Füvesítés fajválasztással

A fűmagvetés általában 4-6 fűfajt tartalmazó magkeverékkel történik, bár ez a vásárlóban ritkán tudatosul, mivel a keverékek többnyire fantázianévvel vannak ellátva: sport, golf stb. Ritkán lehet egyféle fűfajjal is dolgozni; ez házikertek esetén a réti perje vagy nádképű csenkesz, golfpályák esetén a tarackos tippan.
A fűmagos csomagok egyrészt azért tartalmazzák többféle fűfaj magjait, mert különböző növekedési típusaik vannak. Ilyenek az aljfüvek, amelyek a földfelszín közelében elágazó dús zöldfelületet adnak, vannak a szálfüvek, amelyek magasabbak, lazább levélzetűek. Találkozhatunk még ezeken kívül bokros növekedésűekkel, amelyek tömött csomókat képező füvek és a tarackolókkal, amelyek föld feletti, vagy földalatti szárképleteikkel a tarackokkal nagy felületet képesek behálózni.
Az eltérő növekedési formákon túl a keverékek alkalmazása még azért is előnyös, mert nem lehet tudni hova kerül a vetés. Száraz, napos helyre, vagy árnyékba, kötött talajra, vagy laza homokra. Így a többféle fűből lesz, amelyik nem bírja az adott körülményeket, ki sem kel, vagy csak pár napig-hétig marad életben. De olyan fűfaj magja is lesz a keverékben, amelyik pont azokat a körülményeket kedveli, így gyorsan elszaporodik majd. Tehát nem lehetetlen, ha elvetünk egy hatféle fűfajból álló keveréket, és egy év múlva megnézzük a gyep fajösszetételét, mindössze 3-4 fajt találunk benne.
A fűfajok ismerete azért előnyös, mert akkor nem kell az előbb bemutatott módon a szerencsére bíznunk füvünk összetételét, hanem tudatosan megválogathatjuk a fajtákat. Árnyékos helyre árnyéktűrőt, fagyzugos helyre fagytűrőbb, önözetlen területre pedig szárazságtűrő fűfaj magjait választjuk.

Álljon itt néhány gyakoribb hazánkban is forgalmazott fűfaj pár fontosabb tulajdonsága. Ha ezeket összevetjük a keveréken található összetétellel és a feltüntetett arányokkal, akkor jó eséllyel tudunk a kertünk adottságaihoz jobban igazodó fűmagkeveréket vásárolni.

Agrostis stolonifera (tarackos tippan)
Lassú fejlődésű, emiatt a többi faj az elején könnyen elnyomhatja. Ezt leszámítva előnye, hogy hosszú életű, tarackoló, sűrű szürkés zöld színű gyepet alkot. Főként öntözött területekre ajánlott a mély kaszálást jól tűri.

Agrostis tenuis (cérna tippan)
Rövid tarackokat fejlesztő, hosszú életű fűfaj. Előnye, hogy levélzete télen is zöld.

Festuca rubra (vörös csenkesz)
Sok alfaja van, így megjelenése nagyon változatos lehet. Bokros növekedésű és tarackoló típusa is ismert. Napos és félárnyékos helyen egyaránt jól fejlődik.

Festuca ovina (juh csenkesz)
Száraz, alacsony tápanyagtartalmú talajokra való fűfaj. Levele serteszerű, azaz nagyon vékonyszálú. Tavasszal későn indul fejlődésnek, télen pedig az elszáradt levelei sokáig a tövön maradnak. Főként a napos helyet kedveli, de félárnyékban is megél. 5-6 centiméternél mélyebben vágva kiszárad. Nem túl szép, ám nagyon ellenálló növény, ezért inkább külterjes területeken alkalmazzák, vagy olyan kertekben, ahol a talajadottságok nagyon előnytelenek.

Festuca tenuifolia (fonalas csenkesz)
Tömött bokrú élénkzöld faj. Egykomponensű vetésben gyümölcsösök sorközének füvesítésére használják, mivel évente 2-3 kaszálás elegendő számára. Kerti keverékekben viszonylag jó árnyéktűrése miatt szokták a keverék elemeként beilleszteni.

Festuca arundinacea (nádképű csenkesz)
Nedvességjelző faj a természetben is, csak nyirkos, tápanyagban gazdag kötött talajokon él meg. Széles levelű, durva gyepet alkotó faj. Előnye, hogy a nyári magas hőmérsékletet is sárgulás nélkül átvészeli, és az idősebb tövek mélyre hatoló gyökereikkel szárazságtűrők. Lassú növekedésű ezért szintén ritka a kerti, ám gyakori a külterjes felhasználása.

Festuca heterophylla (felemáslevelű csenkesz)
Bokros növekedésű, melegkedvelő faj. Árnyékos helyeken egymagában vetve is megállja a helyét, de a sűrű kaszálást és a taposást nehezen viseli.

Festuca pratensis (réti csenkesz)
Levélfonáka fényes, felső része zöld, így igen díszes fűfaj. Gyors növekedésű, tavasszal korán meginduló zölden áttelelő faj. Főleg öntözött területekre alkalmazzák.

Lolium perenne (angolperje)
Az egyik leggyorsabb kelésű gyepalkotó, már a vetés utáni ötödik napon láthatóak a csíranövények. Korán hajtani kezd tavasszal, és majdnem tél végéig zöld. Hátránya, hogy sekélyen gyökeresedik, így forróságban, aszályos időben és erős fagy hatására könnyen kiritkul. Napos fekvésű helyet igényel. Taposás-tűrése kiváló ezért keverékekben 20-40 százaléknyi arányban van jelen.

Bromus inermis (árva rozsnok)
A szárazságot és a hőséget nagyon jól viseli, de 8-10 centiméter magasságban kell kaszálni ezért kerti keverékekben nem szerepel csak elvétve.

Földünk szárazföldi felületének 25-30 százalékát borítják fűfélék. Így van bőven fajtaválaszték ahhoz, hogy minden területre, kertbe, a legmegfelelőbb összeállítást készíthessük e fajgazdag növénycsoportból. A füves területeknek (legyenek azok természetes, vagy mesterségesen létesítettek) nagy szerepük van az oxigéntermelésben és a levegő tisztításában is. A települések közcélú területein a pázsitok, gyepek aránya 60-70 százalék közötti, és egy kerten belül is jelentős ez az arány. Mivel környezetünk szerves részét képezik a füvesített területek, ezért nem lenne haszontalan, ha e növények telepítésekor is fajérzékenyebbek lennénk, és a területi adottságokkal legjobban összhangban lévő fajokat választanánk ki telepítéskor. Így a gyep jobb minőségű, esztétikusabb és hosszabb életű lesz, ugyanakkor kevesebb fenntartást igényel.