Néha irtani is kell

Az ősz a kertrendezés, a kert rendbetételének az időszaka. Nem célszerű ezt tavaszra halasztani, két okból sem. Ilyenkor még van időnk erre, tavasszal sokkal több kerti munka tornyosul majd elénk. A nyári időszak után, most még kevésbé nedves a talaj, alkalmasabb a kerti munkák elvégzésére. Tavasszal a téli csapadékok után esélyes, hogy sokszor kertészkednénk, de annyira vizes lesz a talaj, hogy emiatt várnunk kell vele.

Kozmopoliták és invazív fajok

Sokan ismerhetik azt az érzést, amikor valamit betelepítettek a kertbe, elsősorban díszítő céllal, és az adott növény olyan jól érezte magát, hogy szinte minden mást elnyomni készült. Miért van az, hogy egyes növények sok gondozás mellett is csak alig fejlődnek, mások meg gondozás nélkül is elfoglalják a kertet? A dolog alapja az, hogy ha a növény számára a környezeti feltételek megfelelők, akkor jól fog fejlődni, ha valamely környezeti, vagy más feltétel nem optimális számára, akkor kevésbé fog terjedni. A kozmopolita növények szinte mindenhol jól érzik magukat a világban, tág tűrésűek, ezért esélyes, hogy több helyen érzik majd jól magukat, mint egy fagyra, vagy valami másra érzékeny faj.

Másik, fajbeli tulajdonság. Vannak olyan özönnövények, melyek nagyon gyorsan képesek területet foglalni. Az invazív fajok súlyos és egyre növekvő veszélyt jelentenek az Európában honos biológiai sokféleségre. Az új, számukra idegen élőhelyekre bekerülő növények és állatok (mert állatok is lehetnek invazívak, mint pl. a harlekin katica és a márványpoloska) túlsúlyba kerülhetnek a természetes növény- és állatvilághoz képest, és károkat okozhatnak a környezetben. Ezeket a szervezeteket „invazív fajoknak” nevezzük. Az invazív fajok korai észlelése létfontosságú, hiszen a megjelenő fajokkal szemben sokkal könnyebb és költséghatékonyabb még meghonosodásuk előtt fellépni.

Az élőlények elterjedési területeit azok mérete szerint csoportosítva két szélső csoportot jelölhetünk ki: az egyik véglet a természetes állapotukban csak egy adott elterjedési terület (área) határain belül élő endemikus élőlényeké, ezek csak nagyon kevés helyen találhatók meg és viszonylag kis egyedszámban.

A másik a meghatározott ökológiai feltételek mellett többé-kevésbé az egész Földön elterjedt taxonoké, a kozmopolitáké. Az élőlények között kevés faj kozmopolita, legtöbbjük viszonylag régen alakult ki, olyan régen, hogy volt ideje elterjedni szerte a Földön.

Megoldási lehetőségek

Amikor látjuk, hogy egy növény túl gyorsan terjed a kertünkben, akkor gyors és határozott beavatkozás szükséges, különben minden mást elnyomhat. Fák közül ilyen a bálványfa (Ailanthus-altissima), mely egy dekoratív növény, de ha bekerül a kertbe tősarjakkal, és magról is igen gyors szaporodásba kezd, és pár év alatt az egész kert bálványfa erdővé válhat. Lágyszárúak közül ilyen a japán keserűfű (Fallopia-japonica), amelyet eredeti hazájában állatok takarmányozására, talajerózió megakadályozására is használnak, emellett tavaszi zsenge hajtásai zöldségként fogyaszthatók.

Lehet még sorolni az ilyen szempontból kertünkre veszélyes fajokat, az alkörmös (Phytolacca-americana), a hazánkban is honos – gyógynövényként is ismert – vérehulló fecskefű (Chelidonium-majus) is nagyon gyors terjedésre képes. A borostyán (Hederahelix) is kedvelt dísznövény, de idővel nem lehet kordában tartani… A növények is versengenek egymással a vízért a fényért, a tápanyagokért és a helyért. E fajok általában minden más fajon felül tudnak kerekedni. A kiirtásuk nem egyszerű, de nem is lehetetlen. A dolog kulcsa, hogy bárhol felütik a fejüket a kertben, minél hamarabb, még fiatal állapotukban távolítsuk el. Amíg csak gyöktörzsükkel, gyökérsarjaikkal terjednek kisebb a gond, mint amikor már magról is szaporodni kezdenek.

Amit tudunk, ássuk ki minél nagyobb gyökérdarabbal, bár valamennyi további szaporodásra alkalmas gyökér úgyis marad majd a talajban. A föld feletti részeket rendszeresen vágjuk le, mert ha nincs asszimiláló felülete a növénynek, azaz zöld része, amivel a Nap fényenergiáját hasznosítva táplálkozik, akkor előbb-utóbb a gyökerek is felélik a tartalékaikat és elsorvadnak. Ezt a folyamatot eredményesen végezhetjük kapálással, de nagyobb kiterjedésű növényfolt esetén a fekete fóliás takarás is eredményre vezethet, mert ugyan kihajt a növény, de nem jut fényhez, tehát ugyanúgy nem lesz asszimiláló felülete. Deszikkáns hatású gyomirtós kezelés is eredményre vezethet, ezek a szerek a zöld növényi részeken szívódnak fel és leszárítják azokat néhány nap alatt. A talaj kapálásával is védekezhetünk, úgy hogy a kapával kifordított gyökérrészeket összeszedjük.

Bármivel is próbálkozunk lényeg a rendszeresség. Ha letaroljuk az invazív növény zöld részeit, de utána, amikor újra megjelenik, hagyjuk fejlődni, akkor a gyökerei megint tápanyagokhoz jutnak, és soha véget nem érő lesz a folyamat. Több hónap, de gyakran egy év is szükséges ahhoz, hogy egy ilyen terjedő növényt megállítsunk.

A borostyán szép kúszónövény, ami a talajon elterülve a gyomokat is elnyomja, emellett árnyékban is jól fejlődik, tehát van létjogosultsága a kertben, azonban amikor a neki szánt területet túlnövi már problémákat okoz. Levelei fényesek, viaszosak, ezért a gyomirtószeres kezelés esetükben alig működik. Ha mégis gyomirtóval próbálkoznánk, keverjünk hozzá tapadószert, különben a vegyszer lepereg a levelekről.

Aki már próbálkozott özönnövény irtással, tudja, hogy nem egyszerű feladat. Ennek azonban elébe is mehetünk, ha ilyen fajt nem telepítünk a kertünkbe, vagy ha megjelenik, akkor hamar eltávolítjuk. Az is jó módszer, hogy ha mégis akarunk ilyen fajokat, akkor nagy cserépben tartjuk, így nem tud elszabadulni. A vérehulló fecskefű nedvével szemölcsöt lehet leszárítani a bőrről, az alkörmös termése pedig festésre, színezésre alkalmas. Tehát nem arról van szó, hogy ezek mind haszontalan növények lennének, inkább arról, hogy túlterjeszkednek, ha hagyjuk.

A gyomok is többségében kozmopolita és invazív fajok, csak az a különbség esetükben, hogy azok „csak úgy” kerülnek be a kertünkbe, azaz nem önszántunkból ültettük oda őket.