Egyszerű, funkcionális, olcsó

Elemes bútor

Bár ma már kissé avíttnak mondható ez az irányzat, a praktikusságához nem fér kétség. Aki viszont kedveli a geometrikus formákat, a puritán külsőt, és viszonylag olcsón szeretne bútorhoz jutni, feltehetően kedvére való lesz a bemutatott szekrénysor, amely térelválasztóként is funkcionálhat egy nagyobb alapterületű lakószobában.

Azt sem rejtjük véka alá, hogy szekrénysor megalkotója osztrák bútortervező, és egy katalógusban figyeltünk fel rá. Egyszerűsége volt az első, ami „megfogta” a szemünket, és mivel gyakorló ezermesterek vagyunk, azonnal arra gondoltunk, hogy ezt ma már bárki könnyűszerrel reprodukálhatja, hiszen a lapszabászatokban csak a méreteket és a megfelelő színt kell megadnunk, a szekrények összeállítása otthon már szinte gyerekjáték. A további szószaporítás helyett vegyük sorra a konkrétumokat.
Először is van egy ún. modulméret, amely meghatározza az egész bútor arányait. Ezt célszerű 450 mm-re választani. A bútort alkotó szekrények tehát ilyen szélesek legyenek, magasságuk pedig ennek a kétszerese, illetve egy háromszor ilyen magas, és egy – a polcos darabé – csak 450 mm magas. A szekrény kávák mélysége is 450 mm legyen, az ajtók pedig a káva-élekre csukódjanak. A hátlapokat 3 mm vastag farostlemezből szabassuk le, feltéve, hogy a leendő szekrénysor a fal mellett kerül majd felállításra. Ebben az esetben az oldallapok 3 mm mély és 10 mm széles aljazását is készíttessük el. Ha viszont majd térelválasztóként fog elhelyezést nyerni, akkor a hátlapokat az ajtókkal azonos méretű, lehetőleg 16 mm vastag laminált faforgácslapokból vágassuk le. A szekrénykávákat alkotó darabok látható éleit fedjük le felvasalható élfóliával, majd a kávákat egymásután, él-lap kötésben, a két oldallap közé beillesztett fedő- és fenéklapok összecsapozásával állítsuk össze. A csapozás lehet köldök-, vagy lapos, ún. lamellocsapos.
A nagyításhoz kattintson ide! Ha a csapfészkek elkészítésével is a lapszabászatot bízzuk meg, akkor ezek helyét is meg kell adnunk a darabrajzokon. Megjegyezzük, hogy ez kényelmes és nagyon pontos megoldás, de elég költséges, mert egy darabon legalább hat csapfészket kell kimarni, ami összességében nem elhanyagolható költségnövekedést okoz. Az igazsághoz tartozik az is, hogy viszont egy (pl. egy Bosch) köldökcsapozó készülék minimum 6000 forintba kerül. Ha nem vagyunk gyakorlott bútorkészítők, akkor a pontos munka miatt egy ilyen készülékre feltétlenül szükségünk lesz.
Amint egy szekrénykávát összeállítottunk, azonnal csavarozzuk helyére a farostlemez hátlapját, hogy ez kellő merevítést biztosítson a kávának. Ha laminált lap lesz a hátlap, akkor e darabokat a káva hátsó éleire kell csapozva felragasztanunk. Hála a garantáltan derékszögű vágásoknak, az összeállítás során csak a csapozáskor tévedhetünk, ám ha csapozó készüléket használunk, akkor ezzel szinte tévedhetetlenül dolgozhatunk, feltéve, hogy pontosan beállítva fogtuk egymásra az összeillő darabokat. Ha szisztematikusan, az azonos részfeladatokat egymást követően végezzük el, akkor tempósan haladhatunk, és az egyébként időigényes beállításokkal is gyorsan végezhetünk. Az elkészült kávák merőlegességét azonban mindig gondosan ellenőrizzük, s helyezzük egymás mellé.
Következhet az ajtók kivetőpántjainak a felszerelése. Ezek fészkét is célszerű a lapszabászatban kimaratni, mert egy pántfészekmaró kb. egy ezres, és rutin nélkül elég nehéz a munkát elvégezni. A pántokat gyerekjáték felcsavarozni, csak arra kell ügyelnünk, hogy a száruk az oldalélre merőlegesen álljon. Az ajtókra 90 fokra nyíló rugós pántokat célszerű felszerelni, amelyek feleslegessé teszik a rugós csappantyúkat. Az ajtókat élben a káva-élekre illesszük fel, majd jelöljük be a pántszárak helyét. A felfogólemezek természetesen a pántszárakon legyenek, mégpedig középhelyzetben rögzítve. Az ajtókat felcsavarozásuk után kinyitásukkal ellenőrizzük, és ha szükséges, az állítócsavarokkal korrigáljuk az esetleges lógásukat, illetve ferdeségüket.
A polcos elem kialakítása kissé bonyolult, mert itt előbb az alsó osztó-, arra meg a vízszintes rakodólapot kell csapozva felragasztani, majd következhet az egyik oldallap, és az ahhoz csatlakozó fedőlap, végül a másik oldallap és a hátlap. Ha a csapfészkeket pontosan fúrtuk ki, ennek az elemnek az összeállítása sem okozhat problémát. Az elkészült szekrényelemeket most már szilárdan egymás mellé szerelhetjük.
A kész szekrények alá azonban egy alaplap is szükséges, ami közönséges faforgácslap is lehet. Éleit a polcokhoz hasonló színtónusú élfóliával fedjük le, aljára pedig – parketta esetén – ragaszszunk 2 mm vastag filccsíkból kialakított keretet. Padlószőnyegnél ajánlatos műanyag csúsztató betéteket ragasztani az alaplap aljára. A lapra állított alsó szekrényeket szorosan állítsuk egymás mellé, és először két-két bútorösszehúzó csavarral fogassuk egymáshoz, majd a fenéklapjuk felől behajtott facsavarokkal rögzítsük mindegyiket az alaplaphoz. Vigyázzunk, mert a harmadik szekrény magasabb a többinél, a sorrendet ne tévesszük el.
Következő lépésben a középső nyitott polcos elem kerüljön a helyére. Beillesztésekor az egyik polc élét használjuk szintezőként, és a szekrény belseje felől behajtott facsavarokkal fogassuk a helyére. A felette levő szekrényt is így állítsuk be, és ezt is a belseje felől behajtott csavarokkal rögzítsük. A többi szekrényt is állítsuk be, majd bútorösszehúzó csavarokkal rögzítsük a már felállított elemekhez és egymáshoz is. A szekrényelemekből végül egy szilárd egységet alkotó, lépcsőzetes szekrénysor alakul ki, amelyet már csak a tároló polcokkal kell kiegészítenünk.
A polcok a szekrények fedőlapjára, másik végükön egy oszlopra támaszkodnak. A kedvezőbb teherelosztás miatt még egy közbenső oszlopot is be kell építenünk, amely a legszélső szekrény kávaéle fölé, a második polc lapjába mart fészekbe csatlakozik. Az oszlopokat elkészíthetjük fa függönyrúdból, de alumínium cső is megfelel a céljainknak, ha ráillő átmérőjű, színes, vagy fémbevonatú dekoratív műanyag csövekkel burkoljuk be. Az oszlopok helyét úgy határozzuk meg, hogy a polclapokat egymásra fektetve, egyik végük felöl szintbe állítjuk, majd összefogva a legrövidebb mellett – annak élétől 9 mm-re – átfúrjuk mindegyiket. A másik végétől 450 mm-re mind a négyet a középfelező vonalában megint átfúrjuk. Ezek csak helyezőfuratok, amelyeket az oszlopok átmérőjéhez igazodva kell majd nagyobbra fúrnunk. Vigyázzunk, mert a közbenső tartóoszlop talpa számára csak 12 mm mély vakfuratot kell készítenünk, ezt ugyanis majd egy a polc alja felöl behajtott facsavarral kell rögzítenünk a fészkébe. A távtartást faoszlopok esetében körkiszúróval 10 mm vastag rétegeltlemezből kivágott, 80 mm átmérőjű korongokkal oldhatjuk meg. E korongok középső furata az oszlop átmérőjével azonos legyen. A gyűrűket simára csiszolásuk után fessük le, majd minden polclapot alulról és felülről egy-egy gyűrűvel fogjunk közre. Beállításuk után az oszlopokat a polcok alatt közvetlenül fúrjuk át, üssünk a lyukakba 3x50 mm-es acélcsapot, majd az alsó gyűrűkbe véssünk fészket a számukra, és néhány kis facsavarral fogassuk mindegyiket a polclapokra. A felső gyűrűket is a polclapokra csavarozva rögzítsük.
A csőből készült oszlopokat a polclapok közé pontosan beszabott díszes műanyagcsövekre ültetve támasszuk alá. A cső végeit a belsejükbe rögzített fadugók segítségével csavarozzuk a polclapokhoz. A szélső oszlop alá még egy talp is szükséges, amit vastag faanyagból alakítsunk ki, s az oszlopra fogása után két csavarral rögzítsünk a padlóhoz.
A polclapokat természetesen a szekrények belseje felöl behajtott facsavarokkal erősítsük fel a bútorra, és miután azt a helyére állítottuk, már csak az ajtófogantyúkat kell felcsavaroznunk, hogy szekrénysorunkat késznek mondhassuk.
Végezetül néhány tipp a színek kiválasztásához. Az eredeti bútordarab szekrényei szürke éger, polclapjai pedig hárs dekorból készültek, de bármely világos fautánzatú bútorlapból jól mutat, ha a polclapokhoz elütő színű anyagot választunk. A beépített polcos rész hátfala sötét színű legyen, hogy kellően kiemelje az ott tárolt dísztárgyakat. Ha az oszlopok burkolatához fémbevonatú műanyag csöveket használunk, akkor a bútorfogantyúk is ilyen csillogó bevonatúak, de ne nagy méretűek legyenek.
A térelválasztóként felállított bútor hátlapjaihoz célszerű az alapszínétől eltérő anyagot használni, de a lapok élét a kávákkal azonos színű élfóliával fedjük le. A hatás így attraktívabb lesz, ami fokozható, ha a falon a szekrényekhez hasonlóan lépcsőzetesen kialakított, azonos színű dekor burkolat kerül.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Címkék: elemes

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Napelemes parkoló

A korábban bemutatott i3 és i8 BMV elektromos autók után a bajor cég nemrég bemutatta az autókhoz való napelemes garázst is.


Kerékpár napenergiával

Az Amerikában kifejlesztett háromkerekű ELF tulajdonképpen egy hibrid kerékpár, részben napenergia, másrészt a vezető pedálozással hajtja.