A réz csillogása

Csakhogy amíg az új tárgyak csillogása meglepően tartósnak bizonyul, a régieket bizony elég gyakran tisztogatni kell. Sőt, a kiegészítőként vásárolt rézöntvények fénye is idővel elhalványodik, a színük pedig kissé mélyebb tónusú lesz. Van, aki ezt a fokozatosan kialakuló finom patinát jobban kedveli e fémek hivalkodón hamis csillogásánál. A legtöbb háziasszony azonban nem bírja sokáig nézni, gyorsan valami fémtisztító szer után néz, és nagy elánnal fog rezeinek tisztításához. Ám ennek is megvan a maga csínja-bínja, és nem árt tudni, hogy mikor milyen szert célszerű használni, s hogyan kell alkalmazni. Mivel a tiszta rongy csak ritkán elég hatásos, ezt a pepecselő munkát is érdemes "gépesíteni". Hogy miként? E kérdésre az alábbiakban adunk néhány megszívlelendő tanácsot, fogást.
Általában ma már rézből, illetve e fém ötvözeteiből készült bronztárgyak szinte csak lakásdíszekként funkcionálnak, különösen, ha ezek a múlt századból valók. Az ilyen réztárgyak felülete a levegő oxigénjének és nedvességének a hatására oxidálódik, a tárgy felszíne lassan elszíneződik, patinás lesz. Bronz szobrokon, csillárokon az oxidréteg még előnyös is lehet, ám a régi rézkilincsek, csapok, egyéb használati tárgyakon már korántsem vonzó látvány. Különösen nem a finoman cizellált tálakon, kannákon és egyéb rézműves tárgyakon. Ezek bizony többnyire akkor szépek, ha tükörfényesen csillognak. Ezt azonban elérni nem könnyű.
Régi tárgyakon először azt kell megvizsgálnunk, hogy az oxidréteg milyen színű. Ha a tárgy felületei nagyrészt sötétbarnák, és csak a kiemelkedő részei világosabb tónusúak, akkor lehet, hogy a mélyebb részeit már új korában is vegyileg patinázták, ami tompította a kevésbé igényes megmunkálásból adódó felületi hibákat. Az ilyen tárgyakat nem érdemes teljesen kifényesítenünk, mert ezzel láthatóvá válnak a felületi egyenetlenségek, karcok, horpadások, és nem egyszer a megmunkálás nyomai is leronthatják a szépségüket. Ilyen esetekben jobb, ha belenyugszunk a régi mesterek fortélyosságába, és csak a kiemelkedő részeket szabadítjuk meg a barnássárga oxidrétegtől. E művelethez bármilyen fémtisztító megfelel, amivel a patinázott felületekről is eltávolíthatjuk a piszkot és az oxidréteget.
Nedves rongyra öntsünk kevés fémtisztító folyadékot (Brasso, Sidol stb.), majd lágyan dörzsöljük át vele az egész tárgyat. Kis idő elteltével a szert öblítsük le tiszta vízzel, majd puha textíliával töröljük szárazra. Közben a kiemelkedő részeket erőteljesebb dörzsöléssel fényesítsük ki. Ezt követően viaszos ronggyal alaposan megint dörzsöljük át az egész tárgy felületét, amivel a patinázott részek színét melegebb tónusúvá, selymesen fénylővé tesszük, a fényesre polírozott részek csillogását pedig egy leheletnyivel halványítjuk. A vékony viaszréteg ugyanis tartósan megvédi e részeket a gyors oxidációtól.
Vörösrézből készült, erősen elfeketedett konyhai edényeknél hathatósabb eljárást kell alkalmaznunk. Előbb zsíroldó folyékony súrolószerrel (Cif), vagy erős fémtisztítószerrel (Eg-Gü, Brasso, Polinex) mossuk le kívül-belül az edényt. Ezt követően pár perc múlva csiszológépbe fogjunk 0000 finomságú műanyag csiszolószivacsot, és a szerek polírozó anyagával, a korongot lágyan nyomva koptassuk fémtisztára a felületeket (1). Az edényt öblítsük le, majd puha ronggyal, fémtisztító polírozó szerrel újból dörzsöljük át az egész edényt. Hagyjuk kissé a felületre száradni a szer maradékát, majd tiszta és puha ronggyal lágyan dörzsölve fényesítsük ki az edényt kívül-belül (2). Az ilyen felület tompán fénylő lesz, ha viszont tükörfényes felületet szeretnénk elérni, akkor a polírozást a csiszológép talpára erősített filckoronggal és Sidollal ismételjük meg. A végső fényesítést azonban mindig alapos mosás előzze meg.
A fémtisztítók helyett alkalmazhatunk ecetben feloldott konyhasóoldatot is a makacs, régi oxidréteg eltávolításához, de ilyenkor a tisztításhoz finom fémgyapotot használjunk rongy vagy kefe helyett. Ez különösen mélyen barázdált rézöntvényeknél hatásos, mert a fémgyapotot az árkokba is könnyen belenyomhatjuk és koptató hatása is kiváló (3). A tárgy fényesítését ilyenkor is finom polírozószert tartalmazó ún. fémpolitúrral fejezzük be. A szerek maradékát mindig mossuk le tiszta vízben, és textíliával áttörölve szárítsuk le, fényesítsük ki a fémfelületet.
A rézlemezből mélynyomott, vagy sajtolt használati tárgyaknál óvatosabban kell eljárnunk, mert a felületüket nem célszerű felborzolni. Ilyen esetekben puha rongyot és nagy hatású fémtisztítót használjunk (4), esetleg többször is egymásután. Amint a rongy elkoszolódik, cseréljük tisztára. Ez különösen az utolsó, kimondottan fényesítő és egyben felülettisztító polírozáskor lényeges. Ha a felület nem tükörfényes, és az előző tisztogatáskor szemcsésebb polírozó anyagot is használtak, akkor a fémtisztítóval előbb magas fordulatszámú irha, vagy finom filckoronggal egy irányban mozgatva koptassuk simábbra a felületet, majd újabb friss tisztítószert kenve a tárgyra, finom textilkoronggal, vagy kezünkbe fogott ronggyal fényezzük tükörfényesre a fémfelületet. Arra azonban számítsunk, hogy a fémnyomott tárgyak felületén a formázó szerszám finom körkörös nyomokat hagy, és ezeket nem lehet teljesen eltüntetnünk, mint ahogyan az egyéb, ütések okozta kis horpadások kikalapálásával sem érdemes foglalkoznunk, mert ezzel csak ronthatunk a helyzeten.
A fémnyomott tárgyak többnyire peremekkel tagolt felületűek, ezek sarkába tisztításakor könnyen lerakódik a polírozó szer. Ezért az oxidréteg lemarásakor e peremek mélyét nagyon gondosan, esetleg többszöri fémtisztító szerrel való bekenéssel teljesen tisztítsuk meg, és csak az ezt követő mosás után fogjunk a kifényesítésükhöz. A sima, homorú, vagy domború felületek fényesítő polírozását egy magas fordulatszámú kis fúrógépbe (pl. Dremel Multiba) fogott filc- vagy irhakoronggal könnyíthetjük meg (5). Ilyenkor a korong palástjával csak lágyan érintsük a rézfelületet, mert a felhevült fém már közben is oxidálódhat, amire foltosodás figyelmeztet bennünket. Ezeket újból lágyan, polírozóval dörzsöljük tisztára és fényesre.
Az igényesen mélynyomott kis edénykékre, tálakra esetenként finom öntvényből készült díszítményeket forrasztottak. Az ilyen tárgyak kifényesítése összetett feladat. Előbb az ilyen reliefszerű díszek mentén és ezek mélyedéseibe rakódott tisztítószerek maradványait feloldva kell a tagolt felületet fémtisztára takarítani. Erre megfelel a kopott fogkefe is (6), amellyel könnyű a kis mélyedésekbe juttatni az erős hatású fémtisztítót, pl. Eg-Gü-t, amelyet egyébként rozsdamentes edényekhez és tárgyakhoz ajánlanak. A szer lemosása után jöhet a Sidol, amellyel azután teljesen fémtisztára kefélhetjük a tagolt díszítményeket, és alapos leöblítése után hosszúszálú koronggal, majd puha ronggyal áttörölve újszerűen csillogó lesz az egész díszítmény. Az ilyen finom ornamentikájú részeket azonban filckoronggal csak nagyon lágyan polírozzuk csillogóra, mert ezzel túlságosan lekoptathatjuk a finom minták szélét. A sima részeket finom polírozó koronggal fényezzük fel, és használjunk kis korongokat a nehezen hozzáférhető helyeken is.
Durva, homok öntésű darabok finoman szemcsézett felülete igen hamar elszennyeződik, a tisztítószer maradéka meg fehéres lerakódásként még csúfabbá teszi az ilyen darabokat. Előbb itt is erős tisztítószerrel áztassuk a lerakódásokat, majd réz huzalkefével átkefélve tisztítsuk le teljesen. Leöblítése után finom acélgyapottal dörzsöljük át a felületét, majd Eg-Gü-s fogkefével újból keféljük át. Újabb öblítés után finom körkefével keféljük át az egész darabot, végül tisztítószeres ronggyal áttörölve, lemosás után polírozzuk át a felületét. Ezt a műveletet filckoronggal is elvégezhetjük, mert ezzel a kiemelkedő kontúrok fényesebbek lesznek (7). A fényező korongokat mindig magas fordulatra állított géppel használjuk, de a korongokat soha ne nyomjuk erősen a fémfelületre, mert bár ez hatásosnak látszik, a filckorong szemcséi is karcos nyomokat hagyhatnak a csillogó felületeken.
Végezetül néhány tipp a régi lakások oly gyakori rézkilincseinek a felújításához. Ezek is csak akkor szépek, ha ragyognak. Az állandó használattól azonban gyakorta kell őket tisztítani. A fémtisztítók itt nehezen használhatók, hiszen e szerek legjavát le kell mosnunk a fényesítés előtt, ami nem könnyű, többnyire a fehér ajtómázra is kerül belőlük jócskán, és el is színezhetik a festékréteget. Ezért érdemes ezekre a tárgyakra több időt szánni. Először is szereljük le a kilincseket, címereket, és durvább felületi hibáikat vizes polírpapírral igyekezzünk eltüntetni. Ezt követően jöhet az Eg-Gü-s tisztítás filckoronggal, majd a Sidolos finom korongos polírozás (8). Alapos öblítés után tiszta ronggyal töröljük szárazra a felületüket, majd kenjünk rá vékonyan két réteg híg rézlakkot (9). Ez kopás-, víz- és mosószerálló fényes bevonatot képez az erősen igénybe vett réztárgyakon, és hosszú időre elvethetjük fényesítésének a gondját. Száradásához legalább 24 óra szükséges, de megéri türelmesnek lennünk. A már antiknak mondható, de még használatos sárgaréz csaptelepek (10), rézből készült virágkaspók, régi, nehezen tisztítható réz bútorveretek így kezelve sokáig fényesek maradnak, mert a lakk hatékony védőbevonata megakadályozza az oxidálódásukat, és a használatból eredő kopásnak is ellenáll.