Elszívó porszívó

Hozzávetőlegesen egy-másfél óra alatt elkészíthető egy olyan elszívó berendezést, amivel – ahogy a neve is mondja – akár porszívózni is lehet. Nem kell hozzá más, mint egy öreg, de üzemképes porszívó, ami a pincében vagy valamelyik családtagunk padlásán porosodik évek óta kihasználatlanul és egy jó nagy papír vagy műanyag hordó (legrosszabb esetben fémhordó). Szükséges még néhány csavar, sziloplaszt, egy darab acél vagy alumíniumlemez, és már hozzá is foghatunk az elszívó elkészítéséhez.

Az 1. rajzon látható szerelési módszer előnye, hogy bármilyen formájú porszívót fel tudunk használni és beépíteni a hordóba. Lehet négyszögletes (Hajdú), hengeres (Csajka, Rakéta) vagy kúpos, az elszívónk mindenképpen kivitelezhető lesz, csupán a hordó tetején a nyílást kell a porszívó keresztmetszeti formájának megfelelően kialakítani.
A porszívó helyét rezgőfűrésszel tudjuk a leggyorsabban és legpontosabban kivágni. Ennek hiányában lemezollóval vagy körbefúrással, majd vágózással és reszeléssel is megoldható.
A porszívóról pattintsuk vagy nyissuk le a szívónyílást (a porzsáknak és házának meg kell maradnia!). Amennyiben porszívónk szívónyílása nem emelhető le, akkor fűrészeléssel távolítsuk el.

Készítsünk rajz szerint 3-4 db derékszögűre hajlított rögzítőfület, amik segítségével felcsavarozhatjuk a porszívót a hordó fedelére. A tökéletes tömítettség érdekében nyomjuk körbe sziloplaszttal kívül-belül a fedél nyílását a porszívó palástja körül.
A szívócső részére a hordón olyan nyílást alakítsunk ki, hogy az a lehető legjobban illeszkedjen a csövet rögzítő darabhoz. A kisebb réseket, hézagokat itt is sziloplaszttal tömítsük kívül-belül a csavaros rögzítés előtt. Ezeket a csavarokat használhatjuk fel a terelőlemez (2) felerősítésére is.

A porszívó eltávolított szívónyílásának helyére szereljünk fel egy durva szűrőt, amit kisfuratú, perforált lemezből vagy finomszövésű dróthálóból készíthetünk el. Ha ilyen nem áll rendelkezésünkre, akkor készítsük el magunk a 3. rajz szerint. A durva szűrő a forgács és egyébb hulladékdarabokat nem engedi a porszívóba – a hordóba gyűlik –, a por viszont, mint eredetileg, a porzsákban marad. Lefűrészelt szívónyílás esetében a durva szűrőt a porzsák elé rögzítsük pl. csavarokkal.

A porszívó merev csöveinek keresgélését elkerülendő, szereljünk a két cső megtartására alkalmas fület és támbakot a hordó oldalára, így azok mindig kéznél lesznek. Az 1-1,5 mm vastag lemezből készítendő fül íveit a csövek toldati részén hajlíthatjuk megfelelő méretűre, belméretét a két cső átmérője és legalább plussz 6 mm ráhagyásával határozzuk meg. A támbak készülhet fából vagy jól alakítható műanyagból, melyet mélyen besüllyesztett csavarokkal rögzítsünk a hordó oldalára (4).
A könnyebb mozgatás érdekében kerekeket szereljünk a hordó aljára és fogantyúkat az oldalára.
Már csak a hordó és fedelének hézagmentes csatlakoztatása van hátra, s ha ez is megtörtént, ki lehet próbálni segítőtársunkat a munkapad mellett. Porszívózhatjuk vele a munkapadot, a műhelypadlót és rácsatlakoztathatjuk az összes szemetelő gépünkre, a gyalutól a csiszológépig.

Az elszívót pedig addig használhatjuk, amíg meg nem telik a méretes hordó. Ekkor egy mozdulattal lepattintjuk a zárógyűrűt, leemeljük a porszívós tetejét és vihetjük a hulladékot a komposzttárolóba vagy a szemétbe. A hordóba tehetünk egy műanyag zsákot – a szívónyílás szabadon hagyásával a tetővel rögzíthető – is, így könnyeben ki tudjuk emelni a faforgácsot. Ha előkerül a porszívó mellé eredetileg mellékelt szórótartály, akár festéket is szórhatunk vagy meszelhetünk. Csak egy mozdulatba kerül áttenni a porszívó csövét a szívónyílásról a fúvónyílásra.