Kerámia burkolatok felújítása

A kérdésre a válasz egyértelműen pozitív, feltéve hogy néhány alapfeltételnek megfelel-e a régi burkolat. Először is minden lapjának szilárdan kell az aljzathoz tapadnia. Másodszor számolni kell a padló szintemelkedésével. Ez szerencsésebb esetben legalább 10 mm, ám akár 20 mm is lehet. Ez pedig már jelentős szintkülönbséget jelent pl. küszöb nélküli helyiségeknél, amit már csak egy magasabb küszöb vagy speciális burkolatváltó idom beépítésével lehet áthidalni. Ha ajtó is van a helyiségben, és az befelé nyílik, az aljából a burkolat magasságával megegyező csíkot mindenképen le kell fűrészelni. A burkolat jelentősen magasabbra kerülő szélét egyébként - ajtó híján - megfelelő magasságú, és a szokásosnál szélesebb áthidaló fémidommal zárhatjuk le.

A következő kritérium, hogy mennyire sík a régi burkolat. Ha az előző burkolat lerakásakor erre kevés figyelmet fordítottak, magyarán szólva egyenetlen a felülete, akkor az új burkolat lapjainak lefektetésekor ez a hiba csak vastagabb ragasztóhabarcsba ágyazott járólapok pontos szintbeállításával korrigálható, ami jelentős szintemelkedést okozhat. Ezért az első teendő a régi padló síkjának széltében, hosszában és átlós irányban is elvégzett szintellenőrzése. Ha 3-5 mm-nél nagyobb különbségek adódnak a mérőléc éle alatt mérve, akkor ez már jelentősebb szintemelkedést eredményezhet. Különösen, ha az új járólapok vastagsága meghaladja a szokásos 7 mm-t.

Az új lapok kiválasztásakor a vastagságukra is érdemes nagyobb figyelmet fordítani. A greslapok pl. csak 5-7 mm vastagok, ezért alkalmasabbak a mázas kerámia járólapoknál új burkolóanyagként, bár ezek között is van 7 mm-nél vastagabb gyártmány. A kerámia járólapok közül is a vékonyabbakat célszerű választani az új burkolathoz.

A meglévő mázas padlólapokra, régi esztrich burkolatokra azonban közvetlenül nem tapadnak kielégítően a padlólap ragasztók. Ha a régi, már nem esztétikus, de stabil burkolatra kell új lapokat ragasztani, ahhoz speciális alapozóra, pontosabban tapadóhídra van szükség, különben az új lapok egy idő után leválnak az alapról. Ezt elkerülendő, csak olyan alapozókat szabad használni, amelyeket kifejezetten nem-nedvszívó felületre fejlesztettek ki. Ezek általában epoxigyanta alapú diszperziók és erős kötést biztosítanak az új burkolólapok leragasztásához.

Az új lapok szilárd rögzítése érdekében ezért előbb ezt az anyagot kell a régi járólapokra teríteni. Rétegvastagságuk szinte elhanyagolható, használatuk azonban alapvetően szükséges. Az alapfelületként szolgáló régi burkolatot előtte ajánlatos minden zsíros szennyeződéstől megtisztítani, és esetenként a felületet is durva csiszolással kell felérdesíteni. Ez azonban a korszerűbb összetételű tapadóhíd diszperzióknál már nem szükséges, elég a drasztikus zsíroldós tisztítás is. A tapadóhíd anyagának felhordása hengereléssel vagy széles ecsettel is megoldható. A kötési idő általában 24 óra, és utána megkezdhető az új burkolat leragasztása. Az új lapok méretét ajánlatos úgy megválasztani, hogy lehetőleg nagyobbak legyen az eredeti burkolatot alkotóknál, és arra is érdemes figyelni, hogy a fugák ne essenek egybe az alul levőkkel. Ilyenkor érdemes átlós fektetési irányt választani, ami a fugák egybeesése szempontjából a legideálisabb, bár ez bonyolultabb és több hulladékkal is jár.

A lapok leragasztásához általában az alapra és a lapok hátoldalára kent vékonyágyazású, flexibilis ragasztó használható. A megfelelően bekevert anyagot telibe kenve kell az alapokra és az aljzatra teríteni. A felület egysíkúságát a helyiség sarkaiba ragasztott burkolólapokon vízmértékkel ellátott szintezőléccel kell ellenőrizni, majd laponként folytatható a burkolás. A fuga 3-5 mm széles legyen, egyenletességét fugakeresztekkel célszerű biztosítani. A már lerakott lapokat a szintezőléccel kell gyakorta ellenőrizni, a kiálló lapokat pedig szintbe állítani. Az élük mentén kitüremlett ragasztóanyagot még frissiben el kell távolítani. Ha már több sornyi új burkolólap a helyére került, átlósan, illetve ferde irányban is ajánlatos a szintbeállításuk.

A meghúzott ragasztóanyaggal rögzített járólapok közül kiemelt fugakeresztek után a fugaközökből eltávolítandó a felesleges ragasztóanyag, majd másnap már a fugákba dolgozható a megfelelő színű és természetesen flexibilis fugaanyag. Ez lehetőleg vízlepergető hatású legyen, a fugákba préselést követően ajánlatos fugázó vassal tömöríteni, és a felületüket simára dolgozni. Ezzel megnehezíthető a szennyezőanyagok lerakódása, a fugák elszíneződése, és így a tisztántartásuk is könnyebb lesz. A fugázás után – annak meghúzása után – az egész padló felületéről szivaccsal letörlendő az esetlegesen szétkenődő fugaanyag fátyolrétege, és ezt követően tisztára törölhető az új padló egész felülete. Az új padlót azonban csak egy-két nap után lehet használatba venni.