Hagyományos és modern szellőzők

A szellőzők olyan helyiségekben mindenképpen szükségesek, ahol nincsenek a homlokzattal kapcsolatos nyílászárók, de a szellőztetést mindenképpen meg kell oldani. A legegyszerűbben a gravitációs szellőzés képes ezt a feladatot ellátni. Természetes szellőzés esetén a levegő be- és kivezetése a külső és belső levegő hőmérsékletkülönbségéből, vagy szélnyomásból keletkező felhajtóerő következtében biztosított. Hatásossága tehát a külső hőmérséklettől, valamint a szél sebességétől, irányától is függ. Természetes szellőzés a nyílászáró szerkezetek tömítetlenségének, valamint a falak légáteresztő képességének következtében kialakuló légcsere, de az ajtó és ablaknyitás is. A külső fallal nem határos, de attól legfeljebb 2,0 m-re lévő mellékhelyiség szellőztetése általában mennyezet alatt vezetett vízszintes légcsatornával történik. Kürtőszellőzésnél függőleges irányú légcsatornán keresztül biztosított a légcsere.

Mesterséges szellőzés esetén a levegőt ventilátor mozgatja. A mesterséges szellőzés az időjárástól függetleníthető, folyamatosan vagy szakaszosan fellépő igények kielégítésére pontosan beállítható.

A gravitációs szellőzők például a légaknák, légudvarok, egycsöves-, mellékcsatornás- vagy gyűjtőcsatornás szellőzőkürtők, szellőzőcsatornák vagy a homlokzati szellőzőrácsok. A mellékcsatornás vagy más néven gyűjtőszellőző rendszernél több szellőztetendő egység levegője egy csőbe gyűlik össze.

A légakna legalább 1-2 nm alapterületű födémnyílás, amit a födém peremére épített önhordó fallal határolnak, és a tetősík fölé vezetik. A légaknába a legalsó szakaszon friss levegőt kell vezetni. Szintenként a szellőztetendő helyiségekből az aknába ablakok vagy szellőzőrácsok csatlakoznak. A légudvar a légakna nagyobb alapterületű, esetleg négyszögtől eltérő alaprajzú változata.

A társasházaknál a szellőzési megoldás nagyjából attól függ, hogy mikor építették az adott házat, illetve milyen magas az. A legfeljebb 5 szintes házaknál korábban a WC-kben, kamrákban fürdőszobákban gravitációs szellőztetést alakítottak ki, sőt a legrégebbi ennél magasabb épületekben is így oldották meg az ablaktalan helyiségek szellőzését. Később mesterséges elszívást alkalmaztak, a lakó a lakásából kapcsolhatta a kisegítő huzatnövelő ventilátort, amelyet ilyenkor egy időkapcsoló néhány percre bekapcsolt. Ez a megoldás nem hozta meg a várt eredményt, ezért a gravitációs szellőztető kürtők kedvezőtlen működési tapasztalataiból okulva az 1970-es évek közepétől a panelos épületek döntő többségében már csak folyamatos üzemmódra tervezett ventilátoros szellőztetést létesítettek. A központi elszívó időkapcsolóval történő kapcsolgatása sem nagyon vált be (pl. éjszakai lekapcsolás), mert az elszívót meghajtó motor napi többszöri felmelegedése, lehűlése több kárt okozott, mint amikor folyamatosan, egyenletes hőmérsékleten működött. Az elszívók légkürtőjének tisztaságát viszont gyakran elhanyagolják, ez sem használ a rendszernek. A központi elszívók felújításakor ma már csendes üzemű központi elszívó ventilátorokra cserélik a régieket, vagy a lakásokban elhelyezett gyűjtőkürtőkre kapcsolt egyedi ventilátorokkal oldják meg a modernizálást.

Akár gravitációs, akár gépi szellőzésről van szó, a leggyakoribb hiba az elszívó kürtő rossz elhelyezése. A kürtőt úgy kell beszerelni, hogy a szennyezett, túl párás vagy szagos levegőt ne a lakáson, a helyiségen keresztül szívja el, hanem közvetlenül a „szennyezés” forrásánál. A tusolóban a zuhanyfülke mellett, a fürdőszobában a kád felett, a konyhában a tűzhely felett legyen a kürtő, és ha van mód, akkor a WC-ben sem a plafonon történjen az elszívás, hanem a WC kagylóba legyen bekötve. Ma már kaphatók direkt erre a célra kifejlesztett kagylók.

Fontos, hogyha nyílt égésterű gázkészüléket használunk, nem működtethetünk a légtérből elszívást, mivel a helyiségben alacsonyabb nyomás léphetne fel, mint a kéményben, így az égéstermék a helyiségbe visszaáramolna. Ha egy helyiségben elszívást alkalmazunk, gondoskodni kell az elszívott levegő utánpótlásáról.

A modern építészetben a szellőzőkürtő a kéményrendszerrel összekapcsolva kerül előtérbe. Az épület tervezése során célszerű megvizsgálni, hogy ismerve a kéménytest tervezett helyét, kapcsolódik-e a kéményhez olyan helyiség vagy berendezés (pl. páraelszívó), amely külön szellőzőkürtős szellőzést igényel. Ilyen esetekben ugyanis a szellőzővel ellátott kéményrendszert ajánlott választani, így nincs szükség külön szellőzőkürtő létesítésére.

A tervezés fázisában a tervezett épület elrendezését lehetőleg úgy kell kialakítani, hogy a szellőztetendő helyiség és a tervezett kéménytest közvetlen kapcsolata biztosított legyen. Ez jelentős költség-megtakarítást eredményezhet. A kémény mellett lévő szellőzőkürtő a legmodernebb hővisszanyerős szellőztetéshez is felhasználható. Így külön légcsatornák beépítése nélkül biztosítható egy helyiség gazdaságos légcseréje.

A szellőztetés mellett a kéménytestben lévő szellőzőkürtő más célból is hasznosítható. Az épületben függőlegesen vezetett technológiai vezetékek (TV, riasztó- és egyéb kábelek) elhelyezésére kiválóan alkalmas. Ezek akár az épület elkészültét követően, utólag is beépíthetők, bontási munkák nélkül.

Az égéstermék-elvezető kürtő és a szellőzőkürtő jól elhatárolt, egymástól független rendszert képeznek. A kéményfejen a szellőzőnyílás a kéménytest oldalán helyezkedik el, így a kéménykürtőből eleve magasabban kiömlő és egyébként is felfelé áramló égéstermék még kedvezőtlen szélviszonyok esetén sem juthat a szellőzőjáratba.

Égési levegő beszívására alkalmas ventilátorral ellátott tüzelőberendezés esetén alkalmas a szellőző készülék levegőellátásának biztosítására is. Az ilyen kéményrendszerek a kéményfejen át a szabadból biztosítják a tüzelőberendezés számára az égéshez szükséges levegőt. Ez azt jelenti, hogy a kéményre kötött tüzelő berendezés – legyen az kályha, kandalló vagy egyéb – nem a lakótér levegőjét használja fel az égés során. Ha így lenne, akkor a modern nyílászárók tökéletes légszigetelése miatt könnyen léghiány alakulhatna ki. A légcsatornás kéményrendszerekkel viszont bármely helyiségben biztonságosan lehet fűteni, és a belső tér, az élettér levegője tiszta és egészséges marad.

Szagelszívás közvetlenül a wc-csészéből, illetve a helyiségből: a kellemetlen szagok a szellőzőcsövön keresztül távoznak

Problémák, veszélyek

A paneles lakások szellőztetése nemcsak általános komfortérzést javító, hanem egészségvédelmi, higiéniai, környezetvédelmi és energia-biztonságtechnikai kérdés is. A megfelelő szintű légcsere folyamatos biztosítása részben megakadályozza a magas relatív páratartalom és így a nemkívánatos kondenzáció kialakulását (pl. penészesedés), megakadályozza, hogy a konyhában üzemelő gázkészülékek füstgázaiból származó káros anyagok koncentrációja mérgező szintig növekedjen, illetve megakadályozza esetleges meghibásodás, gázömlés során robbanó elegy keletkezését is.

Az építés óta eltelt időszakban a legtöbb helyen szerkezeti változások is bekövetkeztek. Nagyon elterjedt, hogy a rossz működést észlelve, a lakók pl. helyi ventilátorokat vagy páraelszívót kötnek be a rendszerbe, ami annak működését tovább rontja. Hasonló hatású lehet a fokozott légzárású nyílászárók alkalmazása, illetve az épületszigetelés, amennyiben nem gondoskodnak friss levegő utánpótlásáról.