Medencék vízkezelése, karbantartása

Bár a nagy többség számára egy saját medence a kertben még az álmok kategóriája, egyre több helyen találkozhatunk kisebb-nagyobb kerti medencékkel, olykor már sportolásra is alkalmas házi uszodával. Ilyenkor nyáron aztán igazán itt van az idénye. A tehetősebbek biztosan beüzemeltetik medencéjüket; szakemberhez fordulnak, mindent vele csináltatnak meg; vagy valamilyen szinten kitanulják a teendőket, és legalább egy részét maguk végzik el. Pap János uszodatechnikai szakértőtől egy kis eligazítást kértünk ebben az új keletű tudományban, hogy az érintettek és a tervezgetők tisztában legyenek a legfontosabb műveletekkel, mérlegelni tudják, mit végeznek el maguk, és mivel bíznak meg szakembert, szakcéget.

Bár a nyár közepén a medence beüzemelésén valószínűleg már túl vagyunk, a precízség kedvéért kezdjük onnan a folyamatokat, mintha most következne az első feltöltés. Medencénk a téli, tavaszi idényt téliesített állapotban töltötte. Ez alatt valószínűleg fel volt töltve, felszíne letakarva, gépészeti berendezései közül a szivattyúmotor leszerelve. A munkákat tehát a téli víz leengedésével, és egy igen alapos tisztítással kell kezdenünk. Vízkőoldó, zsíroldó szereket használva, autómosó kefével dörzsöljük át a medence falának minden négyzetcentiméterét. Szemcsés súrolószert sohase használjunk, csak folyékony, karcmentes fajtát, ami nem sérti a felületet. Műanyag medencénél még óvatosabbak legyünk. Nagynyomású mosók használata erre a célra nem praktikus, a medence oldalán lévő lerakódásokat nem képes eltávolítani. A szükséges lúgos és savas takarítószerek (pl. Desalcit) az uszodatechnikai szakboltokban beszerezhetők. A súrolás után a medencét alaposan mossuk át, a szeres, koszos vizet engedjük le.
A medence gépháza általában a medence mellett, a földbe besüllyesztve található. A télire leszerelt szivattyút szereljük vissza. Gondosan ellenőrizzünk minden tömítést, csatlakozást, hogy a feltöltés után sehol se szivárogjon. Természetesen a gépházban végzett minden művelet áramtalanított helyzetben történjen. Arra is figyeljünk, hogy víz nélkül a medence víz alatti világítása ne legyen bekapcsolva, mert hűtés nélkül ezek az égők hamar kiégnek. Az égőcsere házilag nehezen kivitelezhető, jobb, ha szakember cseréli.
A medence kitisztítása után láthatóvá válnak a korábban keletkezett hibák. Csempézett medencéknél igen veszélyesek lehetnek a törött, repedt darabok, ezeket feltétlenül cserélni kell. Fóliás medencéknél is láthatóvá válnak a hasadások, ezek javítása valamivel egyszerűbb. A szakboltokban komplett javító szettek kaphatók a megfelelő foltanyaggal és ragasztóval együtt. A mellékelt technológia szerint házilag is kivitelezhető. Szakembert akkor kell hívnunk, ha az összeillesztéseknél elválásokat tapasztalunk. Műanyag medencék az üvegszálas, műgyantás anyagok technológiájával (lásd csónakjavításról szóló cikkünket) javíthatók.
Amikor végeztünk a tisztítással és javítással, mindent gondosan összeszereltünk, feltölthetjük a medencét. Aki új medencénél ezt először teszi meg, és a feltöltéshez nem csapvizet, hanem saját kút vizét használja, annak feltétlenül javasoljuk a víz bevizsgálását. A túlságosan kemény vizek, magas vastartalmú, szemcsés anyag tartalmú vizek sok gondot okozhatnak. Reakcióba léphetnek az alkalmazott vegyszerekkel, kiválásokat, elszíneződéseket okozhatnak, tönkretehetik a gépészeti berendezéseket, még az egészségre is károsak lehetnek.
Nagyon fontos a megfelelő vízmagasság beállítása; az első feltöltéskor és a későbbi használat során is. Ha a vízszint túl magas, akkor az ún. szkimeren (elfolyón) keresztül nem tudnak a felszínen lebegő szennyeződések elfolyni, a víz tetején maradnak. Ha túl alacsony, akkor a keringtető szivattyú levegőt szív, kezdetben romlik a hatásfoka, ha pedig víz nélkül marad, előbb-utóbb leég. A megfelelő vízszint az ablak fele környékén van. Figyeljünk arra, hogy az intenzív használat és a párolgás csökkenti, az erős eső növelheti a vízszintet.
A vízforgató berendezés működtetéséhez egy kicsit meg kell ismerkednünk annak felépítésével. A medencékhez általában homokszűrőt használnak, ami egy zárt tartályba helyezett speciális homokból, kvarckristályból áll. A szivattyú a medence felszínéről a szkimeren keresztül leszívott vizet a homok felső részére folyatja, alul pedig a szűrőből távozik a leszűrt víz, és visszakerül a medencébe. A túlságosan apró lebegő szennyeződések átmennének a szűrőn, ezek kiszűrésére ún. pelyhesítő adalékokat alkalmazunk. A pelyhesítő tasakot a szkimer kosarába helyezzük, ahonnan folyamatosan belemosódik a vízbe az adalék. A szer rárakódik az apró szennyeződésekre, megnöveli azok felületét, és így már fennakadnak a szűrőn.
A homokszűrőt - a medence igénybevételének függvényében - hetente egyszer-kétszer tisztítani kell, különben annyira elszennyeződik, hogy az egész szűrőanyag tömör masszává áll össze, és akkor már a szűrőházból sem lehet eltávolítani, az egész szűrőt cserélni kell. A szűrőtisztítás (visszamosatás) művelete viszont egyszerű. Fizikailag az történik, hogy a szűrőben megfordítjuk a keringés irányát; a medencéből leszívott vizet a szűrő alján nyomjuk be, és a homokszűrőből kimosott anyagokkal szennyezett vizet felülről a csatornába ürítjük. Ehhez egy több állásos szelepet kell a szűrőtisztítás helyzetbe forgatni, majd a szűrés alatt egy kis átlátszó csőszakaszon ellenőrizzük, hogy mikor válik tisztává a szűrőből kifolyó víz. A hiányzó vizet pótolni kell. Ha a rendszeres szűrőtisztítást nem mulasztjuk el, akkor a homokszűrő igen hosszú ideig betölti feladatát. Léteznek automatikusan működő berendezések is, persze tekintélyes áron.
A víz állagát az ún. PH érték, vagyis a sav-lúg aránya erősen befolyásolja. Ezeket az uszodatechnikai szakboltokban és nagyobb áruházakban kapható vegyszerekkel állíthatjuk be. Kaphatók olyan kétoldalas teszterek is, amelyeknek egyik oldala a PH értéket (ideálisan 7,2-7,6 között), a másik oldala a klórtartalmat (0,3 és 0,6 között legyen) méri. Az elszíneződések pontosan mutatják a PH értéket és a szabad klór tartalmat, a fentitől eltérő értékeknél vegyszeres kezelés szükséges. A szükséges vegyszerek folyékony állapotban és tablettában is kaphatók. A tablettás vegyszert folyamatosan kell feloldanunk, amelyhez kaphatók úszó adagolók, de sokkal jobb, ha a tablettát a szkimer előszűrőjébe tesszük, és a vízforgató berendezésen keresztül fokozatosan oldjuk bele a medence vizébe. Fóliás medencék falán különösen csúnya elszíneződéseket, sőt megmarásokat okozhat a rosszul feloldott tabletta. Mindig először a PH értéket állítjuk be, és ehhez állítjuk a klórtartalmat. A vegyszerek használati utasításában megtaláljuk, hogy egy adott egysége, mondjuk 10 m3 vízben mennyivel változtatja meg a PH értéket és a klórtartalmat. A mennyiségeket medencénk méretének mértékében kell arányosítani. A teljes vegyszermennyiség feloldásáig a vízforgatót folyamatosan kell működtetni. Természetesen automatikus vegyszeradagolók is vannak.
A vásárolt klór granulátumra sokszor ráírják, hogy külön feloldott állapotban kell a medencébe adagolni. Ezt azonban nem ajánljuk, mert a feloldás művelete kellemetlen és veszélyes is. Erős, maró gázok szabadulnak fel, zárt térben egyáltalán nem lehet elvégezni a feladatot, de még a szabadban is csak úgy, hogy a granulátum beszórása után azonnal arrébb megyünk.
Vegyszeres kezelés szükséges az algaképződés megelőzésére is. Az ehhez szükséges algaképződés-gátló folyadék ugyancsak az uszodatechnikai szakboltokban kapható. A használati utasításban megtaláljuk a szükséges adagolást. Ha egy medencében már megindult az algásodás, akkor kissé drasztikusabb beavatkozásra van szükség. A fertőtlenítő "gyors klór" tablettával "sokkoljuk" a vizet, vagyis elpusztítjuk a már létrejött algát.
Fontos napi művelet a fenéktisztítás, köznyelven porszívózás. Ebben is van automatikus megoldás, de lényegesen olcsóbb a kézi porszívózás. Ehhez a vízforgató szivattyúját használjuk fel. A porszívó csöve a szkimerben lévő csatlakozó csonkra kapcsolható rá, és a hosszú cső másik végére szerelt szívófejjel felszívjuk a medence aljára lesülylyedt szennyeződéseket, illetve ezeket rászívjuk a tisztítószűrőre. A kefét, a csövet és a rudazatot használat előtt a medencébe téve fel kell tölteni vízzel. Porszívózás után mindig visszamosatásos szűrőtisztítást kell tartanunk (eközben a szűrőnél ellenőrizhetjük a víz színét), majd be kell állítani a megfelelő vízmagasságot. Újra hangsúlyozzuk, hogy a gépházban végzett minden művelethez (szelepállításokhoz is) előbb az egész rendszert áramtalanítani kell.
A víz tetején lebegő nagyobb szenynyeződéseket, faleveleket a porszívó rúdjára szerelhető hálóval le kell vadásznunk. Ez utóbbihoz biztosan nem fogunk szakembert hívni, de a fenti műveletek javarésze is megtanulható. Akinek pedig további kérdései merülnek fel vagy segítségre szorul, az bátran hívhatja szakemberünket, Pap Jánost a 06-30-9605-227-es telefonszámon.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Címkék: medence, vízkezelés

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Családi medencék szellőztetése és fűtése

Egy családi kismedencés helyiség - ugyanúgy, mint a közösségi uszodáknál is - szellőztetésének célja a tökéletes és egyenletes szellőztetés biztosítása az egész medence térségében, elkerülve a...


Otthoni víztisztító

Vízkészleteinket több tízezer különféle vegyi anyag szennyezheti. Mindenki megérdemli, hogy egészsége védelme érdekében tiszta és friss ivóvizet fogyaszthasson! A győri Nordland Kft. több olyan...