Melyik rendszert válasszam?

A levegő-víz hőszivattyú telepítése a legegyszerűbb. Engedélyezési eljárás nem szükséges hozzá, ha az épület külső képe nem változik a telepítés során, és nem bontjuk meg az épületet statikailag. Oda kell figyelni arra, hogy a kültéri egység olyan helyre kerüljön, ahol a zajhatás nem zavar se minket, se a környezetünkben lakókat, és a természetes légmozgás "eltereli" a gép által lehűtött levegőt a hőszivattyú kültéri egysége elől.
A talajkollektoros hőszivattyú esetén sem szükséges hatósági engedély, ha a módosítás nem érint köztulajdonban lévő területet vagy műtárgyat. A már növényekkel, bokrokkal, fával beültetett területen gondot okozhat az 1,5–2 méter mélyen futó vezetékek telepítése (gondoljunk pl. a növények gyökereire).
Talajszondás hőszivattyúnál a szondák fúrásához már elengedhetetlen a területi bányakapitányság engedélye. Ha a fúrás talajvizet tartalmazó réteget érint, akkor a területi vízügyi hatóság engedélye is szükséges. A szondák elhelyezésére a gyártó pontos leírást ad, mert figyelemmel kell lenni az épülettől, a fáktól és a szondák egymástól való távolságára is. Próbafúrás is szükséges a talaj tulajdonságainak pontos megállapításához. Általában itt megy el e hőszivattyús rendszertől a vásárló kedve, mert nem elég, hogy alapban sokkal drágább, még rengeteg utánajárásra és türelemre is szükség van. (Ezeket az engedélyeket általában beszerzik a telepítő cég szakemberei.)
A talajvíz hőforrását használó hőszivattyú esetén minden esetben vízügyi hatósági engedélyre lesz szükségünk. A fúrásoknál a termelő- és nyelőkút között 10 méter távolságot kell tartani. Ha a kitermelt vizet felszíni vizekbe szeretnénk vezetni, szintén szükséges a területi vízügyi hatósággal való konzultáció. A kút vízhozamának és vízminőségének meghatározásához szivattyús mintavétel szükséges.