Medenceterek páracsökkentése

2013-07-15 15:02:26 | Módosítva: 2013-07-15 15:05:55

Egy medence vízfelülete folyamatosan párolog. Ez egyrészt folyamatos energiaveszteséget jelent, másrészt a légtérbe jutó vízgőz károsítja az épület szerkezetét és megjelenését.

Ha a medencetér páratartalma tartósan 80% fölött van, akkor a szokványos falszerkezetekbe folyamatosan bediffundál a vízpára, és vele együtt a medencevíz tisztítószereiből származó vegyszergőzök is. Mivel utóbbi jellemzően klór, a betonvas elkezd korrodálni, így a gőz akár egy évtized alatt is „megeheti” a fémet. Az általában javasolt 60%-os páratartalom mellett ilyen veszély nincs, ez alá menni azonban már nem érdemes, az épületszerkezet nem kívánja meg, csupán az üzemeltetési költség növekszik.


A légtérben minden olyan felületre, melynek hőmérséklete alacsonyabb a harmatpontnál, a pára közvetlenül kicsapódik. Amennyiben egy lakóépületeknél szokványos ablakminőség van beépítve, akkor amint a külső hőfok 4,9 °C alá süllyed, az ablakok már állandóan harmatpont alatti hőfokúak lesznek, tehát örökké párásak. Uszodákban tehát elkerülhetetlen alacsonyabb hőátadási tényezőjű ablak beépítése, és folyamatos meleg száraz levegő fújása az üvegfelületre.


A párakicsapódás az ablakokon az esztétikai probléma mellett akkor gond igazán, ha a keret fából van. A legalaposabb felületkezelés, mázolás ellenére is a fa előbb-utóbb penészedni, korhadni kezd, végül cserélni kell. Az igazi gond az épületszerkezeti hőhidaknál jelentkezik, azokat hiábavaló fúvatni. A legszebben megépített uszodában is kellemetlen közérzetünk keletkezik, ha egészséges friss levegő helyett penész szagot érzünk, ha a vakolat omlik, ha az ablakokon nem látunk keresztül. A szellőző levegőmennyiség meghatározásának alapja minden esetben a helyiség eredő hő- és nedvességterhelése (pl.: medencék párolgása, zuhanyzók, emberi nedvességleadás). 

Központi párátlanítás

Korábban légcserével oldották meg az uszodák a problémát, de az energiaárak növekedésével ez mára már meglehetősen pazarló megoldásnak tűnik. Szellőztetés esetén a párás-meleg uszodai levegőt kicseréljük a hideg külső levegőre, ezek után a hideg levegőt fel is kell fűteni. Sokkal hatékonyabb megoldás a medencetér párátlanítása. A páramentesítés legjobb módja a vízgőz, hűtéssel történő lecsapatása, tehát a páraképződéssel ellentétes fizikai folyamat, melynek során a párában elrejtett, „látens” hő nemcsak felszabadul, hanem azt rögtön hasznosítjuk is részben a víz, részben a levegő fűtésére. Ez az eljárás, közismertebb nevén hőszivattyúzás a medencéből elszökött hőt menti vissza igen jó hatásfokkal.


Egy korszerű páramentesítő berendezés elképzelhetetlen hővisszanyerő használata nélkül. Hatásfok szempontjából az uszodai hővisszanyerők az ideális körülmények között üzemelhetnek, szinte minden jellemző elősegíti a kiemelkedően magas hővisszanyerési hatásfokot. Az elszívott levegőnek magas a hőfoka, így nagy a friss és elszívott levegő közötti hőfokkülönbség. Az elszívott, nagy nedvességtartalmú levegő egy részét először előhűtik a hővisszanyerőn, majd továbbhűl a hőszivattyú elpárologtatóján. A hűtés során a hővisszanyerőn és az elpárologtatón nedvesség csapódik ki. A levegő ezután a hővisszanyerőn és a hőszivattyú kondenzátorán felmelegszik. A medencetérbe így száraz, az elszívottnál melegebb levegő kerül bevezetésre. Törekedni kell, hogy a befúvás lehetőleg alulról felfelé történjen. A befúvásra olyan padlóbefúvót célszerű használni, amely a befúvás mellett vízelvezetési funkcióval is rendelkezik, hiszen a fröcskölés és a takarítás közben a befúvóba víz kerülhet. Ennek elvezetéséről gondoskodni kell.

Helyi berendezések

A központi légkezelő berendezések mellett, kisebb uszodákban elterjedtek a helyi légszárító berendezések is. Ezek a készülékek a medencetérben (falon, falsarokban) kerülnek elhelyezésre. Működésük alapvetően egy hűtő-körfolyamatra épül, az elpárologtatón és a kondenzátoron ventilátor hajtja át az uszoda levegőjét. 


A levegőben lévő pára az elpárologtatón lekondenzálódik, a kondenzátumot az elpárologtató alatt elhelyezett edény gyűjti össze, melynek elvezetéséről gondoskodni kell. A lehűlt levegőt befújás előtt a kondenzátor fűti vissza. A berendezés hátránya, hogy a helyiségben lokálisan átöblítetlen holt terek alakulhatnak ki, ahol a páratartalom feldúsulhat, illetve a helyiség frisslevegő igény ellátása sem megoldott.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Bérces Balázs


Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Penészeltávolítás

A penészgombák élővilágunk szerves részét alkotják, otthonainkban azonban kimondottan káros a megtelepedésük. Nemcsak az elhanyagoltság látszatát keltik, de veszélyeztetik az egészségünket is....


Szellőztetés

Az elhasználódott, rossz levegő nem csak különböző testi panaszokat okozhat, hanem az épületben, az otthonunkban is kárt tehet. Ha nem szellőztetünk elég gyakran, akkor a belső levegő egy idő...