Belvízvédelem II.

Előző lapszámunkban a váratlan belvízi elöntések közvetlen kárelhárításával foglalkoztunk. Azaz a már vízben álló garázs, épület esetleg udvar, kert belvízmentesítésével, a felgyülemlett víz gyors (szivattyús) eltávolításával. Azonban a belvíz a sík vidékek időszakos, de meglehetősen tartós és viszonylag nagy területre kiterjedő jelensége, sajátos vízfajtája. A tavaszi időszakban rendszeresen jelentkező - a felszínen szemmel láthatóan megjelenő vízen kívül a termőtalaj vízbőségét, talaj túlnedvesedett állapotát is okozó - vizek ellen a megelőzéssel lehet védekezni.

Hasonló tapasztalható a talajvízzel kapcsolatban is. Normális talajvízhelyzet esetén nyílván nem indokolt belvizet emlegetni, de ha a talajvíz - amit népiesen többfelé "földárjának" is neveznek - a felszínre tör, vagy akárcsak megközelíti a felszínt, akkor már belvíznek tekinthetjük. Mégpedig olyan belvíznek, amely "makacsabb", nehezebben távolítható el, mint a pusztán esőből vagy hóolvadásból keletkező felszíni víz. Az ilyen talajvíz ugyanis rendszerint nyomás alatt áll, és állandóan utánpótlódik.
A belterületi, belvízmentesítési feladatok közül ki kell emelni az ingatlant körülvevő vízfolyások, árkok és belvízcsatornák saját területünkre eső szakaszának rendezését, tisztítását, illetve karbantartását, az ingatlanon belüli csapadékvíz-elvezető hálózat kiépítését, a talajvízszint káros megemelkedését gátló vagy csökkentő beavatkozásokat, a külterületekről származó víz- és hordalékelöntés megelőzését.
Igen-igen súlyos károkat tud okozni nem csak a talajban áramló vizet feltorlaszoló épületben, hanem a környező építményekben az ún. torlaszvíz, mivel hidrosztatikai nyomást fejt ki az őt visszatartó szerkezetre, és súlyosabb esetben statikai károsodást, az épület tönkremenetelét is okozhatja.
Ha az épület hátsó falának, alapjának szigetelése megfelelő - egy új épületnél ez általában megfelelő - akkor a víz a talajban elkezd felhalmozódni, egy vízlencse alakul ki. Egészen addig, amíg a vízlencse akkora nem lesz, hogy a felszínen megjelenik, vagy amíg a szomszédos épületet nem kezdi áztatni. A torlaszvíz elleni védelem elkészítése nem bonyolult feladat, sőt, új építésnél a beruházás töredékét teszi ki. Ám igen sok probléma megelőzhető vele. Már meglévő épületeknél is kivitelezhető a védelem.

Védekezés a talaj felől támadó vizek ellen.

A talajban található vizektől két módon védhetjük meg építményünket: meg kell próbálni megakadályozni a víznek az épülethez való jutását, ha ez nem vezet eredményre, akkor pedig az épület szerkezetét kell oly módon kialakítani, hogy ellen tudjon állni a víz károsító hatásának.
A megfelelő védekezéshez az alábbi körülményeket kell megvizsgálni, hogy a megfelelő víztelenítési módot megtaláljuk:
- Milyen mélyen van a talajban a víz
- Milyen jellegű víz ez, talajvíz, talajpára, csak talajnedvesség, vagy esetleg rétegvíz, torlaszvíz
- Milyen kémiai tulajdonságú (pl. agresszív)
- Milyen fizikai tulajdonságú (fejt-e ki nyomást a falazatra, alapra)
- Mozgásban van-e, vagy nyugalmi állapotban
- Várható-e hirtelen nagyobb mennyiségű víz megjelenése (pl. egy csőtörés, nagyobb esőzés)

A vizek távoltartása az épülettől.

Abban az esetben, amikor a felszín alatti vizek jól meghatározható irányból és mennyiségben "támadják" az épületet, a legolcsóbb és legcélszerűbb megoldás azok távoltartása a szerkezetektől. Az egyik legsúlyosabb gond, ha csapadékvíz kerül a fal tövében a talajba, mely az alaptesten keresztül felszivárog a falba. Ha nincs elég széles tetőkinyúlás, vagy ha a fal mellett nincs szilárd burkolat, akkor a földbe jutó víz közvetlenül az alap szerkezetét terheli. Az előbbi ellen a széles tetőzettel tudunk védekezni, míg a másik problémára megoldás a fal körüli csöpögőjárda.
A megfelelő módon kiépített csöpögőjárda szintén segít a csapadékvíz távoltartásában. Minimum 80-100 cm szélesnek kell lennie, így nem engedi közvetlenül a fal tövében a felszín alá jutni a vizet. Különös gondot kell fordítani arra, hogy az esővíz levezetések ne a fal közvetlen közelébe vezessék a vizet. Gyakran látható, rossz megoldás, hogy az ereszcsatornák ejtőcsöve a fal sarkánál alig 15-20 cm-t áll ki, és a nagy mennyiségben, egy helyre koncentrálódó víz a fal mellet tűnik el a földben. Ez igen súlyos hiba, nem egyszer előfordult már, hogy az egyébként jól megépített ház alapja, falazata egy nagyobb, erősebb esőzés után rohamosan (akár 24 óra alatt) helyrehozhatatlan kárt szenvedett e miatt a hiba miatt. A károsodást úgy tudjuk elkerülni, hogy az ejtőcsövet meghosszítjuk legalább egy méter hosszúra, hogy elvezesse a vizet a faltól. Még jobb megoldás, ha az ejtőcső vége alá szilárd burkolatú (pl. betonozott, kövezett) folyóka kerül, és az vezeti el a vizet. A hó a talajba jutva szintén felkerülhet a szerkezetekbe. Itt ugyancsak a szilárd burkolatú járda, és a hó ellapátolása a segítség.
Drénezéssel, azaz szivárgó építésével lehet a legjobb hatásfokkal távol tartani az épületszerkezetektől a nagyobb mennyiségű talajnedvességet, vagy talajvizet. A lejtős területeken megjelenő torlaszvizek ellen pedig szinte csak ez az egyedüli jó megoldás - természetesen a falszigeteléssel kombinálva.
Kétféle drain (drén) azaz szivárgórendszert különböztetünk meg.
Az övszivárgó nem más, mint az épület lejtőfelőli oldalán az alappal párhuzamosan lefektetett víztelenítő rendszer.
A paplanszivárgó ennek bonyolultabb változata, egy teljes terület víztelenítésére szolgál, nagyobb építmények, műtárgyak építésénél alkalmazzák, házilagos kivitelezésnél nem igen.

A szivárgócsövek anyag régen égetett kerámia volt. A csövek sima végűek voltak - azaz nem tokkal csatlakoztak egymáshoz, hanem csak egymás mellé kerültek lefektetésre. Az így köztük kimaradt hézagokba folyhatott be a talajban mozgó víz. Manapság dréncsőnek perforált műanyagcsövet alkalmaznak. A csövön 10-15 mm hosszú rések, lyukak találhatók, ezek a víz bevezetésére szolgálnak. A csöveket az alaptest mellett nyitott árokba fektetik megfelelő hosszirányú eséssel. Annak érdekében, hogy a kis lyukak ne tömődjenek el idő előtt, a csövek köré nem homok, föld, vagy sóder kerül, hanem nagy szemcsékből álló, osztályozott kavics, vagy zúzalékkő. Ennek a rétegnek a cső fölé történő elhelyezésekor nagyon óvatosan kell eljárni, hogy a cső ne sérüljön, ne görbüljön el. A legalább 50 cm vastag osztályozott kavics-, zúzottkőréteg fölé kerülhet a földvisszatöltés, vagy a visszatöltő anyag.
A szabályosan épített dréncső fordulóinál, sarokpontjainál tisztítóaknát kell építeni. Ennek funkciója az, hogy a drénrendszert ki lehessen tisztítani. A tisztítás egyszerű: évente egyszer nagy nyomású vízzel (egy slaggal) a csöveket át kell mosatni.
A szivárgórendszer hatásfokát lehet növelni. Olyan vastag fóliát kell a dréncső mellé fektetni és felvinni a fal mellett, melyen 2-3 cm magasságú dudorok találhatók (ezeket alakjukról az építőiparban "tojástartó-fóliának" nevezik). Ez arra szolgál, hogy a nekifutó vizet a dréncsőhöz vezesse. Még további kiegészítést jelent az, ha a szivárgó kavicsrétege fölé ledöngölt agyag kerül. Ez a felszínről bejutó vizeket tartja távol a csővezetéktől.
Szivárgó utólagos építésénél figyelemmel kell lenni arra, hogy a már álló épület ne károsodjon a földmunka végzése miatt. Ezért ilyen esetben javasolt, hogy a szivárgó az alaptesttől kb. 1 méterre épüljön meg, így a nyitott munkaárok miatt nem sérülhet az épület alapja.
A szivárgórendszer alkalmas arra, hogy hirtelen megjelenő nagy mennyiségű vizet is elvezessen. Ez főleg torlaszvizek, vagy például az épület feletti területen történő csőtörés esetén igen fontos.
A már felszínre lépő belvíz, talajvíz csak kisebb nagyobb árkokkal, gyűjthető össze illetve vezethető el a telekről az épület közeléből. Ezek az árkok az utca, majd a település vízelvezető árokrendszerébe integrálódna, ahhoz csatlakoznak. Amennyiben ezek a vízelvezető rendszerek karban vannak tartva, rendeltetésszerűen működnek, akkor a belvíz és a csapadékok okozta elöntések károkozások jelentősen lecsökkenthetők, megelőzhetők.
Az árkok a földbe ásva, földrézsűvel készülnek. A felettük történő közlekedést főleg vasbetonból készült csőátereszek, kisseb hidak teszik lehetővé. Amennyiben nagyon meredek, lejtős területen haladnak akkor a rézsüket burkolni kell, mert a víz áramlása szétmossa az árkot. A rézsűburkolás készülhet betonba rakott terméskőből, betonelemekből. A korszerű árokburkolatok füvesíthető ún. gyephézagos elemekből is készülhetnek. Legolcsóbban műanyag árokburkoló elemekkel tudjuk a rézsüt rögzíteni.

A hatályos külön jogszabály a köztisztasággal és a települési szilárd hulladékkal összefüggő tevékenységekről szóló 1/1986. (II. 21. ÉVM-EüM együttes rendelet. E szerint:
(1) "... a tulajdonos köteles gondoskodni az ingatlan előtti járdaszakasz (járda hiányában egy méter széles területsáv, illetőleg ha járda mellett zöldsáv is van, az úttestig terjedő teljes terület) a járdaszakasz melletti nyílt árok és ennek műtárgyai ... tisztántartásáról, és csapadékvíz zavartalan lefolyását akadályozó anyagok és más hulladékok eltávolításáról.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Szűcs J. László

Címkék: belvíz

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Épületszárítás

Az épületszerkezetek magas nedvességtartalma nem csak a lakók egészségére van negatív hatással, hanem a fal- és padlóburkolatok, valamint a bútorok állagát is rontja.


Belvíz elleni védekezés

A 2010-es év rendkívüli mennyiségű csapadékkal járt a Kárpát-medence területén. A szokásos 550 mm/éves csapadékkal szemben az ország nagy részén 1000 mm-nél is több csapadék hullott. Emiatt a nyári...