Épületszárítás

Belvíz, magas talajvízszint, beázás és még sok minden más okozhatja a falak és az aljzat vizesedését, de egy új épületnek is szüksége van a száradásra, ami akár hónapokba is telhet. Fal- és aljzatszigetelési eljárásokról már több ízben írtunk lapunkban, most az épületszárítási lehetőségeket mutatjuk be.
Nem ritka jelenség, hogy új építésű házakban vagy új aljzatbetonnál a parketta felpúposodik, vagy az első fűtési szezon végére a teljes felület hézagos lesz, elválik a ragasztás az aljzattól, és a falak festés után összerepedeznek. Ez azzal magyarázható, hogy a teljes épületszerkezetben - a falakban, az aljzatbetonban - magasabb a víz tartalma a megengedett értéknél, azaz nem száradt ki az épület, és ezt a tényt figyelmen kívül hagyva végezték el a burkolást, illetve a teljes belső munkálatokat.

Előfordul, hogy a festő vagy a parkettás abba problémába ütközik az építkezés vége felé, hogy a falak vagy az aljzat túl nedves a soron következő munkafázis időben történő megkezdéséhez. A megbízó természetesen hallani sem akar arról, hogy az épület nem lesz kész időre. Ebben az esetben is segít a mesterséges szárítás. A nedvességelvonó berendezések technikája meggyorsítja a száradás folyamatát, ezáltal jelentősen csökkenti a száradási időt, így a befejező munkálatokhoz korábban hozzá lehet kezdeni. A legolcsóbb megoldás persze kivárni a természetes száradási időt, de ez 6-12 hónapot is igénybe vehet az időjárástól függően.

Szárítás

A szárítás során egy adott tárgy felületéről nedvességet vonunk el. Mivel a tárgyak a levegővel érintkeznek, ezért a szárítás legfontosabb mozzanata, hogy a levegőből vonjuk ki a páratartalmat. A száraz levegőnek könnyen átadják a tárgyak a nedvességet. Műszeres méréssel meghatározható az aljzat víztartalma, a levegő páratartalma és a faburkolat nedvességtartalma is. Az adatokat összegezve helyi körülményeknek megfelelő kapacitású szárítógépeket üzemelnek be, amik a hőmérséklettől, a szerkezet víztartalmától, légköbméterétől, illetve a levegő páratartalmától függően napi 3-110 liter vizet gyűjthetnek össze, jelentősen lerövidítve ezzel a száradási időt.

Szárítás melegítéssel

A meleggel történő szárítás tekinthető a leghagyományosabb eljárásnak. Ez a módszer csak viszonylag alacsony külső hőmérséklet esetén alkalmas a szerkezetek szárítására. Magasabb külső hőmérséklet esetén a hatásfoka nem lesz megfelelő, a felfűtött épületben túl magas lesz a hőmérséklet a munkavégzéshez, a fűtés költsége jelentősen nő. Egyszerű fűtéssel vagy például hőlégbefúvókkal végezhető, melyeket bérelni is lehet, ha nem szeretnénk beruházni rá.

Hűtve szárítás

Az elv nagyon egyszerű: a levegő nedvességtartalma a hideg felületen lecsapódik. A gép tulajdonképpen egy hűtőgép, aminek a hűtőtestén egy ventilátor szívja át a párátlanítandó levegőt. Ebből a pára cseppek formájában kicsapódik, és egy szintjelzővel és biztonsági kapcsolóval ellátott tartályba folyik. A biztonsági kapcsoló a tartály telítődésekor a készüléket kikapcsolja; ekkor ugyan a párátlanítás abbamarad, de a víz nem folyik szét a helyiségben, és nem okoz károsodást a berendezési tárgyakban.

Szorpciós szárítás

Sokfelé találkozni a vízmegkötő tablettával működő párátlanítóval. Ennek lényege, hogy egy jó vízmegkötő tulajdonságokkal rendelkező, ún. higroszkópikus anyaggal csaljuk csapdába a levegő nedvességtartalmát. Ez a legtöbb esetben használható módszer, mivel a gép működését nem befolyásolja jelentősen a szárítandó helyiség hőmérséklete, sem páratartalma. A szorpciós eljárásnál nincs jobb 5-10 % relatív páratartalom elérésére. Az eljárás a hatékonysága mellett nagyon rugalmas is; az eltávolított nedvességet akár a szabadba is ki lehet fúvatni, vagy folyékony állapotban össze is lehet gyűjteni.