Redőny kontra zsaluzia

Redőnyök

A redőnyök a régebbi lakások elöregedett esslingeni faredőnyeinek a korszerűbb műanyag- vagy alumíniumlécesre cserélésével terjedtek újra el. Költséghatékonyak, és szinte bármilyen nyílászáró elé felszerelhetők. Az üregkamrás, műanyagléces redőnyök kezelése könnyebb a faredőnyökénél, és a hőszigetelésük is kiváló. Szekrényük többnyire kívülre került, és kissé belóg az ablakok üvegfelületébe, ezt a hátrányt azonban a vakolható tokokkal hamar megoldották a gyártók.

Az üreges lécprofilok könnyű mozgatást tesznek lehetővé. Az osztásmentes palást szélessége max. 1,7-1,8 m, magassága pedig 2,7 m lehet a palást súlya és a deformációja miatt. Az ennél szélesebb redőnyöket már nehéz mozgatni még hevederrel is, 5-6 mm átmérőjű fonott zsinórral pedig még megerőltetőbb a felhúzásuk. Ez utóbbi megoldás a keskeny ablaknyílásokba épített tokoknál kényszerű megoldás, mert a heveder bevezetésére – helyszűke miatt – már nem lenne mód. A redőnypalást szélességét a szél nyomása miatt is szükséges behatárolni, mert a lécek szélének egymásba kapcsolódó peremei túl nagy szélesség esetén zajossá és deformációra hajlamossá teszik az egész palástot.

A műanyagredőnyök teljesen leeresztett állapotban jó hő- és zajszigetelők, és a napsugárzás ellen is jó védelmet biztosítanak. E tulajdonságot az üregek UV stabilizált habbal történő kitöltése még tovább javította. A beeső fény szabályozására a lécek széleinek hosszanti perforált nyílásai adnak némi lehetőséget, illetve a palást magasságának állításával is változtatható a bevilágítás mértéke. Ezzel a helyiség szellőzése is megoldható a leszabályozott fény ellenére is.

Erősen napsütötte homlokzatokon a műanyag redőnyt csak fehér változatban ajánlott alkalmazni, különben a léceknek csökken az élettartamuk. Ez a műanyag lefutókra is érvényes. Színezett anyagú redőnyöket csak árnyékos, direkt napsütéstől mentes felületeken célszerű alkalmazni.

Az alumínium redőnyök a műanyagléces redőnyöknél tartósabbak. Az alumíniumlécek UV álló habbal töltöttek, jobb hőszigetelő hatásúak, szilárdabbak, tartósabbak és ellenállóbbak az időjárási hatásokkal szemben, mint a műanyagredőnyök.

A műanyag és alumínium redőnyök fali kapcsolós, vagy távirányítóval vezérelt motoros változatban is megrendelhetők, ez persze plusz költségekkel jár.

Összegezve a műanyag és alumínium redőnyök előnye, hogy költséghatékonyan telepíthetők, jó hőszigetelők, szabályozható az árnyékolásuk és akár motoros mozgatásuk is megoldható. Hátrányuk, hogy még a legkorszerűbb típusaikból is korlátozott méretű redőnypalástokat lehet kialakítani, az osztásos felületnövelés pedig plusz költségekkel jár. A lécek színválasztékát a benapozás mértékéhez igazodva kell megválasztani, és ez esetenként csökkenti a homlokzatok színharmóniáját.

Zsaluzia árnyékoló rendszerek először a nagy üvegfelületű irodákon és középületeken kaptak jelentős szerepet fix lamellás külső árnyékolóként. Mivel a lamellák szögállását nem lehetett szabályozni, csak némileg védték a belső tereket az erős napsütés és UV sugárzás hatásai ellen. Az árnyékolástechnikai fejlesztések nyomán azonban hamar megjelentek az ablakot teljesen befedő és szabályozható szögű lamellás külső zsaluziák is. Mintául vélhetően a belső térben alkalmazott reluxák szolgáltak, bár eredete a római birodalomig is visszavezethető. A reluxák hőszigetelése ugyan nem volt ideális, viszont a fényszabályozás tekintetében megfeleltek az elvárásoknak. A külső zsaluzia lamellái ezért szélesebbek lettek, hosszanti széleik visszaperemezése miatt alaktartóvá váltak. Mozgatásuk is hasonló a reluxákéhoz, csak strapabíróbbak, az élettartamuk pedig a korrózióálló alapanyag és s peremezett szélek miatt akár több élvtized is lehet.

A lamellákat egy felső tokba felhúzva lehet összegyűjteni, a szögállásukat pedig leengedett állapotban a belső tér felől lehet fokozatmentesen, igény szerinti szögbe vagy teljesen zárt állapotba állítani. A lamellák mozgatása történhet kézzel is, ám a motoros megoldások ennél sokkal komfortosabb használatot tesznek lehetővé, beleértve a távvezérelhetőséget is. A telepítésük bármilyen épületre - külső tokos szerkezettel - utólag is lehetséges, ám új épületeknél a vakolható tokos változatok előnyösebbek, mert így csak a lamellák láthatók. Maga a védőtok a kötényfal mögé kerül, és letisztultabb megjelenést biztosít az árnyékolt felületnek.

Zsaluziák

A zsaluziák kétfajta megvezető rendszerrel működnek. A sodronyos megvezetésűek olcsóbbak, viszont nagyobb szélben a lamelláknak nagyobb a mozgástere – a sodrony átvezetés ovális nyílása miatt – és zajosan egymáshoz verődhetnek. Az oldalsínes megvezetésű zsaluziák lamelláinak mozgása viszont korlátozott, ezért szinte zajmentesek, és egyben nagyobb a zsaluzia szélállósága is. Ennek vakolható változatai jobb szigetelést is eredményeznek. A csendes működést szolgálják még az oldalvezető sínek gumibetétei is, ám ezt a lamellák alakja is befolyásolja. Az egyszerű C profilúak a legkedveltebbek, viszont az S és Z alakúak zárása és szigetelése, különös tekintettel a gumírozott záró éleikre, sokkal jobb. A lamellák szélessége sem azonos, a C-profilúak általá­ban 65-80 mm-esek, míg az S és Z alakúak 90-100 mm-esek. Ez utóbbiak kialakításuknak köszönhetően jobban egymásra fekszenek zárt állapotban, emiatt a hőszigetelésük hatékonyabb és csendes működést eredményeznek akár 4-5 m-es felületen is.

A zsaluzia előnye az alumínium alapanyag biztosította hosszú élettartam és a kiváló, fokozatmentes fényerő szabályozás. Bármilyen épület külső felületére még utólag is felszerelhető. A peremezett élek miatt nagy felületek árnyékolására is alkalmas, és jó a szélállóságuk. Motoros meghajtással nagyon könnyű a mozgatásuk, szabályozásuk. Hátrányuk, hogy a kézi meghajtásuk nehézkes, különösen a nagyobb méretűeknél ez nem is ajánlott. Drágábbak a redőnyöknél, és a telepítésük esetenként nehézkesebb.