A vakolatválaszték bősége

Egy építkezésnél jól látható, hogy a falak viszonylag gyorsan elkészülnek, tető kerül a házra, ám a teljes befejezésig még hosszú időre van szükség. A vakolási munkák az épület méretétől, rendeltetésétől, tagoltságától függően az építés teljes munkaigényének nagyjából az ötödét teszik ki. A vakolás munkaigénye egy hagyományos családi háznál a falazás munkaigényének nagyjából háromszorosa. A mai építkezések ezért már nem nélkülözhetik a gyorsan bedolgozható és jó minőségű szárazhabarcsokkal történő gépi vakolást.

A hagyományos módszer ma is gyakori

A vakolóhabarcsok osztályozhatók a felhasználásuk célja szerint, így lehetnek beltériek, vagy homlokzati vakolatok. Ha barkácsáruházban készre kevert zsákos vakolatot veszünk, ezt jól nézzük meg a csomagoláson, mivel lényegesen más tulajdonságok fontosak egy kültéri, illetve egy beltéri vakolat esetén.
A vakolatok kötőanyagai lehetnek: mész, mész-cement, gipsz-mész, vagy mészhelyettesítő adalék és cement. A csomagoláson a szilárdság mértékére is találunk utalást. Ezen kívül a vakolat tartalmaz még adalékanyagot, ami bányahomok, folyami homok vagy ritkábban kazánsalak.
Egy lassabban száradó kisebb teherbírású vakolóhabarcs 500 kg oltott mészből (vagy ezt helyettesítő 140 kg mészhidrátból), 30 kg cementből és 1 m3 bányahomokból áll. A nagyobb szilárdság érdekében a cement mennyisége akár 100 kilogrammig is emelhető.
Az így felhordott vakolat simítás, száradás és glettelés vagy a porozitást csökkentő alapozó szer felhordása után kültéri falfestékkel színezhető. Ha kőporozni szeretnénk, akkor a vakolatot a síkok kialakítása után ne simítsuk el teljesen, mert a kőpor jobb megtapadását segíti az érdesre kialakított felület.

A kőporozás már kevésbé divat, de tartós

A kőpor adalékanyagú felületképző habarcsok fehér vagy szürke cementtel elkészítve igény esetén oxidfestékkel színezve, közvetlenül a látszó felületet adják. A folyami homok tartalmú felületképző habarcsok látszó felületét többnyire homlokzatfestékkel történő festéssel alakítják ki utólag, tehát ezek nem anyagukban színezettek.
A kapart és dörzsölt kőporos vakolatok készítéséhez 0-4 mm szemcsenagyságú kőpor használható. A szórt vakolatoknál finomabb, 0-1 mm szemcsenagyságú kőpor használata vezet eredményre, amely az osztályozatlan kőporból rostálással állítható elő. A kőporos vakolathoz szükséges meszet, kőport és vizet a felhordás előtt 12-24 órával összekeverik. A pihentetett keverékhez a felhasználás előtt adják hozzá a cementet.

Egy-, vagy többrétegű vakolatot?

Egyrétegű vakolatokat az alapfelület javítása után, valamint az előkezelést, profil elhelyezést követően lehet felhordani. A kötőanyag tulajdonságánál fogva csak legfeljebb 20-30 m2 felület egyszeri bevakolása lehetséges. A felhordott réteget itt is lehúzzák, és a felületet összedolgozzák. Ezt követően a vakolat simítása, esetleges glettelése következik, ami egyben az utolsó munkafázis is.
Többrétegű vakolatok esetén a vakolások előtt is az alapfelületek javítása az első lépés. A laza, szennyezett részeket el kell távolítani, és pótolnunk kell a hiányzó részeket. Lényeges az alapfelület előkezelése, például ekkor kell szükség esetén az élvédő-, és dilatációs profilokat elhelyezni, és ekkor van az ideje az előfröcskölésnek, tapadásjavításnak stb. is.
Annak érdekében, hogy az alapfelület és a rá felhordott vakolat közti megfelelő legyen az összetartás, tapadásjavító alapozásokat szoktak alkalmazni. Ilyen tapadásjavító alapozások a fröcskölt alapozás, a tapadóhidak, a különleges tapadásjavító habarcsok és a különleges iszapszerű alapozók. Alkalmazhatóak olyan hálók is, melyek elősegítik a vakolat megtapadását.
Az alapozások felhordása után általános esetben három nap várakozási idő következik, az alapvakolat felhordása ennek az időnek letelte után kezdődhet. Az alapvakolatot kellő rétegvastagságban lehúzzák, és kialakítják a síkokat. Ha az alapvakolat több rétegben kerül felhordásra, az egyes rétegek felületét az összedolgozást követően kaparással durvítják. Az alapvakolatra belső vakolatok esetén már csak simítóvakolatot hordanak fel, egész vékony rétegben.
A színvakolatok felhordását egy kiegyenlítő réteg előzi meg, amelynek feladata a felület nedvszívó képességének kiegyenlítése és a színvakolat megfelelő alapfelületének biztosítása. A színvakolatot felhordás után hagyni kell egy kicsit meghúzni, ezután lehetséges a kívánt felületi struktúra kialakítása, ami lehet kaparás, dörzsölés vagy simítás. A színvakolatot általában festeni is szokták, hogy az esetleges előjövő foltosodások vagy a munkahézagok nyomai ne legyenek láthatóak.
A felületképző vakolatoknak többféle típusa van. Osztályozhatók a felület struktúrája szerint: így lehetnek kapartak, dörzsöltek, szórtak vagy simítottak. A kötőanyagok fajtái ezeknél mész-cement, mész-gipsz, cement-mész, szürke cement, fehér cement lehetnek. A szilárdság mértéke itt is többféle lehet, az adalékanyag fajtája pedig kőpor vagy folyami homok. A felületképző vakolatok lehetnek természetes színű felületképző vakolatok, vastag rétegű nemesvakolatok, vékony rétegű nemesvakolatok, műanyagkötésű vakolatok, szilikongyanta kötésű vakolatok, valamint a szilikátvakolatok.
Leggyakrabban a nemesvakolatokat alkalmazzák a felületképző vakolatok közül. A vastag rétegű és a vékony rétegű nemesvakolatok között az alapvető különbség az, hogy míg vastagot a szemcseméreténél vastagabb rétegben, addig vékonyat a szemcseméret vastagságában kell felhordani az alapfelületre.

Teljes generál egy menetben: homlokzati szigetelés vakolással

A homlokzatok utólagos hőszigetelése ma egy nagyon elterjedt módszer a házukat felújítók körében, hiszen ez nem csak esztétikailag lendít sokat az épület látványán, hanem amellett hogy újjá varázsolják a homlokzatot a hőszigeteléssel jelentős fűtési költség megtakarítás érhető el vele. A szigetelőanyagot ragasztással és mechanikus kötésekkel erősítik az eredeti homlokzathoz, ami üvegháló védelmet, vakolatot és színezést kap.
A hőszigeteléshez leggyakrabban felhasznált anyagok a polisztirol táblák, amelyek 6-10 milliméter vastagságúak. Ezek a fal páraáteresztő képességét jelentősen lecsökkentik ugyan, de hőszigetelő képességük kiváló. Polisztirol helyett ásványgyapot is felhasználható, ami tűzálló.
Tehát az eredeti falra először - ha szükséges - rákerül egy kiegyenlítő vakolat, majd a hőszigetelő táblát erre ragasztják, és szélein mechanikusan is rögzítik. Erre felületerősítő háló kerül, ami a külső vakolat megtapadását is segíti. Ebben az esetben a külső vakolat maximum 3,5 mm vastagságú lehet, mivel a hőszigetelő lapok teherviselése jelentősen korlátozott, főleg egy téglafalhoz viszonyítva.
A mész-cement bázisú, műgyantákkal feljavított vakolatokat ma már alig gyártják, főként foltosodási hajlamuk miatt. Leggyakrabban készen kapható, műgyanta kötőanyagú, vödrös vakolatok felhordása javasolt e felületekre, amelyek óriási színválasztékban állnak rendelkezésre.
A vízüveg kötőanyagú szilikátvakolatok üvegkeménységűre száradnak, az előbbieknél jóval ellenállóbbak és a páraáteresztő képességük is optimális, így ezek már egy magasabb minőségi kategóriát jelentenek.
A minőségi csúcsot a szilikon gyanta bázisú szilikon-vakolatok jelentik, amelyeknek mechanikai valamint páraáteresztő tulajdonságaik is egyaránt kiválóak, ám emellett színtartósságuk és öntisztuló képességük (por-, és szennytaszítók) tovább növelik értéküket.
A homlokzati hőszigetelés ára jelenleg 5-10 000 Ft/m2 között mozog, függően a felhasznált anyagoktól, állványozás szükségességétől stb.
Mivel maga a hőszigetelő anyag ára ebből mindössze 30 százalékot képvisel, ezért ennek a vastagságán nem igazán éri meg takarékoskodni, hiszen a teljes költségvetésből ez nem eredményez jelentős megtakarítást. Az épületnek egy jó minőségben elkészített, hőszigeteléssel egybekötött újravakolása akár 30 éves élettartamot is kibír.