Nyílgyökér

Eredete, fajtái

A nyílgyökér – tudományos nevén Marantha leuconeura – rokon fajaival egyetemben Közép- és Dél-Amerika dúsnövényzetű trópusi őserdeiben honos évelő növény. Akárcsak családja többi tagja, a banánokkal és a gyömbérfélékkel is rokon. Cserepes levéldísznövény kínálatunkban már nálunk is meglehetősen régóta szerepel.
Levélszíneződésükben különböző fajtái és változatai az igazán figyelemre méltóak. Ezek közül is a legismertebb a kínálatban a Kerchoveana fajta, melynek jellemzően ovális alakú leveleit világos olajzöld alapszínen rendszerint tíz sötét folt díszíti, igen látványosan. A legszebbek az újonnan kifejlődő levelek, melyeken a foltok még világosbarna színűek, a levelek fonákja pedig kékeszöld. Nem túlzottan kényes növény, ezért szobában is tartható, különösen, ha elektromos vízpárologtató is működik a környezetében. Amennyivel színesebbek, izgalmasabb levélrajzolatúak az egyéb fajták, sajnos, annyival érzékenyebbek is. A Massangeana fajta sötétzöld, ovális levelei közép- erük mentén világoszöld rajzolatúak. Az ívesen hajló oldal erek is világosak. Ettől az erezet szálkás halgerincre emlékeztető látványt nyújt. Az „Erythroneura” fajta vagy a “Massangeana tricolor” fonákrészén is mutatós bíborlila ovális levelei felszínükön sötét bársonyos-zöldek. Középen, a főér mentén végig egészen világos zöld szabálytalan rajzolat díszlik, mely mintegy hátteréül szolgál a ragyogó piros színben pompázó főérnek. A levélszélig gótikus íveléssel lefutó oldal erek valósággal kiemelkednek a levélfelületből. Az egész növény trópusi pillangók színpompáját idéző, álomszép látványt nyújt. Érdekességként megemlítjük, hogy imádkozó növény elnevezéssel is illetik, levelei különös alvó helyzete miatt, ugyanis az éjszakai órákban valamennyi levél a nappali szétterülő állapotból fokozatosan közel függőleges formát öltve, zacskószerűen besodródik, és csak hajnaltájban állnak vissza az eredeti helyzetükbe. A növény nem nő túl magasra: mintegy 15-30 cm-nyire csupán. Virágai fehérek, de csak ritkán jelennek meg, és nem is különösebben mutatósak.

Elhelyezés, ápolás 

Úgy helyezzük el a lakásban, hogy érvényesülhessen a maga nemében páratlan szépsége! Virágtartóban felfüggesztve is tehetjük, ilyenkor szépen lecsüngenek a hajtásai. Még látványosabb lehet télikertben, trópusi klímájú virágablakban, esetleg üvegtartóban. Talajtakaróként is nagyszerűen érvényesül. Bevált a legkorszerűbbnek számító vízkultúrás vagy hidropónikás tartási mód is. Igényli a világos, meleg, de napfénymentes helyet. Legjobb számára az inkább enyhén savanyú, mintsem meszes, jó levegős, rostos tőzeg alapú földkeverék, mint amilyen a Florasca B típusföld is. Páraigényes, tápanyagigénye viszont csak mérsékelt. Növekedése idején, azaz áprilistól októberig kéthetente ajánlatos tápoldattal ellátni, mely azonban az általában javasoltnál hígabb, mintegy fele töménységű legyen, nehogy perzseljen.

Szaporítás 

Átültetni tavaszi hajtásnövekedésének megindulásakor célszerű. Szaporítása házilagosan tőosztással lehetséges, és átültetésekor a legkedvezőbb. Vigyázzunk, nehogy megsérüljön viszonylag törékeny gyökérzete!

Kártevők 

Károsítói leginkább a takácsatkák, főképpen túl száraz környezetben. Emiatt levelei nem fejlődnek, a csúcsuknál megbarnulnak, majd lehullnak. Túl hideg körülmények között is elhalnak levelei, a vízhiány pedig besodródó, foltos leveleket idéz elő. Túlzottan erős fénytől a levelek elhalványulnak, sápadtak lesznek, majd végül ugyancsak lehullnak.