Rögzítés gyorsházban

Most a készházak rögzítéstechnikájában szeretnénk néhány gyakorlati tanácsot adni. A különböző rögzítési feladatok technikailag egyszerűbbek, mint ha betonpanelből, téglából, falazóblokkból készült volna a házunk, hiszen a fal borítását általában egy közönséges fúrócsavarozóval is egyszerűen meg tudjuk fúrni. Csakhogy míg a kő és beton anyagoknál a megfelelő dübeles rögzítésre mázsákat bízhatunk, addig a gyorsházaknál sokkal óvatosabbnak kell lennünk.

Miből van a ház?

Legfontosabb, hogy tisztában legyünk házunk falszerkezetével. Novemberi lapszámunkban írtuk, hogy a leggyakoribb könnyűszerkezetes háztípusok megfelelően kezelt fa vagy acél vázszerkezetből, arra kívülről és belülről szerelt pozdorja, gipszkarton borításból, és hőszigetelésből állnak. Az építőtől szükségünk van arra az információra, hogy saját házunk falazatában pontosan mi van, sőt jó, ha az építés folyamán készültek fényképek a vázszerkezetről, mert bent lakva már nem nagyon látszik, hogy hol, mi van a festett vagy tapétázott falfelület mögött.

Belső rögzítési feladatoknál azt kell tudnunk, hogy a vázszerkezet fa vagy fém, és a belső borítás sima gipszkarton, vagy egymásra fektetett pozdorja és gipszkarton táblák. A mögöttük levő hőszigetelés rögzítésre nem alkalmas, legfeljebb arra, hogy a hőszigetelő rétegben a különböző szárnyas dübelek ki tudnak nyílni, és ily módon jön létre a rögzítés. A szakcégek kínálatában egész sor speciális rögzítődübel van, melyeket kifejezetten a könnyűszerkezetes falazatokhoz fejlesztettek ki.

Ha a belső oldali borítás kizárólag gipszkarton, akkor a gipszkarton dübelek közül lehet választani, ha egy átlagos képnél nem nagyobb a rögzítendő tárgy. Maga a gipszkarton alapanyag önmagában nem bír el nagyobb terhelés, hiába használnánk szárnyas dübelt. Kifejezetten könnyű tárgyakhoz – pl. kis kép – sima gipszkartoncsavar is elég lehet, de ezt semmiképpen nem szabad túlterhelni.

Közepes súlyú tárgyakat (5-10 kg) akkor tudunk közvetlenül a falborításra rögzíteni, ha ez a belső falborítás kétrétegű; pozdorja lap, majd azon gipszkarton. Ennél a gipszkartonon keresztül a pozdorjába tudjuk hajtani a pozdorjacsavart. Ez a csavarfajta mára tulajdonképpen kiszorította a hagyományos facsavart. A nehezebb tárgyakhoz nagyobb átmérőt használjunk, és fúrjunk elő a csavarnak. A behajtáskor érezzük, hogy mekkora „erő van a csavarban”, ezzel arányos a terhelhetősége. Ez a kötés közepes képekhez, kisebb polcokhoz, kisebb faliszekrényekhez is elegendő lehet, de azért vigyázzunk a túlterhelésével. Egy megpakolható konyhai felsőszekrény semmiképpen nem függeszthető fel egy ilyen kötésre.

Keressük meg a tartógerendát

Ha nagyobb terhelésről van szó, akkor mindenképpen meg kell keresnünk a falszerkezet vázát. A fa gerendába hajtott 80-100 mm hosszú pozdorjacsavar már a fél-egy mázsás terhet is kibírja, ehhez azonban pontosan tudnunk kell, hogy hol futnak a gerendák, és annak lehetőleg a tengelyvonalában hajtsuk be a csavart.

A gerendák pontos helyének megtalálása nehezebb, mint gondolnánk. Próbálkozhatunk a falborítás kopogtatásával, és ahol kongva szól, ott valószínűleg üreg van a burkolat mögött, ahol pedig tompán, ott lehet a gerenda. Ez azonban nem pontos módszer, még akkor sem, ha egy kis átmérőjű próbafúrással ellenőrizzük, hogy valóban megtaláltuk-e a gerendát. Lehet, hogy egészen a gerenda szélénél végeztük a próbafúrást, és a kis átmérő még anyagot talál, de a nagyobb furat, meg a feszítő pozdorjacsavar már lehasítja a gerenda szélét.

Jó támpont, ha fel tudjuk fedezni a falborítást rögzítő csavarokat. Az építésnél ezeket jó eséllyel a gerenda közepe táján hajtották be, és ha a glettelés alatt meglátjuk (inkább csak megsejtjük) a vonalban futó csavarfejeket, akkor valószínűleg megtaláltuk a gerendavázat.

Korszerű mérőeszközökkel

Akinek van fémkeresője, azt is segítségül hívhatja. A faanyagot ugyan nem, de a gipszkarton rögzítő csavarjait megtalálhatjuk vele, és ha szépen vonalban futnak a csavarok, akkor a gerenda vonalában vagyunk. Ilyen fémkeresők még elfogadható árban kaphatók barkács kategóriában is.

Az ún. falszkennerekre ez már kevésbé mondható el. Az ultrahangos radarok képesek az eltérő anyagsűrűségek megmutatására a falburkolat mögötti részben, így szét tudja választani azokat a részeket, ami mögött csak szigetelés van, és az olyan felületrészeket, ami mögött tartógerenda, vázszerkezet fut. Ezek az eszközök már profik számára készülnek, és az áruk is ezzel arányos.

Ha nagyobb és kritikus rögzítésre van szükségünk – és a mennyezetre felfúrt gyerekhinta, egy fali szekrény, egy nagyobb könyvespolc is ilyen –, akkor mindenképpen meg kell keresnünk a falazatban a stabil rögzítési pontot. Lehet egy nagyobb terhelés kevésbé kritikus is, és akkor kisebb kockázatot vállalunk, ha csak a gipszkarton-pozdorja burkolatra rögzítünk. Ilyen lehet pl. egy fogas, amire télen sok nehéz kabát is kerülhet, de ha rosszul becsültük meg a rögzítés terhelhetőségét, akkor azért kisebb a baj, ha kiszakad a falból.

Gerenda váz, pozdorja burkolat, a gerenda váz nagyobb terhet is elbír

OSB burkolat, fém vázszerkezet

A festés után már nem látszanak majd a tartógerendák

A gyerekhinta felszerelése tökéletes biztonságot igényel

Egy konyhai felső szekrényben 50-100 kilós terhelés lehet, ezért csak vázrészhez rögzíthető

A falsík mögött, a csavar meghúzásakor csomó képződik a dübelből

Gipszkarton dübel kis terheléshez

Már közepes terheléshez sem jó, mert kiszakad mindenestől

Szárnyas dübel üreges falhoz

Tartóváz keresése a falsík mögött, professzionális falszkennerrel