A fali szőnyeg rögzítésére kevés jó megoldás van. A hagyományos módszer szerint rögzítő füleket varrunk rájuk, a szőnyeg súlyától és merevségétől függően 20-40 cm-enként, a falra pedig ennek megfelelő képrögzítő kampókat teszünk. Egy értékes szőnyeg esetében nem is igen jöhet szóba más megoldás, mert még ez sérti legkevésbé az anyagát. Ugyanakkor ennek a megoldásnak is vannak hátrányai, mert minél kevesebb fület varrunk, annál hullámosabbra lóg a szőnyeg, és annál jobban húzza a súly a szőnyeg anyagát.
A kommersz, elsősorban funkcionális faliszőnyeg anyagát talán kevésbé féltjük, így nem zárjuk ki a hordozó alapjának óvatos átlyukasztását sem. Ehhez a megoldáshoz már érdemes használnunk valamilyen – színben és formában illeszkedő – profillécet is, ami készülhet szinterezett alumíniumból, fából, esetleg műanyagból is. A lényeg, hogy a profil idom megfelelően keretezze felülről a szőnyeget, és az idom rögzítő furataival „egybe lyukasztva” készítsünk lyukakat a szőnyegen. Nem fúrva, hanem hegyes lyukasztóval óvatosan tágítgatva, hogy a szőnyeg hordozó anyaga és felülete ne roncsolódjon.
Illesszük tehát a szőnyeget a profilidom vájatába, majd az idom rögzítő furatain keresztül - az idom felől - lyukasszuk át a szőnyeget. Ez után a szőnyeg oldaláról dugjuk át a rögzítő csavarokat, esetleg kisméretű, a szőnyegbe belesimuló alátétet alkalmazva. Ezekkel a csavarokkal a lehető legkisebb méretű (4-es, 5-ös) műanyag tiplikhez rögzíthetjük a faliszőnyeget, amelynek felső élét megvezeti és lekeretezi a profil idom.