Szerelőrámpa

A szerelőrámpa vázához 4x40x80-as acél U idomra, és 3x30x30 mm-es szögacélra lesz szükségünk. Nem kell hozzá nagy teljesítményű olajemelő, de a dugattyúját legalább 200 mm-nyire lehessen kinyomni. A tengelyek vastag falú acélcsövek, vagy rudak legyenek. (A szükséges anyagok pontos méretét az anyagjegyzék tartalmazza.)
A munkánkat a szerelőállvány talpát alkotó alkatrészek leszabásával, kialakításával kezdjük el. Elsőnek a két emelőkart alakítsuk ki. Mivel ezek két oldallapja a teherviselő, ezt vastag acélanyagból vágjuk ki, vagy 3x25x25-ös szögacélból hegeszszünk hozzá vázat, és arra hegesszük fel a 4 mm vastag acéllemez borítást. Ez utóbbi esetben a keretek sarkaiba, illetve az elkeskenyedő szárvégekre ráhegesztett vasalattal tegyük teherbíróbbá. A tengelyhez szükséges furatokat az egymásra fogatott oldallapokba egyszerre fúrjuk ki. A borítólemez már csak 3 mm-es acéllemez (1), amelynek széleit folyamatos varrattal rögzítsük az oldallemezekhez, majd sarokcsiszolóval munkáljuk simára a sarkokat. A tengelyhüvelyeket szabjuk méretre, majd hegesszük az emelőkarok lyukaiba.
A talpat magát méretre vágott U idomból hegesszük össze. Az egyik végén ugyancsak U idom heveder zárja le e hossztartókat, amelynek végeibe kell hegeszteni a keréktartó vasalatokat. A két fix helyzetű kerék nagy teherbírású, lehetőleg acélból esztergált, 70-80 mm átmérőjű, legalább 20 mm szélességű legyen. Tengelyét 20 mm-es acélrúdból szabjuk le, és hegesszük rá a kerekeket. Rögzítését alátétekkel és sasszeggel oldjuk meg. A talp másik végére U idomból szabjuk le a szögben álló lábak és az önbeálló görgők bakját, s a hozzá csatlakozó többi alkatrészt is. U idomból készítsük el a görgőtartók darabját is, majd a szükséges lyukak kifúrása után gondosan beállítva, egymás után hegesszük a talpra mindegyiket.
A közbenső tartóidomok közül a hidraulikus olajemelő támjának a helye a leglényegesebb. Ehhez ideiglenesen szereljük helyére az egyik emelőkart, emeljük maximális magasságba az olajemelőt, és ez alapján, pontosabban az emelőkarhoz igazítva határozzuk meg a középső támok helyét. Ezeket szögacélból szabjuk le, majd egymással szembefordítva állítsuk a talp két hossztartója közé, és hegesszük rá valamelyikre az olajemelő tartóbakját, vagy befogóvasait. Végső behegesztésük után a talp felületét és a felhegesztett darabok varratait csiszoljuk simára (2).
Próbaként rakjuk össze a talpat. Előbb a fix kerekeket szereljük fel a talp végére, majd a szélső emelőkart illesszük a helyére, és nyomjuk a csőperselyébe a tengelyét. Az emelőt is csavarozzuk a tartóhevederre, mögé pedig a lábpedálos emelőkart fogassuk a hossztartóra. A csatoló rúddal kössük össze a hidraulikus emelő karját, a lábpedál tengelyére hegesztett karral hozzuk mozgásba az olajemelőt. Az egyre jobban kiemelkedő nyomórúdjának a vége a rámpa emelőkarjának arkába hegesztett támrúdhoz csatlakozik. E célra jól megfelel a rúdra húzott csőgyűrű, amelyet az emelő rúdjának a végére hegeszthetünk. Ha a mechanizmus akadálymentesen működik, bízhatunk benne, hogy a platót is fel fogja emelni, természetesen a rajta felbakolt motorkerékpárral együtt.
A további munkákhoz szereljük le az emelőkart, és az ezt mozgató szerkezeti egységeket. A talpon most már csak a másik két önbeálló görgőt kell felszerelni, továbbá a két oldalra ferdén kinyúló támasztékot. A görgőkhöz – szélesítő betétként – egy-egy 40x80 mm-es U acélból levágott darab csatlakozik a hossztartók végére, és ezekre kell majd felhegeszteni a görgőtartó vasakat. A talp kitámasztóinak két alkatrészét 40x40 mm-es U acélból szabjuk le, végébe pedig – átfúrásuk után – hegesszünk egy-egy M12-es anyát az állítható talpkorongok számára. Ezek esztergált acéltányérok legyenek, amelyeknek központi furatába M12-es menetes rúdból leszabott szárakat kell helyeznünk, és hegesztéssel rögzíteni.
A kész talp felületeit ezt követően célszerű simára csiszolni, majd a két emelőkarral együtt – alapozás után, legalább kétszer – mázoljuk be színes olajfestékkel. Száradás után az alkatrészeket a már kipróbált módon szereljük újra össze, a mozgó alkatrészek közé ne felejtsünk el alátéteket helyezni. Az olajemelő pedálját működtető pedál tengelyét lehetőleg 1,5 mm-es tekercselt acélrugóval feszítsük elő (3). Mivel az olajemelők különféle kialakításúak előfordulhat, hogy az emelőkart húzórugóval kell előfeszíteni.
A szerelő plató váza 20x50 mm-es szögacél darabokból összehegesztett rácsszerkezet. Darabjait párosával szabjuk le, majd az összekötő vasakat is szabjuk méretre. A két középső hossztartó-vas szélesebb szárára jelöljük fel az emelőkarok tengelyének távolságát, és a lyukakat fúrjuk is ki. Az emelőkarokat állítsuk fel, majd a tengelyek segítségével illesszük helyére a két hossztartót, és a tengelyek mögé helyezett kereszttartó szögvasakat pontszerűen hegesztéssel rögzítsük. A további darabokat már síklapra helyezett, és pontosan derékszögbe állítva hegesszük a középső hossztartókhoz. Előbb a szélső kereszttartókat hegesszük rájuk (4), majd a szélső hossztartókat, végül a záró vasakat is hegesszük a vázra. A külső felületeket és a hegesztési varratokat csiszoljuk simára, majd készítsük el a platót rögzítő csavarok furatait. A vázat alapozzuk, majd mázoljuk a talppal azonos színűre.
Amíg a váz szárad, szabjuk le a szerelőlapot, amelynek anyaga 19 mm vastag faforgács, vagy MDF-lap legyen. A tetejére ragasszunk vékony, ám kopásálló PVC-padlót, amelynek lehetőleg rücskösített legyen a felülete. A ragasztáshoz diszperziós és oldószeres padlóragasztót is használhatunk. A szerelőplató alját ezt követően lakkal, vagy színes zománcfestékkel kenjük be. Amint a váz és a szerelő lap festése megszáradt, véglegesen szereljük össze az emelőt. Előbb a felső vázat csatlakoztassuk az emelőkarok végére. Ne felejtsünk el alátéteket helyezni a karok és a vázelemek közé a tengely helyére illesztésekor. Ez a művelet kissé nehéz, de a laza illeszkedések miatt kis ügyeskedéssel megoldható. A kiálló tengelyvégekre kívülről húzzunk egy-egy alátétet, majd sasszegeket alkalmazva rögzítsük helyére mind a két alkatrészt. Ezt követően a platót helyezzük a keretbe, majd alulról behajtott panelcsavarokkal rögzítsük a helyére. Az egyik emelőkarra szereljük fel a biztonsági kitámasztó menetesen állítható rúdját és orsóját, végül két deszkából kivágott háromszögű darabból készítsük el az összecsukott emelő platójával azonos magasságú felhajtó éket. Ezt 2 mm vastagságú lemezzel borítsuk be, és a hátsó kereszttartó alsó lapjára támaszkodóan csavarozzunk fel a felhajtó hátoldalára egy 30x30-as szögidomot, amely egy felhegesztett fémcsappal kapcsolódjon a kereszttartóra. A kész motoremelőt előbb terheletlenül, majd a szükséges beszabályozások, és apróbb pontosítások elvégzése után a platójára tolt motorkerékpárral is próbáljunk a magasba emelni és leengedni. Ha körültekintően és pontosan dolgoztunk eddig, akkor ennek nem lesz semmi akadálya.
A motoremelő természetesen elég súlyos és terjedelmes műhelytartozék, ám nemcsak szereléshez, hanem alkalmi munkapadként, esetleg kültéri emelő szerelőállványként is jól hasznosítható, amennyiben 700 mm maximális emelési magassága megfelel a céljainknak. Használatakor viszont nagyon ügyeljünk arra, hogy a két ferde lábán levő tányéros támasszal mindig tehermentesítsük az önbeálló görgőket, mert ezek csak a szerelőállvány helyváltoztatásához használhatók, hiszen csak csekély teher viselésére alkalmasak. A kellő magasságba emelt platót pedig mindig biztosítsuk a kitámasztó rúddal, mégpedig ennek megfelelő beállításával. Ha minderre figyelünk, akkor ezután már kényelmesen szerelhetjük a járgányunkat.

Anyagjegyzék (nagyobb méret és letöltés az anyagjegyzékre kattintva):