Veteményezés nyáron

Céklából, kaporból, zöldbabból és uborkából akár ismételten is vethetünk július első és második tíz napjában. A hónap végén pedig a kapor mellett spenót is vethető, téli retekkel együtt. Mindezt megismételhetjük augusztus elején, sőt a hónap közepén sóskát is vethetünk. Augusztus utolsó tíz napjában pedig az áttelelő saláta vetése időszerű. Ily módon folyamatossá és teljessé válhat a zöldségtermények kiskerti „előállítása”.
Veteményezésre a díszkert – mint helyválasztás – kedvezőtlen. Kivételt képeznek a díszkerti rész határolására ötletesen elhelyezett zöldségnövények, mint pl. a több évig tartható rebarbara és torma, valamint a kerti zsázsa. A levélpetrezselyem egészen augusztus elejéig vethető, de minél később kerül sor a vetésére, annál kevesebb termésre lehet számítani. Egyelni nem szükséges, hiszen ez esetben nem a gyökérfejlettség elérése a fő szempont. Gyors fejlődése miatt szívesen termesztik a kiskert-tulajdonosok a madársalátának is nevezett mezei salátát. A fejes salátához hasonló, jó ízű endívia salátát is érdemes másodnövényként termeszteni. Rendkívül jól terem zöldborsó, saláta, spenót, retek és korai burgonya, de káposztafélék után is. Nyár végi letermése után sárgarépa és hagyma is követheti még utónövényként.
A hidegágyba vagy szabadföldi ágyba június első felében elvetett magjából lesznek megfelelőek palántái a július közepén esedékes palántázáshoz, szeptemberben várható szedése érdekében.
Területkihasználás céljából a fokozatosan lekerülő korai karalábé, nyári retek és spenót, valamint tavaszi saláta sorközeibe, sorai közé vethető újra a nyári retek, a csemegekukorica, zöldbab, zöldborsó, uborka – sőt téli retek és cékla is. Ezeken felül harmadik zöldségféleként, de már csak következő évi betakarításra áttelelő saláta, kelkáposzta, fokhagyma és (téli) sarjadékhagyma is kaphat helyet ugyanott.
A veteményeskerti utak kialakítása csak a legszükségesebb mértékű legyen. Elegendő csupán a négyszög alakú ágyások egyik oldalán utat képezni. Ha pedig a veteményezett zöldségfélék nagyobb sortávolság igényűek, ez elegendő lehet elválasztásukra is.
Faalji területhasznosítás csak a gyengébb termés tudomásul vételével lehetséges, különösen a gyümölcsfák alatti árnyékosabb területrészek esetében. Félárnyékban még kielégítően jól termeszthetők a petrezselyem, a zöldbab, a téli sarjadékhagyma, valamint a saláta, a spenót és a sóska is. Igazán bő termést azonban csak a tápanyaggal jól ellátott, napsütötte és jól öntözhető területen adnak.
A fejtrágyázás vagyis a nitrogénnek a tenyészidőben több részletben történő adagolása az egyik leghatékonyabb táplálási módja a növényeknek. Fontos megjegyezni itt is, hogy ez a művelet utoljára az utolsó szedés előtt egy hónappal esedékes a biológiai kertészkedés és a környezetvédelem szempontjainak figyelembe vételével.
Az esedékes műtrágya adagokat nemcsak kiszórni lehet, hanem a jobb és gyorsabb hasznosulás érdekében 0,2%-osnál nem töményebb oldat formájában a sorok közé öntözve. Mivel egyes nitrogén műtrágyák különösen perzselhetnek, ezért ügyeljünk, hogy a növények lombfelületére illetve leveleire ne jusson, vagy ha mégis rákerült, felülről porlasztott vízsugárral öntözve, azonnal le kell mosni.
A nyári öntözés lényege, hogy a gyökerek szintjében mindig legyen elegendő nedvesség. Igyekezzünk ezt a talaj porhanyósabbá tételével kedvező szinten tartani. A sűrű öntözés ugyanis a talaj szerkezetét rombolja, levegőtlenséget idéz elő, felszín-közeli gyökér kifejlődésére serkent, a tápanyagokat viszont valósággal kimossa. Mindig nyirkos talajfelszín kedvező táptalaja a különböző növénybetegségeknek.
A permetező öntözés frissítő hatású lehet a meleg nyári napokon, amikor a növény felületének lehűtésével az életfolyamatok újra megfelelővé válnak. Tévhit az öntözéssel kapcsolatban az a nézet, miszerint a meleg déli, napfényes órákban az öntözővíz megperzselné, leforrázná a növényeket. Legfeljebb a gyors felszáradás után cseppek formájában visszamaradó víz idézhet elő némi foltszerű képződményt a levelek felületén. Igaz, ami igaz, az esti öntözés célszerűbb és előnyösebb a növények számára, mivel az ilyenkor kijuttatott víz reggelre, illetve a délelőtti órákig jól beszívódik a talajba, ez pedig csökkenti a felesleges párolgás vízveszteségét. Egészében véve az öntözővíz adagolásának az alapja az legyen, hogy következtében a zöldségnövények talajának 30-35 cm mélyen kell átáznia. Ha pedig a talaj állapota nem teszi lehetővé a szükséges vízmennyiség egyszerre történő kijuttatását, akkor azt több részletben, kisebb adagokban, néhány órás szünet közbeiktatásával célszerű megoldani, lehetőleg mindig megfolyás és az ezzel járó elfolyási veszteség elkerülésével.