Extra(vagáns) járgányok 2.

A dolog ugyanis - mint az életben oly sok minden - nem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. A séma lényege, hogy a világítótestek méretéhez igazodva kell megválasztani a parányi izzókat, és a tápvezetékek fektetéséhez szükséges helyeket is már jó előre ajánlatos meghatározni. Félkész modelleken ilyen munkát már nem érdemes kierőszakolni, új kiteknél viszont még könnyen eldönthető, hogy az adott modell alkalmas-e a világítás kiépítésére, vagy sem. Először is azt nézzük meg, hogy a lámpatestek elég nagyok-e az izzók beépítéséhez. A mélységük legalább 6 mm, átmérőjük pedig ennél kissé nagyobb legyen. Ilyen kis lámpákba csak az 1,2 V-os, 4,7x1,4 mm átmérőjű ultra-mikro izzólámpákat lehet beerősíteni. Az 1:12-es motorkerékpárok, 1:24-es kamionok és tehergépkocsik fényszóróiba főként ezek jöhetnek számításba. A nagyobb méretű fényszórókba, pl. az 1:8, 1:9-es motorkerékpárokéba, 1:16-os autó modellek lámpáiba viszont már 3-6 V-os, 5x3 mm átmérőjű mikro-, vagy rizsszem izzók is beszerelhetők. A következő fontos körülmény a tápvezetékek elhelyezése. E célra a legvékonyabb, pl. fülhallgatók-, PC-egér kábelekből kifejtett, vékony, lágy, szigetelt burkolatú érvezetékeket a legcélszerűbb használni. Minden izzóhoz természetesen két ér szükséges. Elhelyezésükre mindig nagy gondot kell fordítani, és ahol lehet a burkolat alá rejtve célszerű majd felragasztanunk. Következhet az elvi kapcsolási rajz elkészítése (1). Ez sem látszik bonyolultnak, hiszen csak az izzókat kell feszültségigényük szerint sorosan, illetve párhuzamosan a tápfeszültségre kapcsolnunk. A lámpatestek változó méretei miatt azonban esetenként különböző feszültségű izzólámpákat kell az adott világítási rendszerbe kötnünk. Ez bonyolíthatja a feladatunkat, hiszen az 1,2 V-osakat csak sorba kapcsolva csatlakoztathatjuk a nagyobb feszültségű áramkörbe, és az izzókat még így is előtét ellenállással kell védenünk a túláramtól. A szükséges üzemfeszültséget ugyanis mindig a legnagyobb voltszámot igénylő izzó, vagy egyéb fogyasztó alapján határozzuk meg, amely többnyire 3 V, de az ultra-mikro fényforrások csak 2x1,2, azaz 2,4 V-ot igényelnének, amelyet az eléjük bekötött apró ellenállással, illetve 3 izzó sorbakötésével, aláfeszítve lehet az áramforrásra kapcsolni. A kapcsolásba már most tervezzük be, hogy hátul csak a helyzetjelző fények fognak égni, vagy a féklámpa külön is működni fog. Ez azért lényeges, mert az utóbbi esetben ez újabb áramkört és izzót igényel, azonos elemről, azaz áramforrásról működtetve, továbbá szükségünk lesz egy külön kapcsolóra is, amit meg a fékpedál működtet. E célra mikrokapcsolót csak a gépkocsikon használhatunk, motorkerékpároknál helyette ún. dugattyús kapcsolót kell készítenünk, amikhez a fékhenger tömbje általában adott, csak a kapcsolóként működő dugattyúszárat kell mozgathatóvá tenni. A helyzetjelzőkhöz gépkocsiknál egyébként használhatunk kisáramú, szórt fényű LED kijelzőket is, amelyek már 1,6 V-tal is működnek, de esetenként ezek bonyolíthatják a világítótestek beköthetőségét. Ezenkívül szükségünk lesz még egy központi miniatűr kapcsolóra, ami végső soron a gyújtáskapcsoló szerepét tölti be, és az egész hálózat feszültségmentesítésére szolgál. Esetenként erre jó a kis magnókból kiszerelt végállás-kapcsoló érintkezőpárja is. Ezután következhet a dolgok neheze, az izzók beerősítése, a kapcsolók pozícióba helyezése, végül a hálózat kiépítése. Ezt két fázisban célszerű megejteni; előbb az izzókat kell a lámpatestekbe építenünk, a kapcsolókat a helyükre erősítenünk, a vezetékeket pedig olyan építési fázisban kössük a kivezetéseikre, amikor ez még lehetséges. Motorkerékpároknál erre általában a burkolati elemek, a tank és a nyereg felerősítése előtt nyílik a legjobb alkalom, gépkocsiknál viszont a karosszéria elemek kész alvázra erősítése előtt. Ha a karosszéria belsejében futnak a vezetékek, akkor célszerű a rögzített vezetékeket hosszabbra szabnunk. Így a bekötéseket is felforraszthatjuk, az eseteleges korrekciókra is módunk lesz, és a karosszéria alvázra erősítése sem válik túlságosan nehézzé, csak a rögzítetlen vezetékeket kell majd ügyesen az alvázra erősítendő karosszéria alá dugva elrejtenünk. Az izzókat a beépítésükhöz célszerű előkészítenünk. Huzalkivezetéseikre húzzunk pont rájuk illő 6-10 mm hosszú kis műanyagcsövecskéket, amelyeket egy 5 mm hosszúságú nagyobb csövecskével fogjunk össze. Az izzók nyakát képező szigetelésekre cseppentsünk egy kevés pillanatragasztót. A lámpatestet hátul fúrjuk ki, fűzzük át rajta az izzó kivezetéseket, majd pillanatragasztóval rögzítsük a helyére. A lámpákba ragasztott izzók szigetelt kivezetéseire forrasszuk fel a hosszú, még nem méretre szabott vékony bekötő vezetékeket, és kis műanyagcsövecskék ráhúzásával akadályozzuk meg a zárlatok kialakulását. Minden izzót a beragasztásuk után próbáljunk ki. Ha viszont egymáshoz közeli lámpatestek izzóit sorba kell kötnünk, akkor ezt már most ajánlatos elvégeznünk, mert ezzel megkönnyítjük a végső bekötés műveletét. A kapcsolók közül talán a legfontosabb a gyújtáskapcsoló. Ezt lehetőleg az eredeti helyére, a műszerfal mögé célszerű felszerelnünk. Az impulzus kapcsolók gombját az indítókulcs szárának benyomásával, vagy tollas kialakítás esetén az elfordításával lehet működtetni. A kapcsoló felerősítéséhez apró szegleteket, vagy műanyag tömböcskéket használjunk, amelyekre pillanatragasztóval erősíthetjük fel a kapcsolókat (2). A féklámpa kapcsolóját csak az 1:9, vagy nagyobb léptékű motorokon, és legalább 1:16-os gépkocsikon lehet működőképessé tennünk. Ehhez a motorkerékpároknál az eredeti fékhenger tömbjét használjuk fel, amelyet fúrjuk ki, és ragasszunk bele vezetékkel ellátott nagyon vékony kis fémcsövecskét. A kontaktust az eredeti fékpedállal működtetett fém dugattyúszár adja, amelyre ugyancsak vékony bekötővezetéket kell csatlakoztatnunk (3, 4). Autóknál ettől eltérő a helyzet, ide jól használhatók a mikrokapcsolók. A fékpedálokat azonban általában egy iratkapocsból levágott darabbal kell megerősítenünk, amelynek a padlólemezen túlnyúló szára nyomja meg a föléje erősített kapcsoló gombját (5). A megerősített pedált természetesen egy keresztcsappal megvezetve kell előbb a helyére erősítenünk, majd ezt követően ragaszthatjuk föléje a féklámpa kapcsolóját. A pedált így a kapcsoló tartja alaphelyzetben, rugós előfeszítése szükségtelen. Hátra van még az áramforrás megválasztása, és annak a modellbe helyezése. Mivel 3 V-nál nagyobb feszültségre nemigen lesz szükségünk, a távirányítókba való tartós elemekből célszerű 2 darabot sorbakötve használnunk. Ezek elég kis méretűek, motorkerékpároknál jól elhelyezhetők a benzintankok burkolata alatt (6), vagy autóknál a csomagtérben, teherautóknál, kamionoknál pedig a külső benzintartályban, vagy a nagyobb szerszámos szekrényben. Következhet a végső bekötés, amelyet az elvi kapcsolási rajz alapján úgy végezzünk el, hogy az összekötő vezetékek a lehető legrövidebbek legyenek.