A farágólepkék felszámolása

A faráólepkék súlyos károsítói a fáknak közülük, is a nagy farágólepke, tudományos nevén Cossus cossus, és a kis farágólepke a Zeuzera pyrina. A 4-5 cm hosszú nagy farágó lepkék elülső szárnyai szürke alapszínükön sötétebb harántvonalaktól tarkák, csápjaik feketék és fésűsek. A kis farágó lepkék fehér színűek, toruk hátoldalán és a szárnyaikon kékes fényű, fekete, kerek vagy tojás alakú foltok vannak, a potrohukon pedig fekete gyűrű látható.

Jellemzőik egyike a nyári rajzás. A nagy farágók az ágvillákba és a felváló kéregrészek alá, a kis farágók pedig a hajtások tövébe, és a levél hónaljába csoportosan rakják le tojásaikat. A nagy számban lerakott tojásokat a levegőn hamar megszilárdult barnás váladék ragasztja a fakéreghez. A tojásokból 2 hét után kikelő hernyók, először csak a hajtásba, levélnyélbe rágják be magukat, ennek következménye, hogy a levelek vörösesre színeződnek és elszáradnak. A fejlettebb hernyók az egyszeri átteleltetésüket követően rágják be magukat a fatestbe. Sajátosságuk, hogy kellemetlen, erős ecetes szagúak, akár csak a járataik. Kifejlett állapotukban testhosszuk eléri a 8-10 cm-t is. Bábjaik mindegyike abban a gumóban alakul ki, viszonylag rövid idő alatt, amely a második átteleltetést követően május-júniusban áll össze szövedékszálakból és rágcsálékokból, közvetlenül a kéregrész alatt. Másik részük azonban a járatukat elhagyva, a fatőnél furakodik a talajba, hogy a talajszemcsékből öszszeragasztott gumóban ugyancsak bebábozódjon. A bábokból mintegy 2 hét után június-júliusban rajzanak ki ismét a lepkék.
Legszembetűnőbb kárképük, hogy a járatuk nyílásán kitolt vöröses ürülék egy része megtapad a nyílás környékén, a többi lehullik a földre a fa tövébe. Jól észrevehető a vöröses színű fűrészporszerű, morzsalékos ürülék halom. Károkozásuk abból adódik, hogy a fertőzött fapéldányok törzse és ágai belül szivacsszerűek lesznek, és rendszerint már csak a külső kéreg tartja össze a fát. Éppen ezért egy gyengébb vihar vagy szélroham is végzetesnek bizonyulhat.
A hernyók rejtett életet módja miatt a védekezés ellenük nagyon nehézkes. A járatukat megkeresve, egy merev huzaldarabbal szokás a hernyókat felnyársalva elpusztítani. A legcélravezetőbb megoldás, ha a járatukat petróleummal vagy benzinnel feltöltjük, és utána a járatnyílásokat oltóviasszal légmentesen lezárjuk. Így a keletkezett gőzöktől a hernyók megfulladnak. A fiatal fákat már ültetésükkor célszerű átvizsgálni. A már fertőzött egyedeket pedig legjobb kivágni és eltüzelni minél hamarabb.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!


Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Galamb károk

A nagyvárosokban igen komoly problémát okoznak a galambok. Ha egyszer "beköltöztek" valahová, igen nehéz dogunk van, mert ahol kikelt a galamb, ott marad elpusztulásáig. Az sem zavarja, hogy a már...


Tavaszodik már: kemény tél után

Bár a tél a mozdulatlanság látszatát kelti a kertben, a hótakaró alatt, illetve a rügyekben sok minden készülődik a tavaszra. Így ez a pihenés, „halottnak látszó táj”, tényleg csak látszólagos,...