Gravitációs szellőztetés

Söntszellőzők

Korábban nem sok energiát fektettek a lakások tiszta levegőjének biztosítására, az ablaknyitás volt az egyetlen és univerzális lehetőség. A fűtést gázkonvektorokkal, a meleg víz ellátást nyílt égésterű gázüzemű vízmelegítőkkel oldották meg. Lakásonként ún. söntszellőzőket építettek ki az ablak nélküli fürdőszoba, WC, konyha levegőjének elszívására. Ezekben a rendszerekben a gravitációs huzat hivatott átszellőztetni a lakásokat, a pótlevegőt a régi nyílászárók tömítetlensége biztosítja. Ha valamelyik ilyen társasházi lakás ablakait korszerűsítik, akkor ez a söntszellőzés működésképtelenné válik.

A gravitációs szellőzés a szellőzőrendszer alsó és felső részénél lévő hőmérséklet-különbségen alapul. Emiatt télen elég jól működik, hiszen a külső környezetben hideg van, míg a lakásokban, a fűtött helyiségekben meleg, így a hőmérséklet-különbség hatására és a megfelelő magasságú szellőzőkürtőnek köszönhetően kialakul a gravitációs nyomáskülönbség, a kéményhatás. Nyáron azonban a külső levegő lesz a melegebb, a nyomáskülönbség megfordul, azaz befelé fújja a rendszer a levegőt. Mivel a gravitációs söntszellőzés eleve meglehetősen alacsony hatásfokú, nyáron szinte hatástalan, a fürdőszobai párát nem képes elszállítani, és a konyhai szagokat sem.

A söntszellőző-rendszereket annak idején úgy létesítették, hogy minden lakásnak önálló, 14×14 cm-es szellőzőjárata indul és szellőzik ki a háztetőn, a kürtők nincsenek egymással összeköttetésben. Ha jól van a rendszer kivitelezve, csak akkor lehet átjárás egyik járatból a másikba, ha sérülés, erodálódás történt az idők folyamán. Sokszor előfordul azonban, hogy idővel a szellőző kürtők annyira eltömődnek, hogy szabályos légáramlás már nem képes kialakulni bennük. Ekkor a szagok átjuthatnak az egyik kürtőből a szomszédosba. Vagy ha egymás feletti lakások szellőzését eleve közös kürtővel oldották meg, akkor a huzat lecsökkenésével az egyik lakás levegője visszaáramolhat a másikba.

A szagok terjedése azonban nem csak a szellőztető rendszeren keresztül történhet meg. A bejárati ajtók megnyitásával, a lépcsőházon keresztül is létrejöhet a gravitációs kéményhatás, a levegő átáramlása egyik lakásból a másikba. Sokszor tehát a szagok átterjedésének oka a lépcsőházban keresendő, hiszen az ajtók nem fokozott légzárásúak, és viszonylag gyakran használatban is vannak.

A gravitációs szellőzőjáratok elszennyeződése idővel szinte törvényszerű, a falazott tégla kéménykürtőt takarítani szinte lehetetlen. A megoldás a kürtő bélelése lenne, illetve ha a szellőztetést és az elszívást egy kisebb ventilátor oldaná meg. Ez viszont nem lehetséges akkor, ha a fürdőszobákban gáz vízmelegítők vannak, csak úgy, ha ezeket villanybojlerekre cserélik le a lakók. Mindezek viszont jelentős költséggel járnak, így sokszor inkább marad a régi, rosszul működő gravitációs szellőzőrendszer és ezzel a kellemetlen szagok is.

Tény viszont az, hogy egy komfortos lakás esetében a jó szellőzőrendszernek mára alapkövetelménynek kellene lennie. A friss, minőségi levegő teljesen más atmoszférát, klímát teremt az otthonokban. Ami a ’60-es években nem volt kívánalom, az remélhetőleg a közeljövőben alapfeltétel lesz, bár az építőipari gyakorlat egyelőre nem ezt mutatja.

VGF nyomán