Tavaszi start a kertekben

Az idei télen megint nem sok olyan nap volt, amikor éjjel-nappal fagyott volna – eltekintve a február közepi időszaktól. Ennek pozitív hozadéka, hogy valószínűleg a fagyérzékenyebb növényfajok sem károsodtak, de negatív hatása is van: a kártevőket sem ritkította meg a tél, hideg hiányában. Tehát több növényvédelmi problémára számíthatunk idén, mint egy kemény tél utáni évben.

Az ebből adódó növényvédelmi kockázatot némiképp csökkenthetjük a lemosó permetezésekkel, melyet még rügypattanás előtt kell elvégezni, mert a már kibomlott kis leveleket károsíthatja a szer. (Erről februári lapszámunkban írtunk részletesebben.) A legjobb, ha réz és kéntartalmú kombinált szert választunk, valamilyen olajos segédanyaggal, így ugyanis jobban tapad a permet, hosszabb ideig hatásos. E kezelés célja, hogy megtizedeljük a fák kérgén, vesszőin telelő mikroorganizmusokat (baktériumokat, gombákat) és a még telelő rovarkártevőket is. A lemosó permetezés lényege, mint a nevében is benne van, hogy mossuk át a szerrel a fát, lehetőleg minden kéregrepedésbe kerüljön a folyadékból. A permetezésnek hátránya is van azonban: ezek a szerek károsítják a talaj hasznos baktériumflóráját, tehát bő lé-mennyiséggel, de úgy végezzük a kezelést, hogy minél kevesebb szer kerüljön a talajra. Ez úgy érhető el, hogy szélmentes időben permetezetünk, és minél finomabb, aprócseppes porlasztással. Így az nem sodródik el (ha nincs légmozgás), és nem is olyan könnyen folyik meg a növényen. Ha a gyümölcsfák alatt még nem szedtük össze a tavalyi lombot, az is megoldás lehet, hogy ezt a permetezés utánra hagyjuk, így a lehullott levelek takarják a talajt a permetezés ideje alatt.

A metszés ideális időszaka

Fákat, bokrokat metszeni legideálisabb a lombullás után és a tavaszi lombosodás előtt, amikor még téli nyugalmi időszakukat töltik. Az is hasznos, ha a metszés utánra időzítjük a lemosó permetezést, hiszen ezzel valamelyest fertőtlenítjük a metszéssel okozott sérüléseket.

A rendszeres – évenkénti – metszés sokkal optimálisabb, mint ha 3-4 évente nagyobb beavatkozással ifjítunk, hiszen ezeknek a nagyobb beavatkozásoknak az eredménye lehet, hogy abban az évben nem, vagy csak minimális termést hoz az adott gyümölcsfa. Az erőteljes visszavágásra pedig fokozott vízhajtás képződéssel válaszol majd a növény, amit után vagy elkezdünk évenkénti rendszerességgel ritkítani, vagy teljesen besűrűsíti majd a koronát a sok vessző.

A tavaszi metszés előnye, hogy látjuk, ha télen bizonyos részek elfagytak; ezeket a vesszőket az élő részig legalább vágjuk vissza. Általános metszési irányelv, hogy a gyengébb részeket jobban az erősebbeket kevésbé vágjuk vissza. Ahol metszünk, ott a megmaradó vessző felső rügyeiből hajtani kezd majd a növény. Ezért már a metszéskor kikövetkeztethető, hogy az emiatti hajtásnövekedés befelé sűríti a koronát, vagy kifelé fog elindulni.

Vannak szabályos metszési módok, melyekkel bizonyos koronatípusok kialakítására van lehetőség. Ehhez ismerni kell az adott gyümölcsfajt és annak a fajtáját, hogy melyik metszési mód eredményezi esetében a fajra, fajtára jellemző, legjobb termőképességet biztosító koronaforma kialakítást. Ez több éves folyamat, és hobbikertekben kevesen foglalkoznak vele. Helyette sokkal egyszerűbb, és az is hasznos, ha bizonyos elvek mentén végezzük a metszéseket. Először távolítsuk el a beteg, száraz részeket. A metszés lényege, hogy a lombkorona szellős legyen, a napfény és a levegő is minél jobban átjárja. Tehát egyenletesen, egymástól viszonylagosan egyforma távolságra legyenek az ágak, melyek csak annyira árnyékolják egymást, amennyire muszáj. Ennek eredményeképp egyenletesebb lesz az érés, de a vegetációs idő más szakaszaiban, és díszfák, és díszcserjék esetén is lényeges ez, hiszen így kisebb a gombás és bakteriális fertőzések esélye. A csapadék, vagy a nyári harmat a légmozgás és a napsütés hatására könnyebben felszárad, mint egy besűrűsödött koronájú növénynél, a nedvesség pedig a kórokozóknak kedvez. Ha szem előtt tartjuk ezt az elvet, hogy arányos, szellős korona kialakítása a cél, akkor nagy bajt nem okozhatunk a metszéssel.

Gyümölcsök esetén egyes fajokon könnyű megállapítani, hogy melyik rügyek a virágrügyek (ezek nagyobbak azoknál, amelyekből levelek hajtanak majd ki). A fa terhelését is ilyenkor állíthatjuk be először: ha egy vékony vesszőn sok virágrügy van, akkor azt vágjuk vissza, mert ha minden virágból termés válna, akkor sok apró termésünk lenne, ami nem cél, és a másik kockázat, hogy a vessző vagy gyengébb gally leszakadhat a termés súlya alatt. Amennyiben ilyenkor elmarad a ritkítás, később még a kis gyümölcsöket is leritkíthatjuk, hogy elbírja a fa a terhelést, ám a gyümölcsritkításkor már olyan gyümölcsöket szedünk le, melyek addigi nevelésébe a fa energiát ölt, tehát kárba ment az azokba a gyümölcsökbe küldött tápanyag.

A tavaszi virágzású bokrokat ne ilyenkor metsszük, hiszen a virágaik már a rügyekben vannak, ha lemetsszük ezeket, sokkal kevésbé lesz látványos a növény. Ezeknek a méretcsökkentését leginkább virágzás után, zöldmetszés során érdemes elvégezni. Itt is az arányosság megtartása a cél. Sok bokor nő aszimmetrikusan, például ha egy oldalról kap árnyékot. Az ilyen egyenetlen növekedést is metszéssel korrigálhatjuk.

A gyepet is megviseli a tél

Bár hó nem nagyon volt, ami alatt befülledhetett volna a gyep, a tél mindig megviseli a kert füvesített részét. Mivel télen nem növekednek a fűfélék sem, ha ennek ellenére sokat jártunk rajta, mostanra ez meglátszik a minőségén. Amennyiben foltokban van csak probléma végezhetünk foltkezelést is, ha az egész terület problémás, akkor a felülvetés a megoldás. A fű felülvetéséhez a közepesen nedves talaj az ideális. Érdemes egy gyepszellőztetést végezni, ezzel a talajt lazítjuk, az elpusztult gyökereket a felszínre hozzuk, az élő gyökereket kicsit megvágjuk, ezzel erőteljesebb növekedésre serkentjük. Ezután szórjuk a fűmagot a területre, amit kicsit gereblyézzünk be, vagy fedjünk be egy kis komposzttal. Mindenképp el kell érni, hogy a fűmag körül valami tartsa a nedvességet, ugyanis ha megduzzad a mag, amíg nem kel ki és a kis növény nem képes saját gyökerével vizet felvenni, addig nedvesen kell tartani a csírázás érdekében.