Frontcsere

Természetesen ez azért nem olyan egyszerű dolog, hiszen az ilyen jellegű átalakításoknál különféle kötöttségek nehezíthetik a megvalósítást. A bútorok megjelenését köztudottan az ún. frontfelületet alkotó ajtók és egyéb szerelvények alapvetően meghatározzák. Az igényeink viszont a konyha és a szobabútorok tekintetében is változnak. Ilyenkor a bútorcsere helyett érdemes egy másik megoldást is számba venni, nevezetesen a frontcserét, amit a sokféle gyári kész ajtóval viszonylag olcsón megvalósíthatunk.
Az ajtók, fiókelőlapok cseréje természetesen közel sem olyan egyszerű, mint az első megközelítésre látszik. Leginkább az elemes bútoroknál oldható meg előnyösen, mivel ezek modulokból állnak, és az ajtóik mérete nem túl változatos.
Először a bútordarabok korpuszát kell alaposan szemügyre venni. Ha a kávaszerkezetek szilárdak és mondhatni sérülésmentesek, akkor érdemes az ajtók cseréjével érdemben foglalkozni. A szekrénykorpuszok általában laminált bútorlapokból készülnek, ezeknél főként a szabad oldaluk és az élfedések szoktak a használat során megsérülni. A kisebb karcokat javító viasszal lehet eltüntetni, ezeket különféle színárnyalatokban a barkácsáruházakban lehet beszerezni.

Az élfedések kisebb hibáit viszont saját kezűleg csak - a sérült fóliarész levésése után - felvasalható élfóliával történő kifoltozással lehet kijavítani. Ajánlatos ilyenkor egy külső-belső és kellően alapos felülettisztítást is elvégezni, amivel szinte megújulhatnak még a legrégebbi bútordarabok felületei is.
Ezt követheti a lecserélendő ajtók méretének a levétele. A kész ajtók ugyanis gyártótól függően eltérő méretválasztékban kaphatók, és ehhez igazodva lehet csak az ajtócserét megvalósítani. A gyári készajtók előnye, hogy azonnali beépítésre készek, utólagos felületkikészítést nem igényelnek. Legigényesebbek természetesen a tömörfából készültek, amelyek általában keretes-táblás kialakításúak. Jellemző tulajdonságuk, hogy az ajtókeretek darabjainak és a tábláknak is a száliránya hosszirányban fut.

Az egyszerű és egyenes vonalvezetésű rusztikustól az igényes, ívesen mart klasszikus hatású, fazonmart belső élű darabokig számos változatban szerezhetők be. Sőt, üvegezett és íves sarokajtók is megrendelhetők. Többnyire az ajtók anyagához illő fazonú párkány- és ún. fénycsőtakaró léc, esetenként még pillérlécek is részei a tömörfa ajtók kollekcióinak. Főként olyan régebbi bútorokhoz valók, amelyeknek a korpusza furnérral borított, amihez a fóliás bevonatúak nem igazából illenek.
A 3D vákuumfóliás MDF ajtók méretválasztéka is elég változatos, ám ezeknél az ajtóknál a külső élkialakítások között már lekerekített élű, sík felületű és nem ritkák a síkból kiemelkedő keretdíszítésekkel díszítettek is vannak.
Az egyszínű fóliás kivitelűeken kívül számos nagy kopásállóságú, fautánzatú, fóliás változat is gyarapítja a választékukat. Ezekre jellemző, hogy az erezetminta mindig hosszirányban fut, még a kereteket utánzó belsőmarású részeken is. Továbbá, hogy intenzív hő hatására a fóliabevonat felolvadhat. Ezt különösen a bútorvilágító halogénlámpák, konyhában pedig a sütő elhelyezésekor ajánlatos figyelembe venni. Ezeknek az ajtóknak a méretválasztéka is hasonló a tömörfából készültekhez, feltéve, hogy azonos a gyártó.
Ha tehát az ajtók mérete megfelelő, nem árt a további szempontokra is több figyelmet fordítani. Az ajtók stílusa nagyon lényeges az összhatás szempontjából. Az íves marású ajtók akár a szobában akár a konyhában klasszikus hatásúvá teszik a bútort. A sík, lekerekített élű ajtók, vagy a sima keretes formák viszont a most divatos minimál irányzathoz valók. Ezeket akár fémkeretes, üvegezett ajtókkal is lehet kombinálni.

Az összhatást a többi berendezési tárgy szempontjából célszerű már a tervezéskor figyelembe venni. Az előzetes "látványterv" elkészítése megkönnyíti az ajtók kiválasztását. A frontcseréknél az sem mindegy, hogy az ajtók kávára ütők vagy közézáródók voltak, mert az új ajtóknak is ilyennek kell lenniük. A kávára ütő ajtóknál fontos, hogy a régivel azonos távolság maradjon a két ajtó éle között. Káva közé záródó ajtókhoz csak éles sarokkialakítású ajtókat ajánlatos választani. Ám mód van arra, hogy ezek helyébe ráütő ajtók kerüljenek, természetesen a hozzávaló kivetőpántok alkalmazását követően.
Ha a kész ajtók között nem találunk megfelelő méretűeket, érdemes a posztformingolt laptermékeket is számba venni, mert itt csak a szélességi méreteknek kell egyezniük, a hosszméretüket leszabva lehet biztosítani. Ezek a termékek speciális élkialakítású, többnyire fautánzatú fóliákkal borított, és változó szélességű táblák. A leszabott darabok rövidebb éle pedig élfóliával zárható le, és az ilyen ajtók vertikális tagolást biztosítanak az új frontfelületnek.
Gondoljunk arra is, hogy esetenként a szekrények tetejére erősített és az ajtókhoz illő párkányzattal tehetjük még attraktívabbá a bútordarabokat, vagy magát a szekrénysort. Ilyen esetekben a párkányléceket nem mindig kell a szekrénytestek szélességével azonos hosszúságúra darabolni, egy darabban is a szekrények tetejére erősíthetők.

Az ajtókat természetesen lehetőség szerint új kivetőpántokkal ajánlatos a korpuszhoz szerelni. A régi pántok helyét azonban ajánlatos megtartani, hogy a pántalátétek eltakarják a régi csavarok helyét. A pántfészkeket természetesen ennek megfelelően kell kimaratni. Az új pántok önzáróak legyenek, amelyek feleslegessé teszik a régi mágneszárakat, rugós csappantyúkat.
Végül, de nem utolsó sorban az ajtókhoz, fiókokhoz, ezek stílusához jól illő és kellően dekoratív bútorfogantyúkat is kell választani. Ez elég nehéz feladat, hiszen e kellékekből legbővebb a kínálat, viszont nagyon sokat emelhet a bútor összhatásán. Elhelyezésük egységes szempontjait is alaposan gondoljuk meg, mert nem mindegy, hogy funkcionálisan hová kerülnek. A lényeg, hogy könnyen elérhetők, jól megfoghatók legyenek, és nyitás közben ne terheljék túl pl. a fiókelőlapot, vagy akár magát az ajtót.
Ilyen módon viszonylag olcsón és némi felfordulással megúszhatunk egy drága bútorcserét.