Vízbeszerzés kutakból 2. rész

A kút elkészítése

A kutakból való vízbeszerzés jogi és elméleti részét a cikkünk első részében ismertettük olvasóinkkal. A jó elméleti alapozás után a kutak elkészítésének menetét szeretnénk megismertetni. A kutakat általában a talajba lemélyítve, lefúrva készítik, építésüket tehát kútfúrásnak is nevezhetnénk, merev műszaki kifejezéssel kútmélyítésről, a mindennapi szóhasználatban kútépítésről beszélünk. Ugyanis egy kutat teljesen elkészítve valójában egy műszaki építményt hozunk létre.

A kútépítés, az ötlettel - mármint hogy építsünk egy kutat a házunk vízellátására, vagy a kertünk locsolására - kezdődik. Az előző részben ismertettük azt a néha hosszadalmas folyamatot, ami alapján engedélyt kapunk a kutunk létrehozására: ezt nevezik "a vízjogi létesítési engedélynek". Már ennek az engedélynek az elkészítéséhez is szükséges volt szakembert igénybe vennünk. Nos a kút megépítésénél, még inkább rá vagyunk a szakemberek segítségére utalva. Abban azonban, hogy a céljainknak legmegfelelőbb összegért és minőségben épüljön meg ez a kút, abban reméljük mi is tudunk segíteni.
A kutunk helyét a tervben már kijelöltük az ingatlanunkon. Sokan a manapság igen elszaporodott pálcás emberek segítségével gondolják a telkükön a vizet megtalálni. Nos véleményem szerint kétféle pálcás ember van: az egyik a sarlatán kategóriába tartozik, a másik pedig sokszor jelentős tapasztalattal bír a természetes vízelőfordulásokra utaló jelek felismerése terén, és ezt a tapasztalatát a pálca segítségével nyomatékosítja felénk. Ebbe a kategóriába magunk is beletartozhatunk, amennyiben nyitott szemmel járunk a környezetünkben, különösen akkor, ha a területet volt szerencsénk több évszakban is bejárnunk.
A kert mélyebb részein száraz időszakban megmaradó üdébb fűfoltok, a fűz és diófák jelenléte, nád és gyékényfoltok a területen mind, mind a talajban lévő víz re utalnak. A homokdomb tetején, agyagos domboldalon már nehezebb dolgunk van, ilyenkor már csak a sarlatán pálcások magabiztosak, ugyanis ők 50%-os biztonsággal jósolnak, vagy lesz ott víz vagy sem. Csak erre az adatra azért kár hagyatkoznunk. Ezért keressük fel az engedélyezési terv készítőjét, és kérjük fel, hogy a praxisából ismert, több sikeres kútépítéssel rendelkező kútfúrót ajánljon a számunkra. A saját gyakorlatomból tudom, hogy a tervezők folyamatos munkakapcsolatban állnak az adott területen dolgozó legjobb kútépítőkkel. Javasolom, hogy hallgassuk meg őket, ugyanis az építtetőnek, a tervezőnek és a kútfúrónak ugyanaz az érdeke: hogy jól üzemelő kutat készítsenek.
A tervező már az engedélyhez begyűjtötte a terület kútjainak adatait, egyéb forrásokból ismeri a geológiai rétegződést, és ha igaz már több kutat tervezett a környéken. Ezért a terület legmegfelelőbb részét fogja a kútfúrásához javasolni. Azonban az épület, az energiaellátás és a felhasználás szempontjait előre közösen egyeztessük vele. A kút lehetséges helyét az ingatlanon belül, az érvényes Építési Szabályzatban előírtak figyelembevételével jelöljük ki!
Amennyiben ezeken az előzetes dolgokon túlestünk, akkor kezdődik a kút építése. A mai gyakorlatban igen ritkán készítünk új ásottkutakat, illetve kismélységű vert, ún "Norton" kutakat, mert a felszínhez legközelebb eső talajvízréteg vize gyakorlatilag mára teljesen elszennyeződött. Ásottkutakat erdei völgyek törmelék rétegeiben, vert kutakat folyók homokos-kavicsos teraszaiban lehet jó víznyerés reményében lemélyítenünk. A kismélységű - 30 méternél sekélyebb - és a mélyebb kutakat gépi fúróberendezéssel lehet szakszerűen kivitelezni. Ezek a berendezések a könnyű tehergépkocsi alvázra szerelttől a hatalmas fúrótornyokig egyazon elven működnek.
Egy aggregát (diesel motoros) által meghajtott olajszivattyú működteti a hidraulikus motorokat. Ezek közül egy hajtja az ún. forgatóasztalt, mely a forgó, fúró mozgást biztosítja a fúrórudazaton keresztül a fúrófejnek, egy másik a dugattyús szivattyút működteti, amely a fúrás öblítését végzi. Külön szerkezet működteti a csövek és a rudazat ki-be építését elősegítő csörlőt, ami a fúrótorony segítségével működik. A fúrótorony (állvány) egy függőlegesen álló daru gémszerkezetének felel meg. A rácsos szerkezet erős acélcsövekből készül. Lényegében egy csigán (horgon) keresztül a furatban dolgozó fúró és az összes fúrócső súlyát hordja, emellett a fúrás közben jelentkező csavaró, hajlító erőket is mind felveszi.
A hossza (magassága) szabja, meg hogy milyen hosszú fúrószárakkal dolgozhat a berendezés. A kis berendezések 6-8 m hosszú fúrócsöveket, a nagyteljesítményűek ennél sokkal hosszabbakat is tudnak mozgatni. A fúróberendezések teljesítményét a forgatószerkezetet hajtó motor legnagyobb nyomatékával, a toronyszerkezet horga által elviselhető legnagyobb teherrel (csövek, fúrórudazat összsúlya), a legnagyobb beépíthető csőátmérővel és az ahhoz tartozó legnagyobb fúrási mélységgel jellemzik.
A fúrás megkezdése előtt a munkaterületet ki kell építeni, ugyanis az öblítőiszap részére földbeásott és fóliával bélelt gödröket kell ásni. Magát a fúróberendezést gerendákkal, a nagyobbaknál betonalapokkal kell alátámasztani. A csövek tárolóhelyét és a ki-be építésüket elősegítő kiskocsi sínpályáját ki kell alakítani. A berendezés elektromos energiaellátását és a vízvételezési lehetőséget is ki kell a berendezés körül építeni. Amennyiben nincs elektromos áram a közelben akkor ehhez külön aggregátort, kell felhasználni. Ha pedig nem lehet vezetéken beszerezni az öblítéshez szükséges vizet, akkor vagy bélelt tározó medencét kell kialakítani, vagy kisebb berendezéseknél lajtkocsival, tartályokkal kell a vizet odaszállítani.
Amikor ezek a segédberendezések rendelkezésre állnak, akkor kezdődhet meg a tényleges fúrási munka. Először a legfelső talajréteget kell átfúrni, és a furatot kibélelni 5-10 m hosszú csőrakattal, melyet iránycsőként (a furás függőlegességét biztosítandó) is felhasználunk. Ezzel a felső rétegből származó szennyeződéseket kizárjuk. Az iránycsövet a külső palástja mentén a furatba nyomott híg cementpéppel veszik körül, ezt nevezik palástcementezésnek. Nagyobb fúrásoknál ezt külön cementező berendezéssel végzik. A kismélységű furatokba a cementpép a saját súlyától befolyva tölti ki a furat fala és a cső közötti teret.
A cementpép megszilárdulása után a fúróberendezés a rétegadottságoknak megfelelő fúrófejet forgatva a furatot a tervezett mélységbe lemélyíti.
Az előzetes tervek alapján a vízbeszerzésre igénybevenni szándékozott réteg alatti vízzáró rétegbe (agyag, márga stb.) kell beérnie a furatnak. A furatba a fúrással párhuzamosan helyezik el - a fúróberendezés segítségével - a többnyire acél anyagú védőcsövet. (A fúrási munkáknál fokozott minőségű, varratnélküli acélcsöveket használnak, egyik végükön tokos a másikon szabad menettel ellátva. A csöveket a felszínen szálanként összecsavarozva engedik le a furatba). A furás közben az átfúrt rétegek sorrendjét a folyamatosan vett fúrásminta alapján határozza meg a fúrómester, ebben nagy segítségére van az is, hogy a fúrás közben a saját kezével szabályozza a gépen a fúrás sebességét, tehát rögtön érzékeli a könnyebben, illetve a nehezebben fúrható rétegek változását is. Az általunk tárgyalt ~30 m mély furásokat a megfelelő berendezéssel egy-két műszak alatt lemélyíthetik.
Amennyiben ezek alapján nem lehet a vízadó réteg pontos helyét meghatározni, akkor a furatban ún. geofizikai szelvényezést kell végezni. A geofizikai szondázást a furatba leengedett radioaktív izotópok segítségével végzik, ugyanis a vízadó és a vízzáró rétegek radioaktivitása jelentősen eltérő, így azok egyértelműen szétválaszthatóak.
Az így véglegessé vált furatszakasz(ok)ba kerül elhelyezésre az előregyártott szűrőzés. A szűrőzés a furatba beépítésre kerülő szűrőcső kijelölt részein perforációval vagy réseléssel kialakított nyílásokból és az azt szükségszerűen beborító szitaszövetből készül. A kismélységű, max. 150 m mély ivóvíz kutaknál - a hazai agresszív rétegvizek miatt - a szűrőcsövet és a szűrőzést célszerűen műanyag csőből alakítják ki. A szűrőcső alsó végét eleve lezárják, vagy ledugózzák, ezzel a csővég felőli vízbeáramlást kizárhatjuk. A kisfajsúlyú, ezért könnyű műanyag szűrőcsöveket sokszor csak vízzel teletöltve lehet emiatt a furat aljára süllyeszteni.
A beépített szűrőcsövet központosítók segítségével koncentrikusan helyezhetjük el a furatban, erre azért van szükség, mert a védőcső és a szűrőcső közét osztályozott szűrőkaviccsal kell feltölteni a védőcső folyamatos felhúzása közben. Ezzel szűrőváz képződik a szűrő körül. Egyes speciális kutaknál, a nagyátmérőjű kavicsolt szűrőjű kutaknál, ezt a szűrőréteget 40~50 cm szélességű rétegben alakítják ki a szűrő körül, ezzel a kitermelendő víz minőségét javítják, és a réteg vize kedvezőbb hidraulikai viszonyok mellett, áramolhat a kútba.
A védőcsövet teljesen ki szokták húzni az elkészült furatból, de a felső rétegek kizárására vagy az eredeti iránycső és a szűrőcső, (vagy esetleg a védőcső furatban maradó legfelső része és a szűrőcső) közét homok - agyag - és cementpép réteg egymás utáni sorrendben való kitöltéssel látják el.
A kútcsövezés lemélyítése ezzel megtörtént. Ezután a kút ivóvíztermelésre való kialakítása, az ún. kútkiképzési munkák következnek. A kútban lévő fúróiszappal kevert vizeket kompresszorozással kitermeljük. (Nagynyomással a kút aljára préselt levegővel a kútban levő víz fajsúlyát jelentősen lecsökkentjük, ezért az felemelkedik a kútban egészen a talajszint fölé, és ott kiömlik= mamut szivattyú elv.) Ezzel a kút belsejét és a szűrőréteget is megtisztítjuk. A kompresszorozás alatt lehet a kút maximális terhelhetőségét kipróbálni. Ezt akkor érjük el, ha a már letisztult vizű kútból addig növeljük a vízkitermelést, míg újból gyenge homokolás nem jelentkezik. Az ekkor mért vízhozam és a hozzá tartózó vízszint (a kút szűrőcső peremétől elektronikus mérőszondával centiméterben mérik) adja a kút maximális tisztítási vízhozamát.
A kompresszorozás alatt a termelt vízmennyiséget egy ismert térfogatú edény megteléséhez szükséges időadatból számíthatjuk ki. Pl.: 500 literes edény 4 perc alatt telik meg, akkor 1 perc alatt (500/4) = 125 liter vizet nyerünk a kútból, azaz 125 liter/perc a kút vízhozama. Ezeket a méréseket, és a kút letisztulását (az ekkor egy befőttesüvegbe vett vízmintának átlátszónak és homoküledék-mentesnek kell lennie) mi is ellenőrizzük le a kút tisztítása során, vagy ezt kérjük, hogy jelenlétünkben végezze el a fúrómester. Ezután a tervező feladata, hogy a kút víztermelési adatai alapján a megfelelő szivattyút kiválassza, és beépítését a kútba megtervezze.
A kút talajfelszíni részét - elkészülte után - vasbeton esetleg műanyag, kútfejaknával ellátva szokták kiképezni. Ezekkel zárhatjuk ki a felszíni vizeket és egyéb szennyeződéseket a kútból. A kútfejakna gépészete biztosítja a többnyire búvárszivattyús víztermelést a kútból, megfelelő vízmennyiségmérő, vízmintavevő, elzáró és vízvisszaáramlás gátló szerelvények segítségével. Az elektromos energiaellátás és az elektronikus termelésszabályzás berendezéseit is ide célszerű elhelyezni.
Ezzel a házi víztermelő berendezésünk elkészült. A kútnak a házi vízellátó berendezéshez való csatlakoztatása a szükség szerinti vízminőség javító technológiai beavatkozások után (lásd EZERMESTER 2002/3 "Tiszta vizet a pohárba") egy 2~3 m3 térfogatú tárolótartályba történjen. Ebbe a tartályba ugyanis folyamatosan, a legmegfelelőbb termelési paraméterekkel termelhet a kút, ez pedig a kút és a szerelvények élettartama szempontjából döntő fontosságú. A házi vízellátó rendszer pedig ebből a tartályból szükség szerint táplálkozva láthatja el a fogyasztókat.
Legvégül a tervező feladata a "Vízjogi Üzemelési Engedély" kiadásához (500 m3/év víztermelés felett) az illetékes Vízügyi Hatósághoz, vagy a kút "Használatba vételi engedélyezéséhez" szükséges, az I. fokú Építési Hatósághoz benyújtandó tervdokumentáció összeállítása. E dokumentáció alapján kaphatjuk meg a kutunk felhasználásának engedélyezését.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Szűcs J. László


Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Piskóti Péter avatarja

Piskóti Péter         homokolás

Üdvözlöm!
Kérem a tanácsát a telkemen van egy régebben fúrt kút 125 műa béléscső van letéve 18 m mélyen ebből én egy lábszelepes szívőcsővel szivattyúzom a vizet de homokol szinte állandóan (5 l vízben egy szűk kávéskanálnyi homok van)
Állandó vízszint:5m
Lábszelep: kb 10m-re letéve

Kérdezem mit tegyek hogy ne homokoljon a kutam.
Válaszát köszönöm.
Tisztelettel Piskóti Péter

Amit a kutakról tudni érdemes

Az öntözéshez, esetleg a nem ivóvíz minőségű víznyeréshez kiválóak az ásott vagy fúrt kutak. A létesítésük befektetési költsége hamar megtérülhet, akár hónapok alatt is, amennyiben intenzíven...


Kutyakanapé

Maga az ötlet nem saját, egy állati felszereléseket árusító áruházban találkoztam vele és szinte egyből elhatároztam, hogy egy ilyen kell a Mese nevű kutyánknak otthonra, kell hogy csináljak egyet.