HD Heritage Softail Classic (Protar/Imai)
E klasszikusnak mondható motor makettje részletességét tekintve ígéretesnek tűnt, hiszen 215 darabból állítható össze. Ez a szám mindenesetre biztató, hiszen az 1:12-esek általában 110-150 darabosak! Igaz, hogy a végén 10 alkatrész feleslegesnek bizonyult, de még így is bizalomgerjesztő az alkatrészek száma. Ez azonban némileg típusfüggő. A kit különlegességeként a működő teleszkópokat lehet felemlíteni. Az már az első pillantásra látható volt, hogy a fémbevonatok nem egészen hibátlanok, felületük néhol lágyan fodrozódó, fényük azonban kifogástalan. Szerencsére a fémréteg elég testesnek látszott, lekopásától tehát nem kellett tartanom.
Az építési leírás szerény kivitelű és japán nyelvű, csak a Gunze-színkódok voltak érthetőek. Nehezen követhető a kábelek bekötési rendje, különösen a markolatokon válik bizonytalanná a helyzet, de ez csak később derült ki. Az áttanulmányozás után nekiláttam a motor megépítésének, közben gyűjtögettem a tapasztalataimat.
A motorblokkot, és minden egyéb, több darabból álló részegységet síkba csiszolva kellett pontosítanom, az anyagélek pedig esetenként - a sorjázáson túl - finomcsiszolást is igényeltek. Ez különösen a hengerek bordázatán volt lényeges. A motorblokk részletes, darabjai jól illeszthetők, de némi pontosítást igényeltek. A váz jó, és a motor pontosan a helyére illeszthető.
A hátsó villa kettős, fektetett teleszkóphüvelyeit belül - dugattyúinak palástjával együtt - ajánlatosnak véltem felpolírozni. Az eredmény; finomabbá vált a teleszkópok rugózása. Az első villa rugózása szellemesen megoldott, de némi szűkítést igényeltek a hüvelyzáró gyűrűk. A villaszárak hajlékonyságát a közepükbe fúrt hosszú, 1,2 mm-es furat és az azokba ragasztott 1,2 mm-es acélhuzal merevítésekkel küszöböltem ki. Erre a teleszkópok jobb működése érdekében volt szükség. Egy hibára is felfigyeltem. A dobozfotókon az első teleszkópok felső takaróhüvelye láttatni engedi a dugattyúszárak és az alsó hüvelyek középső részét. Nos, az eredeti motoron ezt a részt teljesen takarja a felső hüvely vége. Ez gyári baki. Az a helyes, ha a felső hüvelyeket szűkített végükkel felfelé ragasztjuk a villaösszekötő aljára. Központosítását bízzuk a teleszkópok dugattyúszárára. Így már takarni fogják, amit kell. Az építési útmutatón egyébként helyes az ominózus alkatrészek beragasztási helyzete, csak figyelmesen kell az aprócska rajzot megnézni. A rugók azonban lehetnének nagyobb átmérőjűek és főleg lágyabbak. Az első villa központi tengelyét is utólag beerősíthető csavartengelyre cseréltem, mert ez kotyogásmentessé tette a villát.
Bajom csak a krómozott alkatrészek sorjáival volt. Ezeket ugyanis nem lehet büntetlenül eltávolítani, pedig nem ártott volna. Hála a vastag fémrétegnek, simára polírozott keményfával erőteljesen átsimítva a legtöbb helyen tompíthattam az élek cakkosságát, mégpedig a fém látható kopása nélkül. A krómozott darabok ragasztási helyein viszont, nagyon óvatosan, teljesen eltávolítottam a vastag fémréteget, hogy a ragasztás tartós legyen. A levágott öntőcsonkok helyén Duplicolor Chromeffect festékkel voltam kénytelen pótolni a hiányzó fémréteget, hogy e hibák ne legyenek annyira szembetűnőek.
Nagyon szépek a felnik, kellően vékonyak a küllők, finom rajzúak a féktárcsák, a lámpaüvegek és a vinilgumik is jók, csak a felületük fényét kellett fémkefével megszüntetnem. Pontosak a sárvédők, s a tank két féldarabja is. Finomabban megformált lehetne viszont a nyereg és a deréktámasz, valamint a két túratáska. Ezeken azonban bőrözéssel sokat lehet javítani, amihez a rajz ad némi segítséget, továbbá a gyenge oldaltámasz fém változatának elkészítési méreteit is tartalmazza.
A motor megépítése után nagyon kedvező vélemény alakult ki bennem. Kissé ugyan munkásabb a modell, mint azt vártam, de a végeredmény nagyon is kedvemre való volt. A motorkerékpár jól részletezett, és megformálását illetően is jónak bizonyult. Számos szerkezeti rész finom pontosítására ugyan szükség volt, de az is igaz, hogy ezek nem számottevőek, nélkülük is "működőképes" a makett.
A sorjátlanítás különösen fontos feladatnak bizonyult, hiszen a nagyobb alkatrészeken ezek az öntési gerincek, hártyaszélek nagyon is láthatók. Aki e munkának a jelentőségét alábecsüli, az csalódni fog a munka végén. Az illeszkedő alkatrészek pontosságával sem volt bajom, legfeljebb néhány tűreszelő-húzással kellett az illesztéseket még pontosabbá tennem.
Ez bizony nem teljesen kezdőknek való kit, a gyakorlottabbak viszont már elboldogulnak vele, ha nemcsak ragasztgatásra képesek. Gondolkodásra késztető a makett szerkezeti felépítése. Festés, fényezés alig van rajtuk, de ahol ez szükséges, a festett darabok csak fújva lesznek fényesen simák. A néhol gyengébb minőségű krómozás ellenére ezek a felületek igen attraktívak, és ami fő, a szokásosnál kopásállóbbak. A kit értékeit csak az tudja igazán élvezni, aki már állított össze hasonló típust 1:12 léptékben. Ég és föld, már ami a részletességet és a látványt illeti. Ez a HD makett pedig még rugózik is, és a bordásszíjas meghajtása sem utolsó. Minden részlete jól látható nagyító nélkül is, de semmiképpen nem tanulókit, mert annak bizony túl drága. Egyébként viszont - adottságaira tekintettel - egyáltalán nem mondható annak.
Végezetül még csak annyit, hogy a lángmintázatok nem matricák, hanem kézzel festettek, ami közvetlen közelről nézve sajnos látható is a festék rétegvastagsága miatt, másoknak nem ajánlhatom jó szívvel a kivitelezését.
A teszthez rendelkezésemre bocsátott kitért a Mila Kft.-t illeti köszönet.
Egy gyári baki: a villaszár felső csövei rosszul vannak felerősítve, szabadon hagyják a teleszkópszárak közepét. Valószínűleg a csöveket meg is kurtították, hogy a rugózást ne akadályozzák
A felső hüvelyeket szűkített végükkel felfelé kell a villaösszekötőre ragasztani, így teljesen takarják a teleszkópcsövek felső részét, mint az igazi motoron. A rugók viszont lehetnének lágyabbak is, ami a rugózást finomabbá tenné
Finoman megformáltak, és hibátlanok a küllős felnik, jók a gumik
Részletesen megformált motorblokk, a kábelezés azonban nehezen követhető
A bőrrel áthúzott nyereg és a két túratáska valóságosabb a műanyagból készültnél, érdemes tehát velük behatóbban foglalkozni.