Nem az örökkévalóságnak
Az előkészítés során azonban nagyon oda kell figyelni arra, hogy a felület makulátlanul tiszta és zsírmentes legyen. Első lépésként tehát nagyon alaposan tisztítsuk meg a felületet: zsírtalanítsuk, portalanítsuk, ha szükséges, az egyenetlenségeket csiszoljuk le. A zsíros, poros felületen az alap nem tapad meg rendesen. Azokat a részeket, amiket meg kívánunk óvni a festéktől – szerelvényeket, nyílászárók keretét stb. – maszkoló szalaggal takarjuk le.
A csempe-, illetve más, nem nedvszívó felületek festés előtt speciális alapozást igényelnek, voltaképpen ezen a „tapadóhidat” képző alapozáson múlik a tartósság. Az egyik legalkalmasabb a Tikkurila Otex alapozó festéke, szinte bármilyen felületen, csempén is nagyszerűen tapad. Érdemes azonos márkájú festékcsaládban gondolkodni, de nincs gond azzal sem, ha más márka fedőfestékével folytatjuk.
Az alapozó felhordásához legjobb a festőhenger, mert egyenletesen eldolgozható vele a festék, és viszonylag gyorsan tudunk haladni a munkával. Ha az ecset mellett döntünk, igyekezzünk szálmentesen eldolgozni a festéket. Tartsuk be a szükséges száradási időt (kb. 24 óra), majd hordjunk fel az alapozó festékből egy második réteget. Végül jöhet a szín, ugyancsak két rétegben. Ez lehet pl. a vízzel hígítható Trinát Unitop, ennek nagyon jó a fedőképessége, jól terül, és szép a fénye. A fedő festékréteget még érdemes plusz védelemmel ellátni kopás, karcolás ellen, amire pl. alkalmas a Köber – ugyancsak vizes bázisú parketta lakkja.
Általánosságban elmondható, hogy a tapadóhíd és a fedőfesték megválasztásakor egyaránt feltétlenül tartós, jó minőségű terméket vegyünk. Zománc- és alkidfestékek egyaránt szóba jöhetnek, attól függően, milyen terhelésnek lesz kitéve a későbbiekben a felület. A csempefestés kényes dolog, olyan felületen, amelyet gyakran kell súrolni, esetleg sokan járnak rajta cipőben, nem lesz tartós. Ez nem a festék hibája. Amennyiben pedig víz érheti az új csempét, érdemes extra megerősítésről – vízzáró rétegről – gondoskodni.