Ablaknyitás vagy gépi szellőztetés?

2018-12-19 08:19:37 | Módosítva: 2018-12-19 08:45:45

Nem először írunk erről, és gyaníthatóan nem is utoljára. A lakásszellőztetés fontossága azóta került fokozottan előtérbe, hogy a lakásfelújítások során korszerű nyílászárókra cseréljük le a régieket. A huzatos ablaknál nem volt gond a légellátással, csak magas volt a fűtésszámla télen. A szinte légmentesen záró ablakoknál viszont annyira lecsökken a friss levegő ellátás, hogy megnő a lakás páratartalma, megjelenik a penész, és ami kevésbé tűnik fel; folyamatosan magas a légtér CO2 koncentrációja, ami alattomos tüneteket okoz.


Miután hermetikusan lezártunk minden nyílást, és ezt szakszerűen, jól csináltuk meg, akkor az első télen választani kellett a magasra ugrott páratartalom – ami sokszor elérte a 80-85%-ot is –, vagy a között, hogy nyitva marad bukóra egész télen az ablak. Különben vizesedik a ház, penészesedik a fal.

A bukóra nyitott ablakkal tudjuk tartani általában a 40-60% közti ideális páratartalmat. Ha azt látjuk, hogy 60% alatti páratartalomnál is kiüt a pára, az mindenképpen építészeti probléma, viszont egy normálisan fűtött lakás esetében 70-75% páratartalom felett törvényszerűen megjelenik valahol a páralecsapódás, majd a penész. Azt hihetnénk, hogy mivel nem hűl ki a lakás, így biztosan nem megy ki sok meleg. Ez csak azért van, mert a kazán jól működik, és nem látjuk a gázszámlán a bukóablakra jutó rezsit. Sokan azt mondják ilyenkor, hogy ha választani kell a komfort és a takarékosság között, akkor inkább az előzőt választják, és tudomásul veszik a plusz költséget. Megjegyezzük, akkor teljesen felesleges volt a nyílászárók cseréje.

Mások a megjelenő penészesedés kivédése ellen párátlanító készüléket vesznek. Ha nem túl jó a szigetelés, akkor részlegesen megoldódik a történet pára tekintetében. Ha nem, akkor jön az elektromos párátlanító. 3-400 W teljesítmény kell egy igazán párás házhoz, ami úgy 20 liter/nap párátlanító teljesítmény névlegesen. Visszajelzések alapján napi 8-10 liter vizet fog meg a készülék egy 70% páratartalom feletti lakásból, de megint csak komoly energia-befektetés árán.

Hatékonyak lehetnek a páratartalom csökkentésében a különböző résszellőzők, páraelszívók is. Lehet az ablakra réseket fúrni és beengedni a friss levegőt, abban a tudatban, hogy ez nem nagyon növeli a fűtésszámlát, de ezzel az erővel meghagyhattuk volna a régi ablakot is. Minek szigeteltünk, ha a hideget beengedjük? Sokszor azonban ez sem elég csak úgy, ha egy központi kis ventilátor kerül a fürdőszobába vagy a WC-be, ami párára bekapcsol és az ablakréseken folyamatosan szívja be a hideget


A lakásszellőzést hajlamosak vagyunk tisztán a párásodás és a penészesedés felől megközelíteni. Ennek jeleit látjuk, ha gond van, kifejezetten kellemetlen tüneteket – penészfoltok, dohos levegő – tapasztalunk. Kevésbé gondolunk arra, hogy a bent lakóknak is folyamatosan szüksége van a friss levegőre. Életfunkcióink nyomán CO2-ben dúsult levegőt lélegzünk ki, melynek hatására folyamatosan nő a lakás széndioxid koncentrációja. A lakásban élők életminőségét alapvetően befolyásolja a megfelelő friss levegő. A rossz levegőjű helyiségekbe lépve néhány perc elteltével kellemetlenül érezzük magunkat. Szaporább lesz a légzésünk, nehezebben vesszük a levegőt, kis idő elteltével fáradtságra, fejfájásra is panaszkodhatunk.


A növekvő széndioxid hatása azonban nem mindig ilyen egyértelmű. Ha például éjszaka lassan elhasználjuk a levegőt, aminek következtében hajnalra egészségtelen szintre nő a CO2 szint, ehhez lassan hozzászokik a szervezet, hiszen egy elhúzódó, nem hirtelen történő állapotváltozás. Reggel nyűgösebbek, fáradtabbak vagyunk, hiszen a szervezetünk nem kapta meg a szükséges oxigén mennyiséget. Este hiába szellőztettünk ki, a hálószobában 6-7 óra alatt elhasználjuk az oxigén dús levegőt, és az éjszaka közepén senki nem kel fel két-háromszor, hogy ablakot nyisson.

Eleve más mennyiségű oxigént használunk fel (és széndioxidot termelünk) a különböző élethelyzetekben. Ez alváskor még a legkevesebb, munka közben már több, egy otthoni sportolás közben még több. Igaz ekkor ott van az ablaknyitás lehetősége, de erről gyakran elfelejtkezünk, nem is esik jól a hideg téli levegő, és egyébként is energiapazarló.

A lakásban elhelyezett különböző elszívók – pl. a fürdőszobai páraelszívók – érzékelik a levegő páratartalmát, és ha az magas, elindul az elszívó motor. A gyakorlatban azonban nincsenek olyan olcsó ventilátorok, amelyek a levegő CO2 tartalmát érzékelnék, és annak magas értékénél automatikusan kapcsolnának. Az érzékelő legtöbbször maga a testünk, bágyadtság, fejfájás, rossz közérzet, de ezt nem mindig azonosítjuk be az elhasználódott levegővel.

A jó megoldást – különösen a fűtési időszakokban, amikor nem lehet egész nap nyitva az ablak jelentős energiapazarlás nélkül – a folyamatos szellőzés jelenti. Még pedig egy gondos számítás alapján méretezett, korszerű gépi szellőztetés. A folyamatos szellőztetést a maga idejében a panelházak központi elszívója is megoldotta, de ez jelentős energiapazarlással járt. A nyílászárók cseréjével pedig a levegő-utánpótlás útját is lezártuk, így a központi elszívó hatékonysága leromlik.

Ha egy lakást, házat energetikailag korszerűsítenek, vagy eleve úgy építettek, akkor ma már nehezen kerülhető el a kornak megfelelő gépi szellőztetés kiépítése. Egy gondosan megtervezett szellőzető rendszer figyelembe veszi a lakás méreteit, elosztását, a lakásban élők számát és a tevékenységeiket is. Egy korszerű rendszer folyamatosan méri a páratartalom mellett a levegő szénmonoxid-tartalmát is, ezen keresztül érzékeli, hogy sokan tartózkodnak otthon, vagy üres a lakás, éppen szobabicikliznek, vagy alszanak a lakók. Egy ilyen rendszerben gondosan ki van számolva, hogy mennyi a lakás frisslevegő igénye maximálisan, és a különböző napszakokban. A szakemberek azt is gondos számítások alapján határozzák meg, hogy hová helyezzék el a befúvó és az elszívó nyílásokat, hogy a lakásban helyiségenként is megfelelő legyen a frisslevegő ellátás.


És akkor itt összeér a megfelelő légellátás és az energetika. Ha a légutánpótlást maximálisan biztosítjuk, de a folyamatos légcsere energiaigényét a fűtőberendezéssel pótoljuk, akkor a rendszerünk egészséges, de pazarló lesz. A két szempontot csak a hőcserélős gépi szellőztető rendszerrel lehet egyszerre kielégíteni. Mégpedig akkor, ha az optimálisan van méretezve; sem nem túl-, sem nem alul méretezve.

Ami fontos, hogy se többet, se kevesebbet ne szellőztessünk, mint amire szükségünk van. Egy nagyjából 120 m2-es háznál 50-190 m3/h levegőre van szükségünk, annak függvényében, hogy épp távol vagyunk-e otthonról, vagy sporttevékenység zajlik, esetleg zuhanyzás, főzés. Arról kell gondoskodni számítások alapján, hogy mindig optimális legyen a légmennyiség. Ha nem akarjuk kapcsolgatni a szellőző berendezést, akkor fel kell szerelni egy CO2 mérőt, ami fokozatmentesen gondoskodik a CO2 szintnek megfelelő légmennyiségről. Páraérzékelő ilyenkor nem is szükséges, mert normál esetben nagyobb a CO2 igény, mint a pára miatti szellőztetési igény.

Ha kellemes levegőt szeretnénk otthonunkban, akkor ne óránként 5-10 percre kapcsoljuk be a szellőző rendszert, mint oly sok esetben hibásan teszik, hanem folyamatosan járassuk. Inkább kevesebb légáram egyenletesen, mint egy-egy huzat időszakosan a nyakunkba. A helyiségekben úgy érdemes elhelyezni a befújási pontokat, hogy az ablak(-ok) közelében legyen, míg az elszívás a szemközti oldalon az ajtónál, vagy az ajtón kívül a folyosón, fürdőszobában, gardróbban. Ha van egy számításunk, aminek révén tudjuk, hogy mekkora teljesítményű berendezésre van szükség, arról is gondoskodni kell, hogy megfelelően szétosszuk a légmennyiséget. Vannak befújt túlnyomásos terek és elszívott depressziós terek. Fontos, hogy mindenhová és mindenkor elegendő friss levegő jusson.

A túlméretezés nehezebben vagy sosem hozza be az árát, az alulméretezés pedig rosszabb minőségű levegőt és energia pazarlást eredményez. Amikor egy hőcserélős levegőztetőre megadják, hogy 70% hatásfokkal hasznosítja a hőt, akkor ez az optimális légszállítására vonatkozik. Ha alulméretezés miatt a készülék állandóan maximumon jár, akkor hatásfoka lényegesen gyengébb lesz. Vannak ugyan jól használható ökörszabályok, de egy levegőztető rendszer létesítéséhez a szakszerű tervezés feltétlenül szükséges.

Egy embernek 30 m3/h friss levegőre van szüksége általában, fokozott aktivitásnál, otthoni edzésnél 40 m3/h körül van ez az érték.

Alvás/pihenés: 17-20 m3/h

Olvasás, tévézés: 20-26 m3/h

Irodai munka: 32-42 m3/h

Házimunka: 55-72 m3/h

Edzés, intenzív sport: 72-90 m3/h


További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!


Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Penészesedés elkerülése: ventilátoros szellőztetés

Az egészséges épületeknek tudományosan meghatározható ismérvei vannak, amelyekhez az egészséges levegő, az igényekhez igazodó szellőztetés mindenképpen hozzátartozik.


Szellőztetés

Az elhasználódott, rossz levegő nem csak különböző testi panaszokat okozhat, hanem az épületben, az otthonunkban is kárt tehet. Ha nem szellőztetünk elég gyakran, akkor a belső levegő egy idő...