Megfoltozott zsalugáterek

Az ajtószárnyakat általában alulról kezdi ki a kórság. Érthető, hiszen a zsalus táblák ollós-, lapolt-, vagy csapozott sarokkötésekkel kialakított keretekből állnak, és alulról még a körültekintőnek mondható karbantartás során sem mindig jut a felületükre fakonzerváló, felületvédő szer, a csapadék pedig e részeket éri leginkább. A nedvesség, a napsütés kérlelhetetlenül teszi a dolgát, és egyszerre csak azt vesszük észre, hogy alul mállani kezd a faanyag, vagy elhasadt részei miatt kilazul a sarokkötés, és minden nyitás-csukás alkalmával újabb és újabb fadarabok, szilánkok hasadnak le a sarokról. Ha halogatjuk a javítást, akkor egy idő múlva ne csodálkozzunk azon, hogy az alsó sarkon egyre nagyobb lyuk fog tátongani, mintha egér rágta volna ki a keretet (1). Itt már nem segíthet más csak a részleges amputáció, majd a levágott részek pótlása friss faanyaggal.
Na, de miként is járjunk el ilyenkor? Először is keressünk a keretnek megfelelő vastagságú és szélességű, sűrű erezetű faanyagot. A kiválasztott anyagok mérete mindig "pluszos" azaz vastagabb, és szélesebb legyen, mert a felesleg lemunkálható. Ezt követően ferdén vágjuk le a hosszanti keretléc elkorhadt részét (2). A vágás alapján ellenőrizzük, hogy az anyag itt már ép-e. Ha a korhadás olyan mérvű, hogy a levágott rész zsaluléceket is rögzít, akkor ezeket természetesen ne vágjuk át (3). Az új anyagot illesszük a ferdén levágott rész alá, és jelöljük át a vágás vonalát (4). Közben arra ügyeljünk, hogy a két anyag belső éle és egyik oldallapja azonos síkban legyen. Az esetleges anyagfelesleget majd később munkáljuk le. Ha a levágott korhadt részben lécfészek is volt, akkor ennek alakját és helyét az eredetiről egy vékony karton sablon segítségével másoljuk le. A "minta" élére fektessünk kartondarabot, és kalapáccsal megütögetve másoljuk át a csapfészek helyét, alakját.
Erősen málló faanyag esetén azonban jobb, ha nedves színezőanyaggal kenjük be a darab élét, és erre frissiben nyomjuk rá erősen a kartont. A csapfészek kontúrját vagy az eredeti lyuk éle, vagy a kartonra átnyomódott színezék jól követhetően jelöli ki. A nyílást ezt követően éles késsel vágjuk ki, majd vékony kerek reszelővel igazítsuk pontosan a szükséges méretre. E művelethez a kartont szorítsuk a korhadt darab élére, és akkor a lyukbővítést is könynyen elvégezhetjük. A csapfészek pontos helyét a karton sablon segítségével rajzoljuk az új darab élére (5). A helyét azonban feltétlenül ellenőrizzük, mégpedig a pótlás beillesztésével.
A csapfészket lyuksor fúrásával és a lyukak összevésésével alakítsuk ki. A lécpótlást szilárdan a keretléchez kell fogatnunk. Ezt legegyszerűbben két, ferdén és egymással szemben behajtott facsavarral oldhatjuk meg. A csavarokat természetesen előfúrt lyukba kell behajtanunk (6), a bütütket pedig vízálló ragasztóval is egymáshoz kell ragasztanunk. A pótlás felerősítésekor az élek és az oldallapok egy síkban legyenek. Ezt egy másik deszka keretre szorításával könnyen biztosíthatjuk. A csavarokat csak ezt követően húzzuk meg.
A következő feladatunk az előzőkhöz hasonlóan a keret heveder sérült részének a levágása ferde szögben, majd új anyaggal történő pótlása. Ezt is ragasztva, csavarokkal megerősítve rögzítsük a hevederre, ám arra ügyelve, hogy a bütüje pontosan a már kiegészített keretléc éléig érjen. Ragasztáskor ezt a bütüt és az élfelületet is kenjük be ragasztóval. Előbb a toldás felől csavarozzuk helyére az új anyagot, majd a keretléc felől behajtott hosszú facsavarokkal rögzítsük egymáshoz a két alkatrész végét (7). Az új anyagok méretfeleslegét gyaluljuk az eredeti fakerettel azonos szintbe (8).
A lemunkált felületeket ezt követően vibrációs csiszolóval koptassuk simára (9). Portalanítás után jöhet a kipótolt rész konzerválása, lazúrozása és a sarokvasak újbóli felcsavarozása (10). Kevésbé lesz a javítás szembetűnő, ha előbb a natúr részeket - a konzerválásukat követően - kétszer-háromszor átkenve közelítjük az eredeti keret színtónusához, majd száradás után az egész zsalugátert bekenjük lazúrral. Ha viszont a felületek színre mázoltak, akkor a konzerválószer használata után a pótolt részt kétszer, az egész faszerkezetet egyszer mázoljuk át teljesen.
Ennél szakszerűbb a javítás, ha a pótlást egymásba eresztett lapolással, vagy ollós csapozással rögzítjük a keretlécre. Ám ez az előzőknél bonyolultabb és főleg pontosabb munkát igényel. A toldásoknál ugyanis a lapolt részt, vagy a csapot a zsalugáter keretlécén és a hevederdeszkáján is ki kell alakítanunk, ami elég nehéz feladat. A toldólapolás ilyen esetekben min 1,5 anyagvastagságnyi hosszú, a csapozás pedig legalább 25 mm mély legyen.
Megjegyezzük, hogy a hevederléceket is beeresztetten, vagy legalább is köldökcsapozva illenék összekapcsolni a keretléccel. Az igazság azonban az, hogy az ilyen csapozásokhoz az általánosnál alaposabb asztalos rutin szükséges, és a munka időigénye is jelentősen megnő. Bár ez utóbbi javítási mód a szakszerűbb, az egyszerűbb, csavarozott megoldás is megfelel a célnak.