Csernobili farkasok a rákkutatásban

A farkasok és más állatok populációi elterjedtek Ukrajna jelentős részében, mióta a veszélyeztetett területet elhagyták a hírhedt 1986-os nukleáris katasztrófát követően. Emberek hiányában a vadon élő állatok az emberi tevékenység megzavarása nélkül szaporodnak. Ahhoz azonban, hogy élvezhessék ezt a szabadságot, az állatoknak szembe kellett nézniük a radioaktív sugárzás problémájával.

A Princetoni Egyetem evolúciós biológusai egy évtizede tanulmányozzák a csernobili farkasokat, hogy megértsék, hogyan élik túl a sugárzást ezek az állatokat. Már 2014-ben vérmintát vettek a farkasoktól, hogy megértsék a rákkeltő sugárzásra adott reakcióikat. Néhányukat rádiós nyakörvekkel is ellátták, hogy információkat gyűjtsenek a helyzetükről és a sugárzásnak való kitettségükről. Valós idejű méréseket kaptak arról, hogy hol vannak, és mennyi sugárzásnak vannak kitéve.

A kutatás kimutatta, hogy a veszélyes környezetben élő farkasok egész életük során naponta több mint 11,28 millirem sugárzásnak vannak kitéve – ez több mint hatszorosa az emberre vonatkozó határértéknek.

Az is látható, hogy a farkasok immunrendszere megváltozott, hasonlóan a rák miatt sugárkezelésen átesett betegekhez. A genetikai elemzés azt sugallja, hogy a farkasok genomjának egyes részei kifejlesztettek némi ellenálló képességet a rákkal szemben. Hasonló eredményeket tapasztaltak az adott területen élő több száz félig elvadult kutya és ló között. 2023-ban a tudósok megállapították, hogy a Csernobil környéki szabadon élő kutyák genetikailag különböznek a világ más részein élő házi kutyáktól.

A kutatók azt remélik, hogy az eredmények felhasználhatók olyan védőmutációk azonosítására , amelyek növelik az emberek esélyét a rák túlélésére. Sajnos a COVID-19 világjárvány és az Oroszországgal folyó háború megakadályozták a kutatókat abban, hogy visszatérjenek a csernobili övezetbe. Nem tudni, hogy munkájukat mikor folytathatják.