Gallyak, vesszők virágoztatása

A téli virágoztatásra legalkalmasabbak a hajtásokból lett vesszők, az ezeket hordozó két-három éves gallyak és a még idősebb ágak közül mindazok, melyek jól fejlett virágrügyekkel berakottak. Minél vastagabbak és hosszabbak a virágoztatásra kerülő fás részek, annál szebb, nagyobb virágok fejlesztésére képesek. Akkor a legmegfelelőbb a vastagságuk, ha a vágás helyén elérik a 3,5-4,0 cm átmérőt, illetve a 10-12 cm kerületet, a megfelelő hosszuk pedig 1-2 méter körüli. Cserjéknél megfelelőek az ennél vékonyabb és rövidebb részek is. Közülük is leginkább a tévesen aranyeső néven ismert aranycserje vagy aranyfa, valamint forzicia, melynek még a vékonyabb és rövidebb fás részeiben is bőven van tartalék tápanyag.
Virágoztatásra a felső részek a legalkalmasabbak, ha erre nincs mód, akkor az elérhető alsóbbak közül a felfelé állókat válasszuk ki. Lehetőleg olyan részek kerüljenek lemetszésre, amelyek a korona vagy a cserjeforma kialakítására amúgy is levágásra kerülnének. Virágoztatásra való előkészítésük során az oldalágak java részét vágjuk le. A legalul lévő, legapróbb, satnya rügyeket, illetve a sűrűn álló rügyek egy részét távolítsuk el, mert ezek hátrányosak a virágoztatásra. A levélrügyek eltávolítása azért is fontos, mert különben ezek bontakoznak ki a virágrügyek rovására. Felismerésüket megkönnyíti, hogy ezek hosszabbak, hegyesek és többnyire csúcsi részen vannak. A vízbejutás biztosítása nagyon fontos, mert ez gyorsítja fel életműködésüket, megindítja a tartalék tápanyagok mozgását, melynek hatására a rügyek megduzzadnak, növekednek. Néhány nap, illetve hét alatt a virágrügyek kipattannak, a levélrügyek fakadásnak indulnak.
Kivirulásukat a vízbeállításuk előtti melegvizes fürdetés is serkenti. Ehhez 12-16 órára 30-35 °C-os vízbe kell fektetni a virágoztatásra szánt fás részeket. Ha teljes egészében nem férnek bele az edénybe, legalább a virágrügyes részük merüljön el a vízbe. A vízben fürdetés serkentő lehet azáltal, hogy a rügyek elegendő vizet szívnak magukba, így nem fonnyadnak el addig, míg a víz a vízbeállítás után el nem jut hozzájuk. A rügyek kiszáradását a naponta többszöri vízpermetezés is képes meggátolni.
A kivirágoztatás sikerességét a tartóedény nagysága is befolyásolja. A legalább 2, de inkább 3-5 literes öblös üvegedények a megfelelőek. Pár darab esetén a váza is megfelel. A tartóedény feltöltéséhez a tiszta víz helyett jobb virágoztató oldatot készíteni. Ez elpusztítja a vízben élő káros mikroszervezeteket és a gyanta, illetve sebgumi képző életfolyamatokat is gátolja, így nem indulnak rothadásnak a szárak, és nem alakulnak ki vízfelvételt gátló sebtömítő anyagok sem. Az oldatkészítés házilag is egyszerű. Ennek egyik bevált módja vízben feloldani 0,08% káliumsót, 0,03% káliumkloridot, illetve közönséges kálisót tisztított formában és 0,02% nátriumkloridot vagy közönséges konyhasót.
A tápanyag adagolása is szükségessé válhat, ugyanis a virágoztatásra kerülő fa, cserje részek levágásuk után már nem képesek tápanyagot előállítani. Ez csak cukor általában 3-5% közötti töménységben elkészített oldata lehet, mert a növényi szervezet vízzel együtt kizárólag csak ezt képes felvenni, méghozzá csak akkor, ha ez egyszerű szőlő- és gyümölcscukor oldat.
A vízfelvevő felületet úgy növelhetjük, hogy a levágott fás részek alját lehetőleg minél hosszabban ferdére vágjuk. A sima felület is elősegíti a víz gyorsabb felvételét.
A vízbeállítás mielőbb történjen meg. A növényeket, ha lehetséges minél függőlegesebben állítsuk a tartóedénybe, könnyítve ezzel a víz felvételét és felfelé haladását is. A vízbe helyezés lehetőleg olyan helyen történjen, ahol a hőmérséklet 14-16 °C körüli, majd két-három nap elteltével már normális szobahőmérsékletre helyezhetjük. Hideg helyen, hideg vízből olyan kicsi a vízfelvétel, hogy ez nem elegendő a kivirágzáshoz. Így megtörténhet, hogy az alatt az idő alatt, mely a víz felvételétől a csúcsig való eljutásig eltelik, a felső rügyek elszáradnak, mielőtt a víz elérné őket.