Okos telefonok

Alapvetően két kategóriában gondolkodhatunk; az egyik a valóban kézi számítógépnek nevezett PDA, a másik pedig az okos telefonnak fordított smartphone. Mi e másodikkal foglalkozunk most részletesebben, de a megkülönböztethetőség miatt nem mehetünk csak úgy el a PDA mellett sem. E készülékek alapvetően abban különböznek egy normál mobiltelefontól, hogy – miként egy számítógépen pl. a Windows – nyílt, önálló operációs rendszer fut rajtuk. Míg egy normál telefon annyit tud, amennyire „megtanították” – fényképez, zenét tárol és játszik stb. – az okos telefonoknak és PDA-knak nincs ilyen elvi határa. Operációs rendszerükre ugyanúgy programok telepíthetők, mint számítógépünkre, amiket aztán a legkülönbözőbb feladatokra használhatunk.
A kis kézi készülékekre használhatóan máig két operációs rendszer terjedt el - s ez a legfontosabb különbség a PDA és az okos telefon között. Míg a PDA-kra a Microsoft a Windowsnak egy leegyszerűsített változatát a „Mobil Windows-t” fejlesztette ki, addig az okos telefonok rendszerprogramjának megalkotója, a Nokia, Symbian néven egy önálló operációs rendszert hozott létre, amit aztán más gyártók is átvettek tőle.
A két rendszer útja érzékelhetően szétvált, bár rengeteg átfedés van a funkciókban. A PDA inkább kézi számítógép, amivel telefonálni is lehet, bár nem mindig egyszerűen és praktikusan. Lényege az érintőképernyő, de azért soknak komplett ún. QWERTY billentyűzete is van (ez a normál számítógép billentyűzet felső sorának első 6 billentyűjéről kapta nevét).
Az okos telefonok inkább a normál telefon továbbfejlesztésének tekinthetők, tehát fontos volt tervezésüknél az egyszerű, könnyen elérhető telefon funkció. A Symbian operációs rendszer különböző változataival egyes gyártók a kis méretre és az egyszerű kezelhetőségre helyezték a hangsúlyt, ezért a számítógépes funkciók nagyrészt egy normál telefon billentyűzettel és joystick-kel érhetők el. A Nokia egyik csúcskészüléke az N95 a legjobb példa erre, ami a – többi Nokiához hasonlóan – a Symbian S60-as változatán nyugszik.
Mások az okos telefont a PDA irányába vitték; érintőképernyővel és QWERTY billentyűzettel látták el. Az operációs rendszer változatlanul a Symbian, de annak az érintőképernyő miatt az UIQ nevű módosított változata. Ilyen rendszeren futnak a Sony Ericsson okos telefonjai. A két symbian sajnos egymással nem kompatíbilis.
Új utakon indult el az Apple, amelyik iPhone készülékével még csak Amerikában terjed, de idén nyílván Európában is feltűnik majd. Előzetes híre nagyon pozitív.

Mit várhatunk tőlük?

Azt semmiképpen nem, hogy egyenértékűen helyettesítenek pl. egy notebook-ot. A legfontosabb funkciókat azonban magunkkal vihetjük a zsebünkben. Bonyolíthatjuk email levelezésünket, meg tudunk nyitni pl. Word, Excel, dokumentumokat, PDF és JPG fájlokat. Olvashatunk tehát szövegek, nézhetünk táblázatokat és képeket. Persze piciben, de olvashatóan. Természetesen szinte korlátlan mennyiségben tárolhatunk és hallgathatunk MP3 zenéket (külső memóriájuk több GB-ig bővíthető), de saját készítésű videó felvételeinken kívül akár játékfilmeket is élvezhető minőségben nézhetünk rajtuk. Mindazok a funkciók, amik egy nagyobb tudású mobiltelefonon rendelkezésre állnak (levelezés, névjegyalbum kezelés, figyelmeztető jelzések, naptár stb.) természetesen az okos telefonokról sem hiányoznak.
Az okos telefonnal felléphetünk az Internetre, s bár egy normál számítógép monitorjához képest csak részletekben, de majdnem ugyanazokat a tartalmakat tanulmányozhatjuk. Olvashatjuk a hírportálokat, TV- és rádióadásokat érhetünk el, kereshetünk információkat és letölthetünk adatokat. Rendszerprogramunkra különböző böngésző programokat (pl. Opera mini), médialejátszó programokat (legjobb talán a Core player), irodai alkalmazásokat telepíthetünk, és használhatjuk azokat, vagy akár GPS navigációt futtathatunk rajta.
Egy érdekes alkalmazási lehetőség, hogy az okos telefonról Skype-ot, msn-t tudunk használni (fring vagy Skype programokkal), így a rendszerben lévők szinte ingyen beszélhetnek egymással. A különböző szoftverfejlesztő cégek újabb és újabb programokat írnak a Symbian rendszerre, amik egy része ingyen, a többi meg fizetés ellenében – néhány ezer forint - letölthető, telepíthető. Segítségükkel a normál számítógép nagyon sok funkciója alkalmazható okos telefonunkon is, de persze a képernyő és az adattároló sokkal kisebb, és a processzor is lassúbb.

Kapcsolódási lehetőségek

Ha Internetről, levelezésről, Skype-ról beszélünk, akkor előtérbe kerül az adatforgalom sebessége. Nézzük át röviden tehát, hogy Magyarországon milyen lehetőségeink vannak, és azoktól milyen adatátviteli sebességet várhatunk. Az okos telefonok mindegyike ismeri a GPRS-t (a normál mobilok WAP böngészése is részben ezen keresztül történik). Mindhárom mobil szolgáltatónk ezt gyakorlatilag országosan 100%-os lefedettségben képes nyújtani kb. 36-80 kbps (kilobit/másodperc) sebességgel. Ez a WAP oldalakon kívül internetes oldalak igen lassú letöltésére is alkalmas, hang és képátvitelre azonban nem. Viszont a speciális WAP TV és rádióadások vételéhez elegendő.
Ugyanilyen országos lefedettséggel működik az EDGE, ami a GPRS sebességének a háromszorosát tudja (120-240 kbps). Érdekes módon ezt az átviteli módot sok okos telefonból kispórolják. Valószínűleg azért, mert mindegyikben van viszont 3G átviteli lehetőség, ami az EDGE-nél is két-háromszor többet tud (220-384 kbps). 3G sebességgel már nem csak videó-telefonálni lehet, hanem viszonylag normálisan használható az Internet, a levelezés, működik a Skype, és megjelenik az okos telefonok egy igen praktikus újabb felhasználási lehetősége. Notebookunkkal összekapcsolva, és a telefont modemként használva, 3G sebességgel rákapcsolja számítógépünket a világhálóra. Nem villámgyors, de viszonylag korrekt internetezést tesz lehetővé. Mindezeknek csak egy szépséghibája van; a 3G lefedettség közel sem teljes hazánkban. A nagyobb városokkal és környékükkel általában nincs gond, a Balaton és egyéb üdülőhelyek is rendben vannak, de azért messze vidéken már nem biztos, hogy eredményes lesz csatlakozási próbálkozásunk.
A 3G lefedettséggel azonos a leggyorsabb mobil adatátviteli lehetőség, a HSDPA (mindkettőt UMTS-nek is hívják), ami 3600-7200 kbps-ot jelent letöltési sebességben, feltöltésben azonban azonos a 3G-vel. (Hamarosan megjelenik majd a HSUPA, ahol már a feltöltési sebesség is ugyanannyi, mint a letöltési.) Ez már mindenre elegendő, és mint modem is tökéletes számítógépünk számára. A legújabb okos telefonokból már rendszerint nem hiányzik a HSDPA, a régebbiekből azonban igen. Választáskor erre érdemes figyelni.
Az adatátviteli sebesség növelésére azonban az előbbi módokon nem feltétlenül érdemes törekedni, ugyanis az adatforgalom után fizetni kell. Minél nagyobb a sebesség, annál hamarább elcsábulunk, és HSDPA-nál már könnyen megugorhat a telefonszámlánk. Ezért van nagy jelentősége az okos telefonokon megtalálható Wifi-nek (Wireless), ami azonos a számítógépek vezeték nélküli rendszerével. Wifi hálózatot létesíthetünk saját otthonunkban, munkahelyünkön, találhatunk gyorséttermekben, vasútállomásokon, repülőtéren, sok város központjában; ezek gyakorlatilag ingyenesek. Működik jó néhány fizetős, ún. Wifi Hot Spot, (emelt díjas sms-sel vagy a szállodai szoba számlájával fizetendő), ezeket akkor érdemes használni, ha a tarifájuk elfogadható. A hazai Hot Spotok általában ilyenek, de egy külföldi hotelban már óvatosak legyünk. A Wifi adatátviteli sebessége jóval nagyobb az előbbieknél, akár 54 Mbps is lehet.