Levegőt a gáztűzhelynek

A mesterséges szellőzető berendezések gyakorlatilag megoldják a felvezetőben vázolt problémát. A hőcserélős szellőzéseknél lényegében a szellőzés folyamatossá válik, miközben ez nagyobb hőveszteséggel sem jár. Így biztosítva van a levegő oxigéntartalmának pótlása, és a füstgáz (égéstermék) káros összetevőinek elvezetése. Valamivel nagyobb energia-veszteség árán a nem hőcserélős, de szabályozott szellőzések is segítséget jelentenek. Egy korszerű szellőzőrendszer folyamatosan méri a levegő széndioxid tartalmát, sőt más károsanyag tartalmát is, és szükség szerint kapcsolja a szelőzést.

A háztartások túlnyomó többségben azonban a kialakuló belsőlevegő-minőségi és légellátási problémákat a felhasználók döntő mértékben ablaknyitással oldják meg. Amennyiben viszont a légellátás nem megfelelő, a tűzhely használata során keletkező gáznemű égéstermék jelentősen rontja a belső levegő minőségét, ami negatív hatással lehet a bent tartózkodó emberek egészségi állapotára, közérzetére. Szélsőséges esetben akár szénmonoxid-mérgezés is felléphet. A gáztűzhely biztonságos üzemeltetése érdekében tehát még az ilyen esetekben is tervezett szellőztetésre van szükség.

A levegőminőségi problémák alapvető felhasználói megoldása az ablaknyitás, ami energetikai szempontból megkérdőjelezhető. Ugyanakkor a mesterséges szellőztetés céljából beépített konyhai elszívó-ernyőket elsősorban a berendezés keltette zaj miatt nem használják a lakók, pedig ez egy fajta mesterséges szellőző is az eredeti funkcióján, a szagelszíváson felül. Ez persze csak akkor igaz, ha az elszívó kívülre vezető kürtőbe van kötve, és a lakás többi részében légbevezetők biztosítják az elszívott levegő utánpótlását.

És még valami szükséges a tiszta levegő eléréséhez, hogy a konyhai elszívókat megfelelő ideig használják. Szakemberek mérték meg, hogy hogyan alakul egy konyhában a leginkább veszélyes nitrogén-dioxid koncentráció annak függvényében, hogy a lakó egyáltalán nem használja főzés közben az elszívót, használja, de csak a főzés ideje alatt, illetve a főzés befejezése után még 10-20-30 percig működteti a készüléket. A vizsgálat azt bizonyította, hogy a károsanyag koncentrációja még 3 órával a főzés befejezése után is viszonylag magas, ha az elszívót egyáltalán nem használták, de 10 perces túlműködtetés eredményeként is már jelentősen, gyorsan csökken.

Az eredményeket összegezve; ha a tűzhely átlagos üzemidejének 45 perc tekinthető, a tűzhely használatát követően az elszívást még további 20 percig javasolt működtetni, feltételezve, hogy a légpótlás folyamatosan biztosított. Azt is érdemes tudni, hogy ha sem az elszívót, sem más szellőzést nem biztosítunk a főzés során, akkor a levegő nitrogén-dioxid tartalma a reggel értéknek akár a tízszeresére is megnő. Fontos szempont persze a külső térben mérhető nitrogén-dioxid koncentráció értéke, mint kezdeti koncentráció szint. És a károsanyag értéke jelentősen függ a különböző tűzhelytípusoktól is.