A kútépítés, az ötlettel - mármint hogy építsünk egy kutat a házunk
vízellátására, vagy a kertünk locsolására - kezdődik. Az előző részben
ismertettük azt a néha hosszadalmas folyamatot, ami alapján engedélyt kapunk
a kutunk létrehozására: ezt nevezik "a vízjogi létesítési engedélynek".
Már ennek az engedélynek az elkészítéséhez is szükséges volt szakembert igénybe
vennünk. Nos a kút megépítésénél, még inkább rá vagyunk a szakemberek segítségére
utalva. Abban azonban, hogy a céljainknak legmegfelelőbb összegért és minőségben
épüljön meg ez a kút, abban reméljük mi is tudunk segíteni.
A kutunk helyét a tervben már kijelöltük az ingatlanunkon. Sokan a manapság igen
elszaporodott pálcás emberek segítségével gondolják a telkükön a vizet
megtalálni. Nos véleményem szerint kétféle pálcás ember van: az egyik a sarlatán
kategóriába tartozik, a másik pedig sokszor jelentős tapasztalattal bír a
természetes vízelőfordulásokra utaló jelek felismerése terén, és ezt a
tapasztalatát a pálca segítségével nyomatékosítja felénk. Ebbe a kategóriába
magunk is beletartozhatunk, amennyiben nyitott szemmel járunk a környezetünkben,
különösen akkor, ha a területet volt szerencsénk több évszakban is bejárnunk.
A kert mélyebb részein száraz időszakban megmaradó üdébb fűfoltok, a fűz és
diófák jelenléte, nád és gyékényfoltok a területen mind, mind a talajban lévő
víz re utalnak. A homokdomb tetején, agyagos domboldalon már nehezebb dolgunk
van, ilyenkor már csak a sarlatán pálcások magabiztosak, ugyanis ők 50%-os
biztonsággal jósolnak, vagy lesz ott víz vagy sem. Csak erre az adatra azért kár
hagyatkoznunk. Ezért keressük fel az engedélyezési terv készítőjét, és kérjük
fel, hogy a praxisából ismert, több sikeres kútépítéssel rendelkező kútfúrót
ajánljon a számunkra. A saját gyakorlatomból tudom, hogy a tervezők folyamatos
munkakapcsolatban állnak az adott területen dolgozó legjobb kútépítőkkel.
Javasolom, hogy hallgassuk meg őket, ugyanis az építtetőnek, a tervezőnek és a
kútfúrónak ugyanaz az érdeke: hogy jól üzemelő kutat készítsenek.
A tervező már az engedélyhez begyűjtötte a terület kútjainak adatait, egyéb
forrásokból ismeri a geológiai rétegződést, és ha igaz már több kutat tervezett
a környéken. Ezért a terület legmegfelelőbb részét fogja a kútfúrásához
javasolni. Azonban az épület, az energiaellátás és a felhasználás szempontjait
előre közösen egyeztessük vele. A kút lehetséges helyét az ingatlanon belül, az
érvényes Építési Szabályzatban előírtak figyelembevételével jelöljük ki!
Amennyiben ezeken az előzetes dolgokon túlestünk, akkor kezdődik a kút építése.
A mai gyakorlatban igen ritkán készítünk új ásottkutakat, illetve kismélységű
vert, ún "Norton" kutakat, mert a felszínhez legközelebb eső talajvízréteg
vize gyakorlatilag mára teljesen elszennyeződött. Ásottkutakat erdei völgyek
törmelék rétegeiben, vert kutakat folyók homokos-kavicsos teraszaiban lehet
jó víznyerés reményében lemélyítenünk. A kismélységű - 30 méternél sekélyebb
- és a mélyebb kutakat gépi fúróberendezéssel lehet szakszerűen kivitelezni.
Ezek a berendezések a könnyű tehergépkocsi alvázra szerelttől a hatalmas fúrótornyokig
egyazon elven működnek.
Egy aggregát (diesel motoros) által meghajtott olajszivattyú működteti a
hidraulikus motorokat. Ezek közül egy hajtja az ún. forgatóasztalt, mely a
forgó, fúró mozgást biztosítja a fúrórudazaton keresztül a fúrófejnek, egy másik
a dugattyús szivattyút működteti, amely a fúrás öblítését végzi. Külön szerkezet
működteti a csövek és a rudazat ki-be építését elősegítő csörlőt, ami a
fúrótorony segítségével működik. A fúrótorony (állvány) egy függőlegesen álló
daru gémszerkezetének felel meg. A rácsos szerkezet erős acélcsövekből készül.
Lényegében egy csigán (horgon) keresztül a furatban dolgozó fúró és az összes
fúrócső súlyát hordja, emellett a fúrás közben jelentkező csavaró, hajlító
erőket is mind felveszi.
A hossza (magassága) szabja, meg hogy milyen hosszú fúrószárakkal dolgozhat a
berendezés. A kis berendezések 6-8 m hosszú fúrócsöveket, a nagyteljesítményűek
ennél sokkal hosszabbakat is tudnak mozgatni. A fúróberendezések teljesítményét
a forgatószerkezetet hajtó motor legnagyobb nyomatékával, a toronyszerkezet
horga által elviselhető legnagyobb teherrel (csövek, fúrórudazat összsúlya), a
legnagyobb beépíthető csőátmérővel és az ahhoz tartozó legnagyobb fúrási
mélységgel jellemzik.
A fúrás megkezdése előtt a munkaterületet ki kell építeni, ugyanis az
öblítőiszap részére földbeásott és fóliával bélelt gödröket kell ásni. Magát a
fúróberendezést gerendákkal, a nagyobbaknál betonalapokkal kell alátámasztani. A
csövek tárolóhelyét és a ki-be építésüket elősegítő kiskocsi sínpályáját ki kell
alakítani. A berendezés elektromos energiaellátását és a vízvételezési
lehetőséget is ki kell a berendezés körül építeni. Amennyiben nincs elektromos
áram a közelben akkor ehhez külön aggregátort, kell felhasználni. Ha pedig nem
lehet vezetéken beszerezni az öblítéshez szükséges vizet, akkor vagy bélelt
tározó medencét kell kialakítani, vagy kisebb berendezéseknél lajtkocsival,
tartályokkal kell a vizet odaszállítani.
Amikor ezek a segédberendezések rendelkezésre állnak, akkor kezdődhet meg a
tényleges fúrási munka. Először a legfelső talajréteget kell átfúrni, és a
furatot kibélelni 5-10 m hosszú csőrakattal, melyet iránycsőként (a furás
függőlegességét biztosítandó) is felhasználunk. Ezzel a felső rétegből származó
szennyeződéseket kizárjuk. Az iránycsövet a külső palástja mentén a furatba
nyomott híg cementpéppel veszik körül, ezt nevezik palástcementezésnek. Nagyobb
fúrásoknál ezt külön cementező berendezéssel végzik. A kismélységű furatokba a
cementpép a saját súlyától befolyva tölti ki a furat fala és a cső közötti
teret.
A cementpép megszilárdulása után a fúróberendezés a rétegadottságoknak megfelelő
fúrófejet forgatva a furatot a tervezett mélységbe lemélyíti.
Az előzetes tervek alapján a vízbeszerzésre igénybevenni szándékozott réteg
alatti vízzáró rétegbe (agyag, márga stb.) kell beérnie a furatnak. A furatba a
fúrással párhuzamosan helyezik el - a fúróberendezés segítségével - a többnyire
acél anyagú védőcsövet. (A fúrási munkáknál fokozott minőségű, varratnélküli
acélcsöveket használnak, egyik végükön tokos a másikon szabad menettel ellátva.
A csöveket a felszínen szálanként összecsavarozva engedik le a furatba). A furás
közben az átfúrt rétegek sorrendjét a folyamatosan vett fúrásminta alapján
határozza meg a fúrómester, ebben nagy segítségére van az is, hogy a fúrás
közben a saját kezével szabályozza a gépen a fúrás sebességét, tehát rögtön
érzékeli a könnyebben, illetve a nehezebben fúrható rétegek változását is. Az
általunk tárgyalt ~30 m mély furásokat a megfelelő berendezéssel egy-két műszak
alatt lemélyíthetik.
Amennyiben ezek alapján nem lehet a vízadó réteg pontos helyét meghatározni,
akkor a furatban ún. geofizikai szelvényezést kell végezni. A geofizikai
szondázást a furatba leengedett radioaktív izotópok segítségével végzik, ugyanis
a vízadó és a vízzáró rétegek radioaktivitása jelentősen eltérő, így azok
egyértelműen szétválaszthatóak.
Az így véglegessé vált furatszakasz(ok)ba kerül elhelyezésre az előregyártott
szűrőzés. A szűrőzés a furatba beépítésre kerülő szűrőcső kijelölt részein
perforációval vagy réseléssel kialakított nyílásokból és az azt szükségszerűen
beborító szitaszövetből készül. A kismélységű, max. 150 m mély ivóvíz kutaknál -
a hazai agresszív rétegvizek miatt - a szűrőcsövet és a szűrőzést célszerűen
műanyag csőből alakítják ki. A szűrőcső alsó végét eleve lezárják, vagy
ledugózzák, ezzel a csővég felőli vízbeáramlást kizárhatjuk. A kisfajsúlyú,
ezért könnyű műanyag szűrőcsöveket sokszor csak vízzel teletöltve lehet emiatt a
furat aljára süllyeszteni.
A beépített szűrőcsövet központosítók segítségével koncentrikusan helyezhetjük
el a furatban, erre azért van szükség, mert a védőcső és a szűrőcső közét
osztályozott szűrőkaviccsal kell feltölteni a védőcső folyamatos felhúzása
közben. Ezzel szűrőváz képződik a szűrő körül. Egyes speciális kutaknál, a
nagyátmérőjű kavicsolt szűrőjű kutaknál, ezt a szűrőréteget 40~50 cm szélességű
rétegben alakítják ki a szűrő körül, ezzel a kitermelendő víz minőségét
javítják, és a réteg vize kedvezőbb hidraulikai viszonyok mellett, áramolhat a
kútba.
A védőcsövet teljesen ki szokták húzni az elkészült furatból, de a felső rétegek
kizárására vagy az eredeti iránycső és a szűrőcső, (vagy esetleg a védőcső
furatban maradó legfelső része és a szűrőcső) közét homok - agyag - és cementpép
réteg egymás utáni sorrendben való kitöltéssel látják el.
A kútcsövezés lemélyítése ezzel megtörtént. Ezután a kút ivóvíztermelésre való
kialakítása, az ún. kútkiképzési munkák következnek. A kútban lévő fúróiszappal
kevert vizeket kompresszorozással kitermeljük. (Nagynyomással a kút aljára
préselt levegővel a kútban levő víz fajsúlyát jelentősen lecsökkentjük, ezért az
felemelkedik a kútban egészen a talajszint fölé, és ott kiömlik= mamut szivattyú
elv.) Ezzel a kút belsejét és a szűrőréteget is megtisztítjuk. A kompresszorozás
alatt lehet a kút maximális terhelhetőségét kipróbálni. Ezt akkor érjük el, ha a
már letisztult vizű kútból addig növeljük a vízkitermelést, míg újból gyenge
homokolás nem jelentkezik. Az ekkor mért vízhozam és a hozzá tartózó vízszint (a
kút szűrőcső peremétől elektronikus mérőszondával centiméterben mérik) adja a
kút maximális tisztítási vízhozamát.
A kompresszorozás alatt a termelt vízmennyiséget egy ismert térfogatú edény
megteléséhez szükséges időadatból számíthatjuk ki. Pl.: 500 literes edény 4 perc
alatt telik meg, akkor 1 perc alatt (500/4) = 125 liter vizet nyerünk a kútból,
azaz 125 liter/perc a kút vízhozama. Ezeket a méréseket, és a kút letisztulását
(az ekkor egy befőttesüvegbe vett vízmintának átlátszónak és
homoküledék-mentesnek kell lennie) mi is ellenőrizzük le a kút tisztítása során,
vagy ezt kérjük, hogy jelenlétünkben végezze el a fúrómester. Ezután a tervező
feladata, hogy a kút víztermelési adatai alapján a megfelelő szivattyút
kiválassza, és beépítését a kútba megtervezze.
A kút talajfelszíni részét - elkészülte után - vasbeton esetleg műanyag,
kútfejaknával ellátva szokták kiképezni. Ezekkel zárhatjuk ki a felszíni vizeket
és egyéb szennyeződéseket a kútból. A kútfejakna gépészete biztosítja a
többnyire búvárszivattyús víztermelést a kútból, megfelelő vízmennyiségmérő,
vízmintavevő, elzáró és vízvisszaáramlás gátló szerelvények segítségével. Az
elektromos energiaellátás és az elektronikus termelésszabályzás berendezéseit is
ide célszerű elhelyezni.
Ezzel a házi víztermelő berendezésünk elkészült. A kútnak a házi vízellátó
berendezéshez való csatlakoztatása a szükség szerinti vízminőség javító
technológiai beavatkozások után (lásd EZERMESTER 2002/3 "Tiszta vizet a
pohárba") egy 2~3 m3 térfogatú tárolótartályba történjen. Ebbe a tartályba
ugyanis folyamatosan, a legmegfelelőbb termelési paraméterekkel termelhet a
kút, ez pedig a kút és a szerelvények élettartama szempontjából döntő fontosságú.
A házi vízellátó rendszer pedig ebből a tartályból szükség szerint táplálkozva
láthatja el a fogyasztókat.
Legvégül a tervező feladata a "Vízjogi Üzemelési Engedély" kiadásához (500 m3/év
víztermelés felett) az illetékes Vízügyi Hatósághoz, vagy a kút "Használatba
vételi engedélyezéséhez" szükséges, az I. fokú Építési Hatósághoz benyújtandó
tervdokumentáció összeállítása. E dokumentáció alapján kaphatjuk meg a kutunk
felhasználásának engedélyezését.
Vízbeszerzés kutakból 2. rész
A kút elkészítése
A kutakból való vízbeszerzés jogi és elméleti részét a cikkünk első
részében ismertettük olvasóinkkal. A jó elméleti alapozás után a kutak
elkészítésének menetét szeretnénk megismertetni. A kutakat általában a talajba
lemélyítve, lefúrva készítik, építésüket tehát kútfúrásnak is nevezhetnénk,
merev műszaki kifejezéssel kútmélyítésről, a mindennapi szóhasználatban
kútépítésről beszélünk. Ugyanis egy kutat teljesen elkészítve valójában egy
műszaki építményt hozunk létre.
További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!
Szólj hozzá a cikkhez!
Be kell jelentkezned,
hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.
![]() |
Piskóti Péter 2009-07-28 11:45:05 homokolás Üdvözlöm! |
Lombikkutyák születtek
A világon elsőként alkalmaztak sikerrel lombikeljárást kutyáknál amerikai szakemberek, akik a PLoS One című folyóiratban számoltak be az évtizedek munkáját dicsérő tudományos áttörésről.
Kiskerti szökőkutak, csobogók
Valószínűleg sokaknak szerezne örömöt, ha kertjében egy hangulatos kis kerti csobogó tenné teljessé otthona hangulatát. Ilyenek nagy számban kaphatók készen, és sok művész is foglalkozik kerti...