Gyepgondozás, gyepápolás: lazítsuk vagy szellőztessük?

A moha a tünet, nem a probléma

Tavasszal a gyep alatti talaj többnyire tömörödött, levegőtlen, amit a téli hó tömege okozta nyomás, és a tavaszi esőzések is okozhatnak. Árnyékos szélvédett részeken, ahol sokkal nyirkosabb mikroklíma alakul ki, megjelennek a füvek között a mohafoltok, amelyek szintén a talaj rossz szellőzöttségére utalnak.

Ahol mohásodik a gyep, ott előbb-utóbb ritkul, majd kipusztul a fű. Emiatt sokan gondolják, hogy a mohák káros hatással vannak a gyepre, pedig ez nem egészen így van. Nem a moha okozza a fű ritkulását, hanem a körülmények: levegőtlen, állandóan nyirkos, tömörödött talaj, és az árnyék. A mohafajoknak ezek a körülmények kedveznek, a fűféléknek nem, tehát a mohák megjelenése csupán figyelmeztet a problémára. Mindezt elkerülendő, tavasszal érdemes gyepszellőztetést vagy lazítást végezni a kertünk füvesített részén.

Munkák kertünk gyepfelületén

Gyeplazító vagy gyepszellőztető híján az is használ valamennyit, ha kis fogú gereblyével jó erősen végighúzzuk a területet. Bár ez nem tud belevágni a talajba, ám a földhöz tapadt növényi maradványokat összegyűjti, így azok a továbbiakban nem akadályozzák a felesleges nedvesség kipárolgását a talajból. Így a kijuttatott műtárgya is jobban hasznosul.

A gyep levegőztetésének szükségességére a gyepnemez vastagságából is következtethetünk. A gyepnemez a talaj felső részében, a tövek körül kialakult barna réteg, amely a fűfélék elhalt gyökér-, szár- és levélmaradványaiból áll. Ha gyepnemez nincs, vagy vastagsága elenyésző, akkor az a gyep jó állapotára utal. Egy centiméter körüli nemez esetén tavasszal és ősszel van szükség a gyepszellőztetésre. Ennél vastagabb gyepnemez esetén már komolyabb beavatkozásra van szükség. A gyepszellőztetés után kezdődhet meg a tápanyag-utánpótlás.

A gyeplazítás és szellőztetés közötti különbség

A két munkafolyamat célja és eredménye is hasonló. A fő különbség, hogy gyepszellőztetésnél csak a föld feletti részen dolgozunk, eltávolítva az elhalt növényi részeket és a mohát, míg gyeplazításnál belevágunk a talajba, elmetsszük a fű gyökereit is az előbbieken kívül.

Mivel évente maximum kétszer van szükség erre a műveletre (tavasszal a télen tömörödött talaj miatt és ősszel azért, hogy a téli csapadék könnyebben leszivárogjon majd a talajba) sokszor elegendő, ha bérelünk csak ilyen gépet, vagy több család vásárolja meg közös használatra. Van, ahol ritkábban is elegendő a gyep szellőztetése/lazítása, ez talajfüggő. De amennyiben sárgul a fű, az a tápanyaghiány mellett a levegőtlen körülmények jele is lehet, valamint a csomókban növekvő fű is gondozási hibát feltételez.

Gyeplazításkor a talaj felső, fél centiméteres rétegét (vagy akár mélyebben), és a füvek oldalirányba menő felső gyökereit vágjuk át. Így lazább, levegősebb lesz a fű gyökerei körül a talaj, ami intenzívebb növekedést eredményez. Emellett az elhalt növényi részektől, a mohától, a filcesedett kaszáléktól és a gyomoktól is megszabadítja a gyepfelületet ez a munkaművelet. Gyeplazítás előtt fontos, hogy nyírjuk le a füvet, körülbelül 3-4 cm magasságúra, ezután a gyeplazító gereblyével vagy géppel hosszában és keresztben is menjünk végig a területen. Gép esetén a talajba bevágás mélysége is állítható.

E művelet után mindig sérülékenyebb egy ideig a gyepünk. Amikor nagyon sok mohát és filcréteget távolítottunk el, gyakran még felülvetés is szükséges, hiszen a fedetlen talajon hamar gyomosodás indul meg. Ezt megelőzendő; végezzük el a felülvetést. Tápanyag utánpótlással és öntözéssel pár hét alatt regenerálódik a fű, és intenzívebb növekedésbe kezd.

Gyepszellőztetéskor csak fésülünk

Gyepszellőztetéskor gyakorlatilag kifésüljük a gyepet, ez egy sokkal kíméletesebb megoldás, mint a gyeplazítás. Erre a célra is vannak gépek, csak azoknak nem késes a tengelye, hanem drótos, tehát nem vág, hanem fésül. Kézi eszközök is kaphatók erre a célra is. A gépekhez gyűjtőzsákot is csatlakoztathatunk, bár ez nem minden típusú gépnél működik jó hatékonysággal. Sokszor többre megyünk, ha a gyepszellőztetés után fűnyíróval újra végigmegyünk a területen ugyanazzal a vágási magassággal, mint előtte, tehát itt nem a fű magasságának a mérséklése lesz a cél, hanem hogy a fűnyírónk összegyűjtse a gyepszellőztetéskor felszedett növényi részeket.

Egy extrémebb megoldás

Agyagos, nagyon rossz vízelvezetésű talajnál a gyakran pangó víz elvezetésére bevethető szintén egyfajta lazítási mód. Ekkor 50-80 centiméteres lyukakat képezünk a talajban a mélyebben fekvő részeken hálós elrendezésben, akár négyzetméterenként. Leverünk egy vastagabb köracélt majd kihúzzuk, és e lyukakat homokkal töltjük fel. Ha ez az agyagos réteg alá leért, akkor jól elvezeti majd a felesleges vizet.

Itt ronthatjuk el…

A fű tövénél a talaj nemezesedését és a levegőtlen körülmények kialakítását az is előidézheti, ha túl nagyra hagyjuk nőni a füvet, és ezt követően egyszerre nagy hosszt, ezzel együtt nagy mennyiséget vágunk le belőle. Így egyszerre nagy mennyiségű kaszálék kerül a talajra, ami lassabban tud lebomlani, mintha gyakrabban, de egyszerre kevesebbet vágunk vissza a fű hosszából. Tavasszal és ősszel 4-5 cm, nyáron 5-6 cm a fű ideális hossza, és az az optimális, ha egy-egy nyírás alkalmával a fű magasságának mindössze az egyharmadát távolítjuk el. A levegőtlen körülmények kialakulását azzal is megelőzhetjük, ha nem mulcsozzuk a füvet, hanem a fűgyűjtővel összegyűjtjük. Ennek annyi csak a hátránya, hogy így tápanyagot vonunk el a talajból, amit más módon, például műtrágyával, vagy szerves trágya granulátummal pótolni kell.