Tapéta üvegre, csempére

Az üvegtapétáknak kettős a szerepük: csak áttetsző anyaguk miatt nem láthatni át rajtuk, ám ennek ellenére a fényt nagy részben átengedik. Másrészt ornamentális mintázatuk miatt igen dekoratív hatások valósíthatók meg minden üvegfelületen. Valójában azonban olyan üvegeken érvényesülnek jól, ahol természetes vagy mesterséges fény világítja át a betapétázott üvegeket.

Az ólomkeretes technikát utánzó mintázatok klasszikusnak mondható és modern kompozíciókat utánzó változatainak igen bő a választéka. A kompozíciók színvilága is igen sokrétű, a visszafogott pasztellszínektől egészen az élénk, tüzes színes mintázatokig mindenféle változat megtalálható közöttük.

A másik fajtájuk a strukturált felületű, üvegesen áttetsző tapéta, amelyek felragasztásával a felületmintás üvegeket lehet utólag imitálni. Ezeket főként a bepillanthatóság megakadályozása miatt szokás alkalmazni ott, ahol ez kimondottan kellemetlen. Ezzel kiváltható a drága üvegcsere, és az sem mellékes, hogy üvegtörés esetén nem hullik szilánkokra az ablaküveg, a ráragasztott tapéta jórészt egyben tartja az összetört üvegdarabokat.

Az üvegtapéták általában 45 cm szélesek, bár akad közöttük néhány 67,5 cm széles típus is. Ezek többnyire a csak áttetsző és felületi mintázattal ellátott változatok, az ornamentális, színes tapéták szinte kivétel nélkül 45 cm széles tekercsekben kaphatók.

Használatukhoz némi kreativitás is szükséges, hogy a célnak leginkább megfelelő hatást érhessük el. A színes, ún. ólomkeretes mintázatúakat pl. többnyire nagyobb felületű ablakokra célszerű felragasztani, hogy a színes mintázatok nappali fényben jól érvényesüljenek. A minták illesztése elég nehéz feladat, ezért mindig a középre illesszük fel a teljes szélességű tapétacsíkot, és emellé pontosan a mintázathoz illeszkedőn kerüljenek fel a szélső sávok. Nagy üvegfelületeken a 45 cm széles üvegtapéták is jól érvényesülnek. Üveges vitrinek díszítésére inkább a visszafogott csipkemintás változatok a megfelelők, és akkor is csak az oldalüvegekre felragasztva. Hasonló célt szolgál, ha az ablakokra ilyen mintázatú üvegtapétákat ragasztunk fel.

A felületén strukturált és csak áttetsző üvegtapétákat főként az ablakokon a bepillantás megakadályozására szokás használni, a katedrál üvegezés helyett. Az ilyen tapétákból ugyan beszerezhetők 67,5 cm széles változatok is, ám ezek felragasztása a nagy felület miatt elég nehéz, és még ezeket is gyakorta toldani kell a teljes felület beborítása esetén. A másik, amire nem árt figyelni, hogy a tisztítás szempontjából a finomabb strukturáltságú változatok az előnyösebbek. Ezek ugyanis vékonyabbak, és a finoman prégelt mintázat szinte alig szennyeződik.

Az ilyen tapéták felragasztásánál mindig arra kell törekedni, hogy a felillesztéskor csak keskeny sávon és lágyan simítsuk a tökéletesen szennyeződésmentesre tisztított üvegfelület tetejére. Ellenőrizzük a kiterített és még védőfóliás tapétacsík helyes irányát, majd a védőfóliát fokozatosan lehúzva, az üvegen mindig középről a szélek felé haladva, egyre erősebb nyomással, buborékmentesen simítsuk fel az anyagot.

Vigyázzunk, közben ne nyújtsuk meg a fólia anyagát, mert ez lejjebb ráncokat és hólyagokat idézhet elő. A hólyagokat ugyan tűvel kiszúrva is lepréselhetjük, de jobb, ha az anyagot visszahúzva, majd lepréselve tüntetjük el. A fóliát kisebb önálló felületekre bontva, köztük 5-10 mm széles csíkot hagyva is felragaszthatjuk az üvegre, mert így kisebb a hólyagképződés veszélye és könnyebb a lesimítása is. A közöket utólag éles szikével átvágva korrigálhatjuk.

A fóliák felületét végül puha textíliával vagy tapétázó gumihengerrel erősen préseljük az üvegre. Az unalmas csempefelületeket pedig öntapadó bordűr-szegélyekkel lehet érdekesebbé tenni. Ezek 5 és 10 cm szélességű tekercsekben szerezhetők be. Változatos a mintázatuk, és mosható a felületük. Konyhákban, fürdőszobákban bármely alaposan letisztított csempefelületre felragaszthatók. Kellő szélességű falelőkészítést követően akár a szobákban is alkalmazhatjuk a dekoratív öntapadó bordűr-szegélyeket.