Radiátorok hatékonysága

A modern központi fűtés több mint száz éves. Eleinte elsősorban gőzfűtést alkalmaztak, mely a gőz egyszerű előállítása és szállítása miatt volt kedvező. Később a melegvíz vált általánossá, és napjainkban is ezt használjuk hőhordozóként.
A radiátoros fűtést régebben zömmel nagyobb létesítmények fűtésére használták. Előnye abban rejlett, hogy egy központi kazánházzal akár egy komplett gyártelepet el lehetett látni fűtési energiával, és egyben technológiai gőzzel. A gőzfűtés hátránya a rendkívül rossz hatásfok, előnye az egyszerű üzemeltetés. Később forró vizes kazánok váltották fel a gőzkazánokat, mely fűtési rendszerekhez még mindig nem volt szükség fűtési keringető szivattyúkra, azaz gravitációs elven működtek.
A gőzös és a vizes rendszerek radiátora a bordás csőradiátor, illetve az öntöttvas radiátor volt. Az öntöttvas radiátornak a végtelen élettartama, a hatalmas tömege és a nagy víztartalma volt az előnye, ami nagy hőtehetetlenséget eredményezett, ez pedig az akkor nehézkesen szabályozott gőz és forró vizes kazánokhoz elengedhetetlen volt.
A következő lépcsőfok a 90/70°C szabályozott hőfoklépcsős fűtés volt. Erre méretezték a lakótelepi épületek fűtési rendszereit, melyek még mindig gravitációs elven, tehát keringető szivattyú nélkül működtek. Itt jelentek meg először az alumínium, illetve egyéb más lemezradiátorok is. A szabályozástechnika fejlődése tette lehetővé az alacsony hőmérsékletű, időjárásfüggő szabályozással ellátott kazánok megjelenését, ami magával hozta a 75/65°C-os hőlépcsős rendszerek széleskörű elterjedését. Ez azzal az előnnyel jár, hogy a fűtési előremenő hőmérséklet a fűtési szezon nagy részében 60 °C alatt van, így nincsen égett por szag, és a radiátor érintése nem okoz égési sérüléseket.
A legújabb fejlesztésű kondenzációs kazánok bevezetésével már a radiátoros fűtési rendszereket a tervezők 60 fokos maximális fűtési előremenő hőmérsékletre méretezik. Ez a régebbiekhez képest nagyobb radiátorfelületeket igényelne azonos leadott hőteljesítmény mellett, mégsem lehet ezekben a lakásokban hatalmas radiátorokat látni. Ez annak köszönhető, hogy a mai modern lemezradiátorok fajlagos hőleadási képessége sokkal nagyobb, mint a régi öntöttvas, vagy az első sorozatú lemezradiátoroké, valamint a mai épületek hőigénye sokkal kisebb, mint a régi épületeké. Aki ma korszerű radiátoros fűtést szeretne, az alacsony hőmérsékletre méreteztesse a fűtési rendszerét, és időjárásfüggő kazánnal lássa el!
Érdemes mindenhová termosztatikus radiátorszelepeket felszerelni, kivéve abba a helyiségbe, ahová a szobatermosztátot szerelték. Ezzel megvalósítható, hogy minden helyiségben az ott szükséges hőmérséklet legyen, ne legyen túlfűtés, az alacsony hőmérsékletű fűtőfelületek miatt nem lesz égett porszag, a radiátorok is lassabban fognak porosodni, és így elkerülhető az épület indokolatlan túlfűtése is, ami energiafelhasználás szempontjából nem egy utolsó szempont. Maga az alacsonyhőmérsékletű kazán, vagy kondenzációs kazán alkalmazása is jelentős energia-megtakarítást jelent.
A radiátorok kiválasztásánál igen sok mindent kell figyelembe venni: teljesítmény, méret, nyomásállóság, korrózióállóság, tetszetős külső, tisztíthatóság, élettartam, ár, szerelhetőség stb., mind mérlegelési szempont. Fontos szerkezeti tulajdonság a bordázottság. A hagyományos tagos fűtőtestek helyigénye viszonylag nagy, ezért a hőleadást bordák alkalmazásával fokozzák. A látható bordák többnyire csúnyák, de hőtechnikai szempontból sem kedvezőek.
A helyiségben tartózkodók hőérzetét előnyösen befolyásolja a sugárzással leadott hő. Ennek mértéke elsősorban a hőmérséklettől és a felület nagyságától függ. Bordás hőleadóknál a sugárzási hányad alacsony, ezért sokan úgy vélik, hogy elsősorban nem túl hideg időben a fűtés rossz. Ennek oka az, hogy a felületi hőmérséklet lecsökken, bár a fűtőtest összes hőleadása elegendő.
A tagos radiátorok sugárzásos hőleadása alacsony (10-15%), míg ebből a szempontból is a lapradiátorok a legkedvezőbbek, például a konvektor lemez nélküli egysoros lapnál 25-30%. A többsoros konvektorlemezes fűtőtestek ebből a szempontból kedvezőtlenebbek, de így is jobb hőérzetet keltenek a tagos radiátoroknál.
Végül a szerkezeti jellemzők közé sorolható a felületi minőség is. Napjainkban tetszőleges színű radiátorokat lehet beszerezni, néha jelentős felárral. Hőtechnikai szempontból az alkalmazott festékek kedvező hősugárzási jellemzőkkel rendelkeznek. Minél fényesebb, polírozottabb a felület, annál jobban romlik a hősugárzás. Legkedvezőtlenebbek a krómozott felületek, amelyeket egyes különleges formájú törülköző szárítóknál alkalmaznak, de ezeknél nincs jelentősége hősugárzásnak.
A radiátorok elhelyezése is lényeges kérdés, mivel a hősugárzás igen kedvező hőérzeti és energiatakarékossági szempontból. A hősugárzást lehetőleg ne árnyékoljuk függönnyel, burkolattal, bútorral. A belső falnál elhelyezett fűtőtest rossz függőleges irányú hőmérsékletváltozást eredményez. Az ablak közelében és a padlónál fázni fogunk, míg a mennyezet alatt meleg van. Ez bizonyosan túlfűtést is eredményez, rossz hőérzet mellett. Az ablak alá helyezett radiátor meggátolja az ablaknál lezúduló levegő bejutását a tartózkodási zónába.
A fűtőtestek felszerelése gyári rögzítő szerkezettel történik, az azokra vonatkozó előírásokat kell alkalmazni. Ügyelni kell a falak teherbíró képességére, esetleg lábakat kell alkalmazni. A fűtőtest alatt célszerű kb. 80-100 mm-t szabadon hagyni a jobb takaríthatóság érdekében.

Falfűtés, padlófűtés, szegélyfűtés

A padlófűtést a sugárzó fűtések közé soroljuk, mivel a sugárzásos hőleadás nagyobb mértékű, vagyis kevés energiával hatékony fűtés érhető el. Sokan szívesen alkalmazzák a padlófűtési rendszereket, elsősorban a helyiség optimális hőmérséklet-eloszlása miatt. A padlófűtéses rendszerek csak 80-100 W/m hőleadásra képesek, mert a padló hőmérséklete a láb érzékenysége és egészségügyi okok miatt csak 29°C lehet. Ugyanakkor a falfűtésnél a csőrendszerben 45-50°C-os melegvíz kering, így a fal felületi hőmérséklete jóval magasabb (38-40°C), ezért a 200-240 W/m2 hőleadás is biztosítható.
A falfűtéssel elérhető hőmérséklet-csökkentési lehetőség már önmagában 12-15%-os energia-megtakarítást jelent. Ezen túlmenően, mivel a helyiség levegő hőmérséklete függőleges irányban lényegesen egyenletesebb, mint a konvekciós fűtéseknél, a további megtakarítás kb. 5-8%. A padlófűtéshez képest lényegesen gyorsabb szabályozás átlagosan 5%-ot jelent. Annak ellenére tehát, hogy a külső fal fűtése esetén a külső tér felé hőveszteség alakul ki (kb. 10 W/m2 többletveszteség a fűtött falfelületen), összességében mégis kisebb energiafelhasználás szükséges.
A szegélyfűtőtest - méterenkénti 0,75 négyzetméternyi sugárzó felületével - nemcsak a tér levegőjét, hanem a falakat is fölmelegíti. Már 2-3 Celsius fokkal alacsonyabb hőmérsékleten is biztosítja a hagyományos fűtésnél tapasztalt hőérzetet, így 15-25%-os energia megtakarítást eredményezhet, ráadásul hőtároló képessége is nagyobb, mint a hagyományos fűtőtesteké.