Ecsetek mázolási munkákhoz

Az ecsetek sörtéi

Az ecsetek láthatóan három külön részből állnak. A szőrzetből, az ezt összefogó fém hüvelyből, - amely egyben a szőrzet és nyél közötti kapcsolatot is megteremti - továbbá az ecset nyéléből. Változataik elképzelhetetlenül sokfélék, különös tekintettel a speciális díszítő festésekhez használt változatokra és az ún. művészecsetek különféle kiviteleire és méreteire.
A szőrzet anyaga, szélessége, hossza és alakja mindenkor a feladathoz igazodik. A szőrzet nagyon sokféle lehet; kezdve az erős és különféle finomságú, fajtájú sörtétől, a különlegesen finom, állat, (pl. kecske-, marhafül- mókus- nyest-, borz- stb.) szőrökig. A természetes szőrecseteket újabban már műanyagból, akrilból készültek is gyarapítják. Ezen kívül a gyorsan változó összetételű bevonó anyagok miatt az állati szőröket műszállal is szokás keverni. Az előbbiek ugyanis nedvesség hatására hajlamosak deformálódni. Ezt újabban műszálakkal keverve szokás kiküszöbölni.
A szőrszálak finomsága a felkent anyag felületének a simasága, egyenletes felterítésének szempontjából lényeges. Tömöttségük, azaz a vastagságuk pedig jelentősen befolyásolja a festékfelvételüket, ez pedig a hatékonyságuk miatt érdekes.
Az ecsetek alakja – a speciális kialakításúaktól eltekintve – hengeres-, illetve lapos. A hengeres, vagy marok ecsetek festékfelvétele sokkal jobb a lapos kivitelűeknél, és a nehezen hozzá férhető helyeken is jól használhatók, természetesen a megfelelő méretű szerszámot használva. A különféle méretű lapos ecsetek a nagyobb sík felületek bevonására alkalmasak. A kétsoros, azaz tömöttebb szőrzetű ecsetek inkább alapozásnál előnyösek, mert kevesebbszer kell a festékbe mártani őket, és egyenletes rétegfelhordást eredményeznek, feltételezve ehhez némi gyakorlatot is. Lakkozáshoz, oszlatáshoz inkább az egysoros, vékonyabb szőrzetű ecsetek kezelhetők eredményesen, különösen, ha a festék kisimulását a megfelelő hígítással is elő segítettük.

Mihez milyen ecset a jó?

A legtöbb ecset ugyan oldószeres festékekhez való, ám a drasztikusabb oldószerek, pl. aceton, nitrohígító esetenként a szőrszálak töredezését, esetleg a végeik alakváltozását okozhatják, bár ez jobbára csak az olcsó termékeknél fordul elő.
Beszerezhetők kimondottan vizes bázisú festékekhez használatos ecsetek, amelyeknél a nedvesség hatására könnyen elhajló sertéssörtéket a közéjük kevert speciális műszálak tartják egyenesen. E tulajdonságukra a termékismertető utal, amit a kiválasztásuknál célszerű figyelembe venni. Az egyenletes, csíkmentes bevonatok kialakításához a finomabb szőrű ecsetek a megfelelők.
Az adott feladat elvégzéséhez a befestendő felületek tagoltságához mérten kell az ecsetek szélességét is megválasztani. A nagyobb összefüggő felületekhez a 100-200 mm szélességű, az élek és keskenyebb részek bevonására a 25-50 mm-es, az esetleges szegélyek bemázolására pedig a 10-20 mm széles lapos ecsetek a megfelelők. Az ecseteknek ugyan az élét is lehet használni, ám egy széles ecset élével nehéz keskeny felületeket bekenni. A nagy felületeknél pedig a keskeny ecsetek lassítják a munkát, és a festék egyenletes eloszlása sem lesz kielégítő. Az élek bemázolása széles ecsettel meg kimondottan nehéz, mert ferdén elfordítva kell vele dolgozni, és a festék vastagsága sem lesz ideális.

Hüvely és a nyél

A sörtetest nyakát felül vékony fém hüvely fogja össze, és egyben ez rögzíti az ecset nyelére is. A rögzítést egy-két horony is elősegíti. A nyél anyaga lehet nyers- vagy festett fa, illetve olcsóbb kivitelű ecseteknél akár fröccsöntött műanyag forma is. Ez utóbbiakat néhány maró hatású hígító megtámadhatja. A nyers fa vagy műanyag nyelű ecsetek általában olcsó eszközök és csak egy-két festésnél használhatók kielégítően. Könnyű szívvel lehet tőlük megválni, a velük végzett munka pedig nem lesz túl igényes. A minőségi ecseteknél azonban a nyelet lakkozott, vagy festett bevonat védi a szálkásodás ellen, és esetenként ez minősítő színkódként is funkcionál. Ezek jól kézbe illő formájúak, éleik lekerekítettek, kellemes tapintásúak és könnyen tisztán tarthatók. Ez pedig a tartós használat szempontjából nagyon fontos.

Alapozáshoz, festéshez, lazúrozáshoz

Az alapozáshoz többnyire kétsoros, azaz a tömöttebb sörte marok vagy lapos ecseteket célszerű használni, mert ezeknek jó a festékfelvevő képességük és egy mártással nagyobb felületet lehet bevonni. Az egyenletes festékfelterítés után azonban a felületen ecsetszőr nyomok maradhatnak. Ezt csiszolással szokás eltüntetni. A fedőfestéket azonban finomabb szőrű ecsettel ajánlott felhordani, és a nyomokat kimondottan finomszőrű oszlató ecsettel lehet szinte tökéletesen eltüntetni.
Fedőfestéshez ún. lakkozó hengereket is lehet használni. Ezek különleges műanyag habból készülnek, és az ecsetelésnél gyorsabb, egyenletesebb festékréteg kialakítását teszik lehetővé. Hátrányuk, hogy a bevonó anyag felületén buborékok képződnek, amelyek azonban oszlató ecseteléssel könnyen eltüntethetők. Ezekhez egy árnyalattal jobban hígított festéket célszerű használni.
A festék konzisztenciája egyébként sem lényegtelen, mint ahogyan az sem, hogy azt függőleges vagy vízszintes felületre hordjuk-e fel. Az utóbbi helyzetben ugyanis a festékek jobban kisimulnak, és szinte teljesen eltűnnek az ecset okozta nyomok. Hengerelt felhordáskor ez nem lényeges. Oszlatáshoz csak finom szőrű ecseteket célszerű használni.
A lazúrozáshoz, pácoláshoz, lakkozáshoz kimondottan e célra készült, finomszőrű ecseteket ajánlott választani. Sőt, újabban az ecset helyett e célra szivacsalapú lapecsetek is beszerezhetők, amelyek teljesen csíkmentesen terítik fel e híg bevonó anyagokat, és ugyanúgy használhatók, mint a hagyományos ecsetek.

A tisztítás

Mivel a mázolás többlépcsős munka, a használt ecseteket ajánlatos a munka hosszabb megszakítása után kitisztítani. Ezt általában a festék oldószerével kell elvégezni. A tisztítás során a szőrszálakról csak szálirányban lehúzva és gyakorta kinyomkodva távolítsuk el a festék maradékát. A drasztikus hígítók pl. nitró-, aromás hígító vagy aceton használatát csak félig megkötött festékszemcsék eltávolításához használjuk. A fellazult festékszemcséket utána finom huzalkefével távolítsuk el, majd szappannal alaposan mossuk ki az ecset szőrzetét. A szőrszálakat nedvesen fésüljük egyenesre, majd fóliába csomagolva tároljuk.
Ha az ecsetet másnap újból használni kell, a szőrzet 2/3-áig hígítóba lógatva tároljuk, természetesen lefedve. Vízbe csak a vízbázisú festék esetén áztassuk be, természetesen kimosása után. Az oldószeres festékeknél a vízcseppeket másnap nehéz maradéktalanul eltávolítani a szőrszálak közül, ami az ecseteléskor esetleg krátereket okozhat a felületen. A tisztításra ne sajnáljuk az időt, mert ez biztosítja az ecsetek későbbi hibátlan használatát.