„A tűzben pikturált képek” készítése, festése nem egyszerű, viszont annál időt állóbb. Az olaj-festmények átka, hogy nem eléggé kikísérletezett alapozásokat használtak a kor művészei, és így a rossz döntések lassan élvezhetetlenné tették a ránk maradt műveiket. Az értékes képek sötétedni kezdtek. A valódi, kikísérletezett technikával készült művek időt állóknak bizonyultak: a tűzben pikturált képek örökre szóló alkotásokká váltak.
A már bevált eljárások ismerete persze „apáról-fiúra” szálló tudománnyá vált. Nem maradtak ránk korabeli leírások, amiből akár következtetni is lehetett volna az eljárásokra. Nekem is félévi lelkiismeretes munkámba került, mire rájöttem a célravezető módszerekre, melyek sikerrel jártak.
Az alap elkészítése, melyre a képet festjük, döntő fontosságú, de minden részművelet meghatározója a végső sikernek. Szólni kell a klasszikus tűzzománcot nem ismerő, de mutatós munkájukat „művészi tevékenységnek” minősítőkről is. „Rakott zománc képeket” készítenek elnagyolt méretekben, üzleti sikerekre törekedve. Ez a tevékenység távol áll az igazi „tűzzománc” képek” készítésétől, ez ma egy „üzleti tevékenység…”
Képeinken Csengery Károly három, régebben készített, festett munkája látható, melyek valóban „tűzzománc miniatűrök”! Úgy véljük, a fekete-fehér képek is árulkodnak arról, hogy a ma is jó egészségnek örvendő nyugalmazott iparművész milyen magas színvonalon művelte szakmáját.