalp középső fészkébe illeszkedik a két különböző, 16 és 23 mm átmérőjű másológyűrű, ezeket egy menetes hüvely szorítja a talp fészkébe (5). Az alkatrészek mindegyike a talp anyagával azonos átlátszó műanyagból préselt darab. Több munkadarab azonos méretre marásakor nagyon hasznos alkatrészek, de a másoló sablont a gyűrűk és a marószerszám átmérőjének a figyelembevételével kell elkészíteni. A talpból kiálló kis hüvelyei öt maró- vagy csiszoló szerszám számára biztosítanak készenléti fészket.
Az állványtalp, pontosabban a marófeltét további kiegészítő darabjai a műanyagból készült oldalvezető és a szabályos kör marásához szükséges központosító léc (6). Ez utóbbit egy acélszeg munkadarabba ütésével kell rögzíteni, és utána a beállított sugárban pontos körívben végezhetünk (7) bármilyen fazonú marási munkát. Az oldalvezető talp vezető éle egészen a talp feléig betolható, így akár alakos élmarásokat is végezhetünk vele. A gyártó itt kissé fukar volt a leendő tulajdonosokkal, mert a két vezetékalkatrész acél vezetőrúdra történő felerősítéshez csupán egy pár csavart és hozzá két anyát mellékelt. A duplája korrektebb lett volna, mivel így a vezetékek cseréje egyszerűbb lenne. Így viszont a csavarok kihajtása után az anyákat is ki kell halászni a fészkükből, másik vezetőelem csak az áthelyezésük után válik használhatóvá.
Mindent egybevetve alapvetően átgondolt és jól kivitelezett ez a szerszámtartozék, és már csak ránézésre is ideálisabban használható, mint az elődje. Ezt gyakorlati tapasztalataink is igazolták.