Csiszológépek

Míg nagyüzemi módon erre speciális nagy teljesítményű célgépek szolgálnak, addig a kézi munkához a célnak legjobban megfelelő különféle alakú, formájú, működési rendszerű, villamos hajtású, kézi csiszológépek között válogathatunk.
Valamennyi gép megegyezik abban, hogy csiszolás céljára cserélhető alkatrészként csiszolóvásznat vagy csiszolópapírt használ. Ezek mozgatási módja szerint a gépek három nagy csoportba sorolhatók: vibrációs vagy rezgő, excenteres vagy forgó-rezgő és végül szalagcsiszoló-gépek.
A vibrációs vagy rezgőcsiszolók legtöbbször téglalap alakú csiszolófelületét egy excenteres hajtómű mozgatja, mely által a rezgésként érzékelhető mozgást végez.
A csiszolóeszköz az ilyen gépekre vagy gyári kivitelű, méretre vágott, vagy nagyobb ívből saját magunk által méretre szabott csiszolóvászon (papír) lehet, melyet legtöbbször rugós szerkezettel rögzíthetünk a rezgőtalpra. Ennél jóval egyszerűbb az a megoldás, amikor a csiszolólap a rezgőtalphoz - annak speciális felülete miatt - a tépőzárral rögzíthető. Persze ilyenkor a vászonnak is speciális, gyári kivitelűnek (bolyhos tapadó felületűnek) kell lennie. Az ilyen használatra azonnal kész vásznak természetesen jóval drágábbak a közönséges ívben vásárolható fajtáknál.
A rezgőcsiszolók különleges fajtái a háromszögletű alakjuk után elnevezett ún. deltacsiszolók. Az ilyen gépek használatánál nem a nagy felületű, nagy lehordási teljesítményű csiszolás, hanem a tagolt felületek hozzáférése a cél. Ennek érdekében egyes gépek még hosszú, keskeny (nyelv alakú) csiszolófejjel is elláthatók, a rejtett részek elérésére. Ezek a csiszolófejek domború alakjukkal esetenként lyukcsiszolásra is alkalmasak. Olyan kialakításúak is lehetnek, amelyeknél a kiegészítő nyelvrész alsó és felső felületén egyaránt van csiszolólap.
A vibrációs csiszolók másik jellegzetes fajtája az ún. marokcsiszoló. Felhasználási területe a nevében van: ez tulajdonképpen kisméretű, egykezes, könnyű eszköz.
Az excenteres vagy forgó-rezgő csiszolók munkafelülete mindig kör alakú, és az előbbiekkel megegyező vibrációs mozgása mellett, egyidejűleg még saját tengelye körül is forog. Ezáltal nagy teljesítményű, jó hatásfokú csiszolás érhető el. Különösen jól használható ívelt, szabad felületeken. A külön tartozékként felhelyezhető pamut vagy műszőrme korongokkal fémfelületek polírozására is alkalmas. Hátránya viszont, hogy összeszerelt elemek megmunkálásánál a belső sarkokhoz nem férünk hozzá. Ezek a gépek csak tépőzáras, gyári kivitelű csiszolólapokkal használhatók.
A rezgés - mind a hagyományos vibrációs, mind az excenteres csiszolóknál - tulajdonképpen a csiszolótalp kisméretű körkörös mozgását jelenti. Minél kisebb ennek a körnek az átmérője, annál "finomabb" a csiszolás, és fordítva: nagyobb rezgőkör-átmérő durvább, nagyoló csiszolást, viszont nagy anyaglehordási teljesítményt eredményez. A hagyományos vibrációs csiszolók általában 2,5 - 3 mm, az excentercsiszolók pedig 5-6 mm rezgőkör-átmérővel üzemelnek.
A harmadik csoportot a szalagcsiszolók alkotják. Ezekben két forgó (hajtott és szabadonfutó) henger közé feszíthető, gyárilag végtelenített szalag végzi a csiszolást. Különösen nagyméretű, hosszú felületek csiszolására megfelelő. A gépet felfordítva asztalra helyezve, vagy a speciális tartozékként kapható adapterrel egyéb módon - akár függőlegesen - rögzítve kisméretű, kézben tartott tárgyak is lecsiszolhatók.
További hasznos kiegészítője a szalagcsiszolóknak a csiszolókeret, ami a pontos síkcsiszolás eszköze. A gépet a keretre kell szerelni, ami csiszoláskor felfekszik a felület egyenetlenségeire, és így mintegy automatikusan szabályozza a csiszolás mértékét.
A sarokcsiszolónál egy nagy fordulatszámmal hajtott műanyag tárcsával végezzük a csiszolási és igen gyakran vágási műveleteket, főleg fémmegmunkálás során. Mivel korábbi lapszámunkban ezekkel már - külön cikk formájában - foglalkoztunk, ismertetésükre most nem térünk ki.
A csiszolás türelemmunka! A csiszológépekkel végzendő munkafolyamat általában hosszabb időt vesz igénybe, ezért a gyártók törekedtek az ergonómiailag megfelelő kialakításra. (Hogy ez mennyire sikerült, az egyéni megítélés kérdése.)
A hajtómotor fordulatszámának, és ezzel a csiszolótalp percenkénti rezgésszámának (szalagfűrésznél a szalag haladási sebességének) szabályozhatósága ezeknél a gépeknél is többletszolgáltatási lehetőség, amelynek alkalmazását az az alapszabály indokolja, miszerint nagyobb "fogással" (durvább csiszolóanyaggal) dolgozva az alacsonyabb fordulatszám előnyösebb, és fordítva. A különböző anyagú munkadarabokhoz is más és más rezgésszám az optimális. A csiszolásnál is a fokozatosság a megfelelő minőségű munka alapja. A gyalulás végeredményétől függően megválasztott durvább csiszolóanyaggal kezdjünk, majd e nagyolás után térhetünk át a finomabb csiszolólapokkal végzett munkára, az igényeinknek megfelelő felület előállítására.
A csiszolólapok (vászon vagy papír) a különböző felhasználási céloknak megfelelő szemcsemérettel készülnek. Megkülönböztetésükre az egységnyi területen elhelyezkedő csiszolószemcsék mennyiségére utaló számjelölés szolgál, amit leggyakrabban a P, ritkábban a K, vagy a G betűkkel egészítenek ki. Így az üzletekben találkozhatunk P40, P60, ...P220, ...P1000, vagy K60, K80, K120..., esetleg 40G, ...120G, ...320G stb. jelölésű csiszolóanyagokkal. Minél nagyobb a számérték, annál finomabb a csiszolóanyag.
Általános szabály, hogy fa vagy fém csiszolásánál a 40, 60 jelölésűek a nagyolásra, 80-100 közöttiek a közepes, míg a 120 felettiek a finom, készre csiszolásra valók. Műanyag csiszolásánál általában ne válasszunk 80-as jelölés alatti csiszolóanyagot.
A csiszolóanyag mind a hagyományos, mind a tépőzáras rögzítésre szolgáló bolyhos hátoldallal, gyárilag méretre és - téglalap, négyzet, háromszög, nyelv stb. - alakra vágva is kapható. Ha olcsóbb megoldásként a lapokat magunk akarjuk kiszabni, akkor ívben (általában 230´280 mm méretben) vagy tekercsben (120 m´10 cm méretben) is beszerezhető.
A csiszolás jellegzetes mellékterméke az igen finom, szálló por, melynek elszívása ezért mind egészségi, mind tisztasági szempontból lényeges követelmény. Ezt a gyártók a gépek ventillációjának különféle kialakításával valósítják meg, melynek - vibrációs és excenteres gépeknél - egyik hatásos megoldása a csiszolótalpon át való szívás, az azon lévő furatokon keresztül, közvetlenül a porképződés helyéről. Ennek megvalósítására ezért az ilyen gépeknél a megfelelő helyeken szintén kilyukasztott gyári csiszolólapok használatára vagy a saját magunk által méretre vágott csiszolóvászon utólagos kilyukasztására van szükség. Egyes típusokhoz kapható ún. lyukasztó adapter is, amellyel gyorsan és pontosan készíthetjük el a csiszolólapon a szükséges nyílásokat. A gép természetesen lyukak nélküli csiszolólappal is működtethető, de a porszívás így nem eléggé hatékony, és a csiszolólap gyorsabb eltömődésével is számolni kell.
Minden gépen porszívócsonk van, amihez valamilyen porgyűjtő eszköz (általában vászonzsák) vagy eldobható papír porzsák csatlakoztatható. Újabban divatba jött az ún. porkazetta használata is, ami egy kisméretű, keményfalú, fenéklapján szűrővel ellátott, műanyag doboz, a por felfogására. A háztartási porszívónak vagy a speciálisan e célra szánt ipari porszívónak a csiszológéphez csatlakoztatása szintén megoldható, de a gép használata ezáltal körülményesebbé válik.
Táblázatainkban ismét a már ismert német, japán gyártókkal találkozhatunk. Gyártmányaik közül a minél szélesebb választék bemutatása érdekében vegyesen választottunk különböző működési rendszerű, teljesítményű, mechanikai és villamos felépítésű, rendeltetésű gépeket. A könnyebb áttekinthetőség céljából ezek külön táblázatokba kerültek.
A típusjelek megadásánál az E jelűek elektronikus fordulatszám-szabályzós kiviteleket jelentenek. Nem szerepel a csiszolólap rögzítési módja az excenter, és a különleges csiszolóknál, mert ezek mind tépőzárasak, valamint a szalagcsiszolóknál, mert az egyértelműen csak egyfajta módon lehetséges.
A nagyobb teljesítményű géppel hatásosabb a munka. A súllyal kapcsolatban viszont most azt kell figyelembe vennünk, hogy a nehezebb gép itt tulajdonképpen nem hátrány: a munka túlnyomó részét ugyanis lefektetett munkadarabon, a gépet nyomva végezzük, a kézben tartás, esetleg a fejünk feletti munka viszonylag ritkább. Ilyen esetekre viszont éppen a kisméretű, különleges célgépek szolgálnak. A gép működési rendszeréről (csiszolótalpának mozgási módjáról) már szóltunk, és ennek megfelelően adjuk meg a csiszolótalpak méretét is, a rendszer szerinti téglalap vagy körformára. Deltacsiszolóknál a rezgőtalp hosszát (a háromszög magasságát) adjuk meg. Általános esetben nyilvánvalóan a nagyobb méret hatékonyabb munkát jelent. A célszerszámoknál azonban éppen a gép jellegét meghatározó különleges (háromszögletű vagy delta, vasaló, marokra fogható stb.) alak, vagy a kis méret a cél.
A gépek rezgésszáma a csiszolótalp percenkénti elmozdulását jelenti. A fordulatszám értelemszerűen az excentrikus csiszolókra vonatkozik, a szalagcsiszolóknál pedig a szalag haladási sebessége a jellemző adat. Ugyancsak szóltunk már a csiszolólapok rögzítésének, valamint a porszívásnak a módjáról is.

Végül néhány tanács gépünk kiválasztásához, a vásárláshoz:

• Alkalmankénti, általános és univerzális használatra az egyszerű vibrációs csiszológépet ajánljuk, rugós csiszolólap rögzítéssel. Ez esetben a rezgésszám szabályozási lehetőségét sem tartjuk különösképpen fontosnak.
• Ha gyakran és ezért hatékonyabban akarunk dolgozni, és erre hajlandók vagyunk többet is áldozni, akkor válasszunk excentercsiszolót. Ilyenkor szerszámkészletünket nem árt kiegészíteni egy kisméretű, vibrációs rendszerű, számunkra kedvező alakú célgéppel is.
• A gép formai kialakítása, kézreállósága egyéni megítélés tárgya lehet. Próbáljuk ki melyik fogása kényelmes számunkra; ne feledjük, a csiszolás hosszadalmas művelet.
• Tegyük mérlegelés tárgyává a csiszolólap rögzítésének, cseréjének módját is, válasszuk a számunkra legegyszerűbbet. Ha egyáltalán nem akarunk ilyesmivel bajlódni, döntsünk tépőzáras változatok mellett.
• Az árakról szólva rendszeresen hangsúlyozzuk, hogy ne vásároljunk rögtön az első helyen; kis utánjárással több ezer forintot is spórolhatunk. Erre most is felhívjuk a figyelmet.
• Bár bízunk abban, hogy táblázataink elegendő információt adnak a kiválasztáshoz, néhány, a megszokottól eltérő kivitelre az alábbiakban hívjuk fel a figyelmet:
• A vibrációs gépek között a Hilti WFO 280 és a Makita 9046 hasznos szolgáltatása, hogy a tépőzáras csiszolólapok mellett az általában könnyebben beszerezhető, hagyományos kivitelű csiszolóanyagok is alkalmazhatók.
• A különleges csiszolók táblázatában gyakran találkozunk a "kombi" megjelöléssel. Ez a Black&Decker KA 220 típusánál azt jelenti, hogy ennek a gépnek kör alakú excenteres, valamint ún. vasaló alakú vibrációs csiszolótalpa is van. Ez utóbbi egy hagyományos téglalap alakú vibrációs, és egy deltacsiszoló előnyeit ötvözi.
• A Kress 280 DSXL-je és a Metabo DSE 170-ese olyan deltacsiszoló, amelynél a csiszolótalp helyett kaparó spatulya is felszerelhető.
• A Makita 4563 széles, míg a 4561 valamint Metabo DSE 170 delta alakú kinyúló nyelvvel is rendelkezik.
• A Bosch 240 E típusnak olyan csiszolónyelve is van, amely domború felületű, így üregek belső csiszolására is jól használható.
• Az excentercsiszolók közül a Kress kifejezetten ergonómiai célzattal alakította ki speciális félköríves fogantyúval ellátott, nyél alakú modelljét.
• Az AEG gépeinél kétféle méretű csiszolólap alkalmazható.
• A Metabo SXE 450 Duo különleges szolgáltatása, hogy egy átkapcsoló segítségével finom és durva csiszolási üzemmód állítható be, ami a fentebb már említett csiszolókör-átmérő megváltoztatását jelenti.
• A szalagcsiszolók között különleges kivitelű a Bosch PVS 300 AE és a Makita 9031, melyek keskeny szalagjukkal, speciális orrszerű szerkezeti kialakításukkal a nehezen hozzáférhető helyek megmunkálására szolgáló célgépek.