Rendszerek,szabványok

A telekommunikáció világában a hordozható eszközök iránti igény több évtizeddel ezelőtt született meg. A megoldás a vezeték nélküli információ továbbítás technikai elemeinek kidolgozásával vált lehetségessé. A mobiltelefónia esetében a GSM-rendszer a ma legelterjedtebb távközlési hálózatmegoldás. A nagyobb lefedettség – pl. nagyvárosi, árnyékoltabb területek – elérése érdekében fejlesztették ki az ún. duál szisztémát, amelyben a 900 és az 1800 MHz-es frekvenciákon folyik az adatforgalmazás. Az Internet korszak beköszöntével a hatékonyság és a költségek arányának alakulása további fejlesztésekre ösztönözte a gyártókat és a szolgáltatókat. A probléma lényege; a GSM modemes rendszere drága (folyamatos hálózathasználat hosszú időn keresztül) és lassú (átlagosan harmadakkora sebességgel valósítható meg az adattovábbítás, mint vezetékes telefon esetében). Az egyik nagysebességű és alacsony költségű rendszer a GPRS, és ismert már a következő lépcsőfok az UMTS is. Utóbbi esetében például teljesen lényegtelen, hogy a továbbított adat eredetileg beszédhang volt-e, mozgókép, vagy egy weboldal, mindeközben hatékonyságát tekintve vetekszik a vezetékes hálózatok teljesítményével. A felhasználói igények egyre differenciáltabb eszközök kifejlesztését tették szükségessé. A kétirányú hangkapcsolat után, mintegy véletlen „melléktermékként” megjelent a szöveges üzenetek (SMS) küldésének lehetősége.
A teljes lefedettség felé való törekvés eredménye az Iridium műholdas rendszer, amelyben nem jelent gondot a kapcsolat létrehozása és fenntartása akár egy tengerjáró fedélzetén, az Atlanti-óceánon, vagy egy teve hátán a Szahara közepén.
A gyártók és szolgáltatók prognózisa szerint az évtized végére a mobiltelefon-használóknak több mint a fele él majd a hálózatok adta lehetőségekkel, ami újabb, vagy a már meglévő eszközök, szoftverek és szabványok modernebb változatainak megjelenését teszi szükségessé. Mit jelent ez a gyakorlatban? Lassan megszűnik az egyes kommunikációs eszközök között meglévő, mára egyre elmosódottabb határvonal, teret hódít a multifunkcionalitás. A maroktelefonon már nem csak beszélgethetünk, faxolhatunk, hanem Internetezhetünk is.
Utóbbi feladatra kidolgozott szabvány a WAP, amely forradalmasította a mobileszközök rendszerbe integrálásának módozatait. A korábbi lehetőségek, mint például a mobiltelefonokba épített, kis hatósugarú infraportok alkalmazása számítógépes Internet csatlakozások létrehozására – hogy a vezetékes megoldásokat már csak történelemként említsük – egyre inkább háttérbe szorulnak. A WAP-telefonok esetében az Internetet a mobil saját net kapcsolatával érjük el. Ilyenkor a telefon beépített böngésző szoftvert és modemet használ a letöltéshez, sőt egyes készülékek önálló PCMCIA-kártyával javítják a művelet hatásfokát. Az új kívánalmak nyomán további, immár intelligens megoldások indultak hódító útra. Ilyen a WAP utáni generációt képviselő BlueTooth technológia. Ebben a rendszerben az egyes eszközök mikrohullámon kommunikálnak egymással.
A kapcsolatfelvétel és -bontás automatikus, az eszközök a hatósugárba kerülés alakalmával válnak a rendszer tagjaivá, és cserélnek információt az otthoni vagy hivatali hálózat egyéb tagjaival.

Választás előtt

Az egyszeri vásárlót természetesen aligha foglalkoztatja a hálózati technológia kérdése. Választását leginkább olyan gyakorlati megfontolások alapozzák meg, mint a készülék memória kapacitása, készenléti és beszélgetési ideje egy feltöltéssel, az élettartam kérdései, a funkciók és elérhetőségük, esetenként – támaszkodva arra a felmérésre, miszerint majd minden negyedik készülék ajándékként talál gazdára – esztétikai, ergonómiai szempontok, nem utolsó sorban az ár.
Ami a telefonok adattárolási képességét illeti a vásárolni szándékozó a bőség zavarával kell, hogy szembenézzen. Az alapkészülékek esetében találkozni 50–200 telefonszám tárolására alkalmas modellekkel. Az eladási listák élmezőnyében helyet foglaló telefonok leginkább 2000 telefonszám tárolására képesek, de vásárolhatók 10 000 hívószám befogadására alkalmas mobilok is. Az olyan üzemmódok, mint a hangrögzítés, kép vagy mozgókép továbbítás, az újdonságként nemrégiben megjelent kártyaleolvasó funkció további tartalékokat kívánnak meg. Az egy feltöltéssel való üzemben tartás kérdése minden esetben az energiaforrásra tereli a figyelmet. Ez egyes modellek esetében eltérő rendszerek egymás mellett élését is jelenti, amennyiben a készülék mind elemmel, mind akkumulátorral üzemel.
Lényeges és gyakran méltánytalanul mellőzött a feltöltés kérdése, amely pedig messzemenően befolyásolja a készülék élettartamát. A kezelési útmutatók ritkán taglalják az esetleges hibalehetőségeket (túltöltés, rátöltés, töltőhibák, hálózati anomáliákból adódó problémák).
Az élettartamot illetően említést kell tenni a mobiltelefonok gyártásában felhasznált anyagokról. A telefonok ellenállóságát vizsgáló tesztek eredményei ma már arról tesznek tanúbizonyságot, hogy a korábban felhasznált fémes anyagokat kiváltó szintetikus polimerek nagyobb terhelhetőséget és a forma – funkció kapcsolat tágabb lehetőségeit biztosítják, mint elődeik. Az ütésállóság, a mozgó alkatrészek (antennák, flippek, csúszó előlapok) elhasználódásából adódó hibák, a nedvességtűrés nem szerepelnek gyakrabban a hiba okok között, mint korábban. A funkció halmozás visszahatásaként az egyik legfontosabb kritérium a használhatóság lett a vásárlók körében. Az olykor zabolátlan telefon megszelídítésére szerencsére egyre több lehetőség van.
A gombnyomogatás vesződséges műveleteit felváltja a telefonkönyv közvetlen elérhetősége és a gyorshívás két gombnyomással. A legújabb hangfelismeréses tárcsázás (voice dialing), pedig lehetőséget nyújt 8-10 szám erejéig hangvezérelt híváskezdeményezésre, illetve hívásfogadásra is. Ez az üzemmód egy kihangosítóval, vagy headsettel egybekötve végleg pontot tehet az autóvezető telefonhasználatával kapcsolatos vita végére. A telefonáló biztonsága iránti fokozott igény az elektromágneses környezetszennyezéssel kapcsolatban került az érdeklődés homlokterébe. Megszülettek az első „védőpajzsok”. Ezek a többségükben ferritanyagokból és ritkaelemekből álló kis szerkezetek elnyelik és hővé alakítják az elektromágneses sugarakat.
A mobiltávközlés rohamléptékű fejlődése újabb és újabb vívmányok megszületéséhez vezet. Az már napjainkban is jól látható, hogy a fejlődés egy világméretű hálózatos távközlési rendszer kialakításának irányába hat, bekapcsolva a kommunikáció világába embert, gépet egyaránt.
Fazekas István

Minilexikon:

GPRS (General Pocket Radio Service): az első olyan adatátviteli szabvány a GSM- hálózatokban, amely csak akkor használja a hálózatot, amikor tényleges adattovábbítást végez. Maximális átviteli sebessége 115 kbit/s.

UTMS (Universal Mobile Telecommunication System): harmadik generációs mobiltelefon-szabvány, hang- és adattovábbító szolgáltatással. Háromféle adatátviteli sebességet kínál: járművekben 144 kbit/s, mobiltelefonokban és egyéb kézi kommunikációs eszközökben 384 kbit/s, lakásban akár 2 Mbit/s.

Iridium: műholdas távközlési rendszer, amely kezdetben 66 mesterséges égitesttel mára már jóval több – valósítja meg az összeköttetést. Az Iridium-telefon többnormás, barangolás közben vagy a szerződött földi mobil szolgáltató vagy a helyi Iridium-gateway valósítja meg a kapcsolatot. Ha ez nem lehetséges, akkor az aktuális műhold.

WAP (Wireless Application Protocol): kis kijelzős mobil eszközök vezeték nélküli Internet-hozzáférésére kifejlesztett nyílt szabvány.