Medenceterek páracsökkentése

2013-07-15 15:02:26 | Módosítva: 2013-07-15 15:05:55

Egy medence vízfelülete folyamatosan párolog. Ez egyrészt folyamatos energiaveszteséget jelent, másrészt a légtérbe jutó vízgőz károsítja az épület szerkezetét és megjelenését.

Ha a medencetér páratartalma tartósan 80% fölött van, akkor a szokványos falszerkezetekbe folyamatosan bediffundál a vízpára, és vele együtt a medencevíz tisztítószereiből származó vegyszergőzök is. Mivel utóbbi jellemzően klór, a betonvas elkezd korrodálni, így a gőz akár egy évtized alatt is „megeheti” a fémet. Az általában javasolt 60%-os páratartalom mellett ilyen veszély nincs, ez alá menni azonban már nem érdemes, az épületszerkezet nem kívánja meg, csupán az üzemeltetési költség növekszik.


A légtérben minden olyan felületre, melynek hőmérséklete alacsonyabb a harmatpontnál, a pára közvetlenül kicsapódik. Amennyiben egy lakóépületeknél szokványos ablakminőség van beépítve, akkor amint a külső hőfok 4,9 °C alá süllyed, az ablakok már állandóan harmatpont alatti hőfokúak lesznek, tehát örökké párásak. Uszodákban tehát elkerülhetetlen alacsonyabb hőátadási tényezőjű ablak beépítése, és folyamatos meleg száraz levegő fújása az üvegfelületre.


A párakicsapódás az ablakokon az esztétikai probléma mellett akkor gond igazán, ha a keret fából van. A legalaposabb felületkezelés, mázolás ellenére is a fa előbb-utóbb penészedni, korhadni kezd, végül cserélni kell. Az igazi gond az épületszerkezeti hőhidaknál jelentkezik, azokat hiábavaló fúvatni. A legszebben megépített uszodában is kellemetlen közérzetünk keletkezik, ha egészséges friss levegő helyett penész szagot érzünk, ha a vakolat omlik, ha az ablakokon nem látunk keresztül. A szellőző levegőmennyiség meghatározásának alapja minden esetben a helyiség eredő hő- és nedvességterhelése (pl.: medencék párolgása, zuhanyzók, emberi nedvességleadás). 

Központi párátlanítás

Korábban légcserével oldották meg az uszodák a problémát, de az energiaárak növekedésével ez mára már meglehetősen pazarló megoldásnak tűnik. Szellőztetés esetén a párás-meleg uszodai levegőt kicseréljük a hideg külső levegőre, ezek után a hideg levegőt fel is kell fűteni. Sokkal hatékonyabb megoldás a medencetér párátlanítása. A páramentesítés legjobb módja a vízgőz, hűtéssel történő lecsapatása, tehát a páraképződéssel ellentétes fizikai folyamat, melynek során a párában elrejtett, „látens” hő nemcsak felszabadul, hanem azt rögtön hasznosítjuk is részben a víz, részben a levegő fűtésére. Ez az eljárás, közismertebb nevén hőszivattyúzás a medencéből elszökött hőt menti vissza igen jó hatásfokkal.


Egy korszerű páramentesítő berendezés elképzelhetetlen hővisszanyerő használata nélkül. Hatásfok szempontjából az uszodai hővisszanyerők az ideális körülmények között üzemelhetnek, szinte minden jellemző elősegíti a kiemelkedően magas hővisszanyerési hatásfokot. Az elszívott levegőnek magas a hőfoka, így nagy a friss és elszívott levegő közötti hőfokkülönbség. Az elszívott, nagy nedvességtartalmú levegő egy részét először előhűtik a hővisszanyerőn, majd továbbhűl a hőszivattyú elpárologtatóján. A hűtés során a hővisszanyerőn és az elpárologtatón nedvesség csapódik ki. A levegő ezután a hővisszanyerőn és a hőszivattyú kondenzátorán felmelegszik. A medencetérbe így száraz, az elszívottnál melegebb levegő kerül bevezetésre. Törekedni kell, hogy a befúvás lehetőleg alulról felfelé történjen. A befúvásra olyan padlóbefúvót célszerű használni, amely a befúvás mellett vízelvezetési funkcióval is rendelkezik, hiszen a fröcskölés és a takarítás közben a befúvóba víz kerülhet. Ennek elvezetéséről gondoskodni kell.

Helyi berendezések

A központi légkezelő berendezések mellett, kisebb uszodákban elterjedtek a helyi légszárító berendezések is. Ezek a készülékek a medencetérben (falon, falsarokban) kerülnek elhelyezésre. Működésük alapvetően egy hűtő-körfolyamatra épül, az elpárologtatón és a kondenzátoron ventilátor hajtja át az uszoda levegőjét. 


A levegőben lévő pára az elpárologtatón lekondenzálódik, a kondenzátumot az elpárologtató alatt elhelyezett edény gyűjti össze, melynek elvezetéséről gondoskodni kell. A lehűlt levegőt befújás előtt a kondenzátor fűti vissza. A berendezés hátránya, hogy a helyiségben lokálisan átöblítetlen holt terek alakulhatnak ki, ahol a páratartalom feldúsulhat, illetve a helyiség frisslevegő igény ellátása sem megoldott.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Bérces Balázs


Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Hővisszanyerő választása

A hővisszanyerő szellőztető rendszer lényege, hogy a lakás vagy ház belső levegőjének hőtartalmát – ha szükséges, a páratartalmát is – újrahasznosítja. Ennek köszönhetően az épület fűtési és...


Konvektorok szélfogói külső hőszigeteléseknél

A gázkonvektoros fűtés ugyan nem igazán korszerű és környezetkímélő, ám más előnyei miatt nagyon elterjedt fűtési mód. Az égéshez szükséges légcsere gyárilag biztosított, a kivezető parapet...