Kerti díszek, kerítések élőfűzből

A fűzfavesszőket a népművészet és a népi építészet is régóta alkalmazza alapanyagként. Az élőfűzvesszőből házilag is könnyen készíthetők - főként díszítőelemként funkcionáló - kerítések, korlátok, boltívek kertünkbe. Ehhez szeretnénk néhány ötlettel szolgálni.

Az élőfűz kerti díszekről

Nyugat-Európában nagy hagyományai vannak e különleges, ám mégis egyszerűen elkészíthető kerti alkotásoknak. Egyes német csomagküldő katalógusokból borsos áron lehet rendelni fűzvesszőket, amelyekből házilag alakíthatunk ki kisebb kerítéseket, főleg díszítő funkciójú korlátokat, boltíveket vagy gyerekek számára kunyhókat.
A fűzvesszőket az előzetesen elkészített tervrajzok alapján egymáshoz erősítjük; ahol lehet szövéssel, ahol nem, ott drótozással. A függőleges állású vesszőket a földbe ássuk, ezeket fogják merevíteni a vízszintesen hozzájuk erősített vesszők.
A fűzfélék nagyon könnyen gyökeresedő növények, így azok a vesszők, melyek a földbe kerülnek, tavasszal nagy valószínűséggel begyökeresednek és kilombosodnak. Az így születő új hajtásokat vagy metszéssel, vagy a többi közé fűzéssel igazíthatjuk a megfelelő helyre.
Az élőfűz-vesszőkből kialakított kerti elemek különlegességei lesznek kertünknek, hiszen egy kilombosodó kerítés, vagy korlát meghökkentő, mégis természet-közeli látványt nyújt.
Azok a vesszők, amelyek nem kerülnek a talajba, nem lesznek képesek kihajtani, hanem elszáradva biztosítják továbbra is az építmény tartását. Ezeket néhány évenként célszerű kicserélni frissen vágott vesszőkre, amíg merevítő funkciójukat képesek ellátni.

Miből és mikor?

A fűzfaféléknek több faja, fajtája megtalálható hazánkban, kertekben és vadon egyaránt. Elvben mindegyiknek az egyéves, tehát még nem fásodott, jól hajlítható, hosszú vesszői felhasználhatók a képeken bemutatott kerti dísz-, és funkcióelemek elkészítéséhez. A gyakorlatban azonban a csavart vesszőjű fűz, és a szomorúfűz felhasználása - habitusukból adódóan - sokkal több nehézséggel jár, mint az ártereken vadon is megtalálható bokorfüzek vesszői.
A vesszőkből az elképzelt kerítéseket, korlátokat mindenképp lombmentes állapotukban alakítsuk ki, tehát ehhez az alapanyagot késő ősz, és kora tavasz között szedjük. A késő őszi és a fagymentes téli napok a legalkalmasabbak erre a tevékenységre, ekkor ugyanis még igen magas a vesszőkben a tartalék tápanyagok aránya, ami a sikeres kihajtáshoz elengedhetetlen lesz tavasszal.
Kora tavasszal is szedhetünk még fűzvesszőket, ám ekkor már nagyobb az esélye annak, hogy a leszedett vesszőkben megindult az első melegebb napok hatására a nedvkeringés, és emiatt a vesszők nem hajlíthatók, hanem elpattannak. Ekkor már alkalmatlanok a megmunkálásra, így újabb egy évet kell várni arra, hogy megfelelő alapanyaghoz jussunk.

Csak a képzelet szabhat határt

Legegyszerűbben kerítést készíthetünk fűzvesszőkből. Ezt kombinálhatjuk úgy, hogy bizonyos formákat készítünk, játszva a vesszők magasságával. A kerítésbe a képeken látható módon különféle mintákat is beleszőhetünk. A vesszőket nem csak egyesével, hanem kötegelve is felhasználhatjuk korlátok, élő boltívek stb. elkészítésére.
Készíthetünk "indiánsátrat", gyermekkunyhót is úgy, hogy a tetejére nád, vagy egyéb takarás helyett fűzvesszőket borítunk oly módon, hogy a vesszők eredetileg is lejjebb levő, tehát vastagabb része 20-25 centiméternyire a földbe érjen. Ez tavasszal a már említett módon meggyökeresedik, és a tető kilombosodik.
Bármit is készítünk fűzvesszőből - a dugványozásos növényszaporítás szabályait szem előtt tartva - figyeljünk a vesszők polaritására. Ez annyit tesz, hogy ami a fűzfán eredetileg idősebb, azaz a törzshöz közelebbi rész volt, az kerüljön a földbe, ne állítsuk feje tetejére a vesszőt. Klasszikusan dugványozáskor néhány centiméteres, maximum 15-20 centiméteres növényi darabokkal dolgozunk. Itt a "fűzfavessző dugványok" hossza elérheti vagy meghaladhatja a két méteres hosszúságot is. Ezért tavasszal - ahogy az idő melegedni kezd - gondoskodjunk a vesszők tövének bőséges öntözéséről, akár az egész vessző permetezésével együtt. Így kisebb az esélye annak, hogy a vesszők kiszáradnak, mielőtt a vesszőtalpak meggyökeresednének. Ha kialakul a gyökér, akkor az már képes lesz ellátni a növény felsőbb részeit is vízzel és a benne oldott tápanyagokkal. Ekkortól a kerti díszünk részben élő növényként viselkedik majd.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Nagy Z. Róbert

Címkék: dísz, fűz

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Tulln-i kertek

Az ausztriai Tulln városában 2008-ban nyílt meg az állandó kertépítészeti kiállítás, melynek ötlete a helyi hobbikertészektől ered. A Garden Tulln Európa első ökológiai bemutatókertje, mely...


Virágvarázs a balkonládákban

Az egynyári virágok jól elkülöníthető csoportot képeznek a dísznövényeken belül. Mivel május közepétől a talaj menti fagyok veszélye is elmúlik, eljön az idő az egynyáriak beszerzésének és...