Kerti pihenőhelyek

Lécrondella 

Szerkezete rém egyszerű, négy oszlopra felerősített magas kerítéselemek alkotják ezt a két személyes, leárnyékolt pihenőhelyet. Elkészítése sem sokkal bonyolultabb, ha a kert jól kiválasztott helyén, vízszintes talajon kitűzzük a legalább 2 m átmérőjű alapkörét. Oszlopainak helyét a kör egymásra merőleges átlói végén jelöljük ki. Mivel az oszlopok mérete 80x80x2000 mm, célszerűbb, ha ezeket 300 mm mélyen a földbe süllyesztett fémlábra, vagy betonhabarcsba ágyazva állítjuk fel. Ebben az esetben az oszlopok legalább 2,3 m hosszúak legyenek.
Az oszlopokat úgy tájoljuk, hogy a kör-, vagy sokszögű rondella bejárata lehetőleg a kert közepe felé essen. Az oszlopokat a kör középpontja felé tájolt oldalukkal állítsuk fel. A felső bütüjükbe fűrészeljünk 40 mm széles és kb. 70 mm mély fészket a leendő ívelt áthidaló szelemenek számára. Ezek természetesen lehetnek egyenesek is, de kb. 15 fokban ferdén fussanak a képzeletbeli gúla csúcsa felé. Anyaguk 20 mm vastag, egymásra ragasztott deszka, amelyeket elcsúsztatott illesztéssel alakítsunk ki. A két szemközti oszlopot szilárdan egybeépített áthidaló párral kapcsoljuk össze, majd ennek középvonalából kiindulva erősítsük fel a hiányzó két áthidaló szelement. Ezeket az oszlopok fészkébe ütve átmenő kapupánt-csavarokkal fogassuk fel. Ajánlatos az áthidalókat középen alulról felcsavarozott vasalattal megerősíteni, felülre pedig, csúcsdíszként nagy fagolyót, vagy hegyes kúpot szereljünk fel. Felső élüket ajánlatos lekerekíteni, hogy az esővíz könnyen lefolyhasson a felületükről.
Ezután következhet az oszlopok közötti lécburkolat kialakítása. Horizontális hevedereit 20x50-100 mm-es lécek ugyancsak két rétegben lapoltan egymásra ragasztott darabjaiból, egymás mellé szögben illesztve alakítsuk ki. Formailag ezek ívesek, ám szögben megtört alakban könnyebb az elkészítésük. Arra ügyeljünk, hogy a hevederek pontosan az oszlopok oldaláig érjenek, és mindegyiket 30x30x100 mm-es kulisszalécek közé fogva csavarozzuk a helyükre, mégpedig az alsókat a talajtól 500-600, a felsőket pedig 1500 mm magasságba emelve.
Ezután következhet az árnyékvető lécek felerősítése. Ezek a talajtól legalább 100 mm távolságba legyenek, és a lécek közötti hézag legalább 50 mm legyen. Szükség esetén ezt a távolságot csökkenthetjük is, ha a lécek szélessége ezt megkívánja. A lényeg az, hogy a hézagok mindenhol egyformák legyenek. Az összes faanyag felső élét kerekítsük le, hogy impregnálásuk után az esővíz gyorsan lefolyhasson a felületükről. A fafelületek lecsiszolása után következhet az impregnálás, esetleg lazúrozás, és a teljes száradás után már élvezhetjük határán belül a nyugalmas pihenést. Ha pedig a belső térben egy rakodóhelyre is szükségünk lenne, akkor az alsó hevederre bármikor felszerelhetünk egy kis asztalkát.

Pados pergola 

Romantikus hangulatokat ébreszt az emberben egy olyan kerti pad, amelyet pergola fog keretbe. Masszív és munkaigényes építmény, ám felér akár egy kisebb pavilonnal is. Tartóoszlopai 80x80x 2200 mm-esek, felső összekötő gerendái pedig 80x100x2160 mm méretűek. Az oszlopok közötti rácsokat 20x40 mm-es lécekből kell egymásba eresztve összeállítani, mégpedig úgy, hogy két 735x1800 mm nagyságú rácsos keretet alkossanak. Az oszlopokat nem kell a földbe süllyeszteni, mert az építmény szilárd egységet alkot, így még a helyét is kedvünk, igényünk szerint változtathatjuk.
A rácsos kereteket fogassuk az oszlopok közé, majd a felső összekötő gerendákkal összeerősítve alakítsuk ki a kapuhoz hasonló tartóvázat. A felső gerendákra készítsünk öt kereszttartót, amelyeket félig beeresztve erősítsünk a kapuzat két áthidaló gerendájának a tetejére. Állítsuk öszsze a pad tartóvázát 30x100 mm-es lécekből, majd csavarozzuk a rácselemekre. Ezt követően felállíthatjuk a favázat, amely így már szilárd egységet alkot.
A favázat többször alaposan kenjük be alapozó faimpregnáló szerrel, lazúrral, esetleg selyemfényű lakkal, az alkatrészek bütüit pedig fokozott figyelemmel kezeljük le. Amíg a faváz bevonata szárad, szabjuk le a pad ülésdeszkáit, majd 20x150x600 mm-es, félosztásnyira eltoltan lapolt deszkákból ragasszuk össze a boltíves áthidalókat. A boltíves darab belső élét 600, a külsőt 680 mm-es sugarú körívben jelöljük ki, majd lyukfűrésszel vágjuk ki mind a két darabot.
Ezek folytatásaként 30x50-es stafliból leszabott függőleges oszlopokra lesz szükségünk, amelyeket a szélső oszlopok belső oldalára csavarozott boltívhez igazodva illesszünk a helyére. A boltíves elemek közepére 20 mm-es deszkából vágjunk ki egy-egy trapéz alakú záróelemet, amelyeket a boltívek belső oldala felöl behajtott csavarokkal fogassunk a helyükre, de csak majd ha már az összes új alkatrészt alaposan impregnáltuk, esetleg belazúroztuk. A boltívek felszerelését követően már csak a pad ülésdeszkáit kell a tartóvázára csavaroznunk, s máris kiválasztott helyére állíthatjuk építményünket. Ha pedig itt nem kellően érvényesül, padja alá hordfákat dugva egyszerűen kertünk ideálisabb helyére telepíthetjük át.

Kerti pavilon

Ez klasszikusnak mondható kerti építmény, amelynek elkészítése komoly szaktudást és kitartó munkát igényel. Alakját illetően lehet négy vagy hatszögű, sarokoszlopainak helyét egy legalább 3 m átmérőjű kör kerületén tűzzük ki. Az építmény padlóját természetesen nem szükséges fapadlóval befedni, lehet az beton járólappal téglával kirakott is. Az oszlopokat azonban betonhabarcsba ágyazva, függőlegesbe állítva rögzítsük már a munka elején.
Mivel a pavilonok fedettek, a tető kialakításához tetőszék is szükséges. Ezt csúcsban összefutó 50x100 mm-es sarokszarufák, és két-három 80x80 mm-es kötőgerenda beépítésével oldhatjuk meg a legkönnyebben. A kb. 30 fokban felerősített szarufák 200 mm-nyire nyúljanak túl a sarokoszlopokon. A szarufákat a csúcsukban egy, a kötőgerendákra támaszkodó, középre beépített székoszloppal támasszuk alá, amelyet felül még taréjfogó lécekkel is erősítsünk a szarufákhoz. A tetőszéket fedjük le 10 mm vastag OSB építőlapból háromszögűre szabott fedőlemezekkel, amelyeket csavarozva erősítsük a szarufák élére. Alsó szélük azonban legalább 150 mm-rel nyúljon túl a szarufák függőlegesre vágott végén, hogy ezekre felerősíthessük a 20x150 mm-es eresz deszkákat.
A tetőszék burkolatának egymáshoz illesztett éleit fedjük le két rétegben felragasztott 300 mm széles kátránypapír-csíkkal, vagy a bitumenes zsindelyekhez használatos gerincfedő elemekkel. Tetőfedő anyagként bitumenes zsindelylemezt, vagy két rétegben felerősített kátránypapírt javasolunk. A tető csúcsát a beázás ellen gúla alakúra hajlított kátránypapírral, vagy fémlemez sisakkal lefedve védjünk.
Ha a pavilon tető alatt van, már csak az oldalburkolatokat kell elkészítenünk. A rácselemeket 20x40 mm-es lécekből, egymásra lapoltan erősítsük össze. Felülre 300-400 mm, alulra pedig 800 mm magas rácsokat állítsunk össze. Az alacsonyakat a fedélszék borítása alá és az oszlopok közé kell felerősítenünk, míg a magas rácsokból mintegy kerítést képezve csavarozzuk az oszlopok oldalára. Ezek tetejére célszerű 20x80 mm-es lécekből könyöklőt csavaroznunk, amelyeknek felső éleit a jobb vízelvezetés érdekében jól kerekítsük le. Alá virágládákat, vagy azok megtartására szolgáló vasalatokat is szerelhetünk, de csak nagyon alapos impregnálás és lazúrozás után.
Az ilyen kerti pavilonokra is célszerű ereszcsatornát és lefolyócsövet szerelni, különben a tetőről lecsurgó esővíz a faépítmény alsó részét erőteljesen áztatni fogja, ami az anyag idő előtti károsodását okozhatja. A viszonylag kis tetőfelület miatt elégséges a legkisebb méretű műanyag csatorna is, de a csatornán lefolyó esővíz elvezetését is ajánlatos megoldani.